|
|
| ||||
|
|
Fél úton két olimpia között
-------------------------------------------------------------------------------- forrás: , Népszava 2002.08.26 -------------------------------------------------------------------------------- Férfi vízilabda-válogatottunkat a szurkolók, valamint a szakma egy - nem is jelentéktelen - része négy esztendeje a világ legjobbjaként tartja számon. A minősítéssel 1999-ben (Európa bajnoki győzelem, Világkupa-elsőség) és 2000-ben (olimpiai bajnoki cím, az Európai Nemzetek Ligája megnyerése) nem is lehetett vitatkozni, tavaly azonban már inkább vágyat tükrözött, mintsem a valóságot, a mieink ugyanis harmadikok lettek az Eb-n és ötödikek a vb-n. Ezért a 2002-es évnek arra kellett választ adnia: merre halad tovább a csapat? A vasárnap Belgrádban befejeződött Világkupán szerzett ezüstérem azt mutatja, inkább felfelé, bár saját korábbi szintjét még nem érte el. A játékosok az oroszok elleni döntőben elszenvedett 10-9-es vereség után természetesen még nem a fenti tendenciát elemezték, hanem pillanatnyi keserűségükön borongtak. Az eredményhirdetésre várva megbújtak a Tasmajdan-uszoda fedett medencéjének egyik sarkában, és várták, hogy nyakukba akasszák azt az érmet, amely becsesebb a tavalyi bronznál - az 5. helyről nem is beszélve -, de nem ér fel a korábban nyert aranyakkal. Dr. Kemény Dénes szövetségi kapitánytól is e kettős hangulatban és átmeneti helyzetben kértünk gyorsértékelést; félúton két olimpia között, ám nem egészen tíz perccel azután, hogy öt másodperccel a Vk-finálé vége előtt az oroszok centere becsavarta a mindent eldöntő gólt. - Ha nem Csomakidze, hanem a magyar középcsatár, Molnár Tamás talál be utoljára, a teljes Vk-sorozatot, sőt az egész szezont egyértelmű sikertörténetnek minősíthetnénk. Ez az egyetlen mozdulat, az egy gólos győzelem helyetti egy gólos vereség az Ön számára mennyit ront az idei összteljesítményen? - Eredményhívő vagyok, ezért erre a kérdésre csak úgy felelhetek: az első helyért jöttünk Belgrádba, de a másodikkal megyünk haza, elégedettek tehát nem lehetünk. A döntőről pedig annyit, hogy végig, vagy pontosabban a második negyed közepétől motoszkált bennem egy rossz érzés. Úgy láttam, amikor jobban elhúzhatnánk, megnyerhetnénk a mérkőzést, túl könnyen engedjük vissza az ellenfelet. Azt a bizonyos egy gólt persze dobhatta volna éppen "Papesz" (Molnár Tamás - a szerk.) is, de emlékezhetünk arra a szituációra is, amikor egyszer leálltak a mieink, mert azt hitték, emberelőny következik a javunkra, az oroszok pedig lekontráztak minket és gólt lőttek. Ilyen mozzanatokon múlnak az egy gólos győzelmek és az egygólos vereségek. - No meg azon, hogy a magyar csapat az oroszok elleni csoportmérkőzésén és a döntőn, valamint a görögök elleni negyeddöntőn is produkált egy mínusz hármas, illetve egy ízben egy mínusz négyes sorozatot is, pedig mindháromszor úgy tűnt, uralja a meccset. Ezek egymástól abszolút független hibák voltak, vagy megvan a közös eredőjük? - Először is, szerintem a döntőben a meccset nem uraltuk, csak az eredményt, azt is csupán egy ideig. A közös ok pedig valószínűleg nem más, mint az, hogy 8 hét alatt 29 mérkőzést vívtunk, tehát kétnaponta kellett volna a két-három gólos előnyöket komoly ellenfelekkel szemben megőrizni, konzerválni. Nem mindig sikerült, a sorozat vége felé, a fáradtság miatt pedig egyre kevésbé. De mielőtt visszakérdezne, tudom, hogy a többiek is ugyanennyiszer vagy közel ugyanennyiszer játszottak. - A külső szemlélő számára mégis úgy tűnt, a 2002-es magyar válogatott sokkal inkább emlékeztetett 1999-es vagy 2000-es önmagára, mint a 2001-esre. Ön is így látja? - Igen, és remélem, így is van. - Ha a keret összetételét nézzük, Sydney 13 aranyérmese közül már korábban kikerült Märcz, Kósz és Varga Zsolt, közvetlenül a Vk előtt pedig Székelyt cserélte Katonásra. Ezt hosszabb távú változtatásnak szánja, vagy csupán az az oka, hogy, mint többször mondta, 11-nél több emberrel nem szeret meccselni, és Katonás számára már az is élmény, hogy szinte a kispadon üli végig a Világkupát? - Katonást azért a néhány percért hoztam ki, amire a jugoszlávok ellen betettem, és nagyon nehéz feladatát "baromi" jól oldotta meg. Lehet, hogy az oroszok ellen legalább ugyanennyit kellett volna rábíznom. - Ha már itt tartunk: idén két világversenyt rendeztek, a Világligát és a Világkupát, és mindkettőt Oroszország nyerte. Igaz, hogy előbbi selejtezőjében négyszer is kikapott a magyaroktól, de amikor igazán fontos volt, győzött. Mostantól az oroszokat tekinthetjük fő vetélytársunknak? - Az oroszok évek óta ugyanazt a vízilabdát játszák. Sydneyben is, Belgrádban is. De az olimpiai döntőben a mi pozitív periódusunk volt hosszabb, így akkor 8-2-re húztunk el, most viszont csak 6-4-re. - Mindebből úgy tűnik, a végkifejlet inkább a mieinktől függ. A következő világversenyekig, a 2003-as Eb-ig és vb-ig hátralévő majdnem egy évet idei tapasztalatai alapján nyugodtan töltheti? - Nem. Inkább nyugtalanul. |
| ||
|
||
Kemény Dénes |
||
|
FONTOS
