|
|
| ||||
|
|
Még várhat a harctéri idegesség
-------------------------------------------------------------------------------- forrás: , Népszava 2004.01.08 -------------------------------------------------------------------------------- Férfi vízilabda-válogatottunknak momentán szerencsére semmi komoly és sürgős dolga nincs. Mert ha volna, a január végi olimpiai selejtező lenne az, amelyen még három csapat harcolhatja ki az athéni indulás jogát. A magyarok azonban már nyáron kvalifikálták magukat - méghozzá a lehető legelegánsabb módon, a világbajnoki címmel -, így Kemény Dénes és húszfős kerete január 2-án Balatonfűzfőn megkezdhette az olimpiai felkészülést. Az első etapot nyolc napra tervezte a kapitány, ám végül csak hét lett belőle. Persze Keménnyel gyorsan tisztáztuk, nem azért, mert a feleknek váratlanul és végletesen elegük lett egymásból. - Az idény első meccsét a játékosok nyerték a kapitánnyal szemben? Menet közben sikerült egy napot lealkudniuk? - Az első meccset tényleg megnyerték, de a futballpályán, mert én a vesztes csapatban játszottam. Igaz, emberhátrányban voltunk, és egyenlő létszám mellett később visszavágtunk. Egyébként akkor győztek volna, ha ők kérik, hogy legyen rövidebb az összetartás, de ezt én találtam ki, mert úgy láttam, nem árt. A két elmaradt edzésért így nagyobb intentizást kaptam cserébe, a teljes kikapcsolódás sokszor amúgy is fontosabb, mint a monoton, hosszú munka. - A Honvéd játékosain már decemberben a csömör jelei mutatkoztak. Aztán jön a tavaszi idény a bajnoksággal, az MK-val, az Euroligával, a klubok vezetői pedig saját szemszögükből joggal hangoztatják, hogy itt kell eredményt produkálni, mert ebből lehet megélni. Arról nem beszélve, hogy a Honvéd és a Vasas pólósai nem barátkozni járnak majd össze. Előfordulhat, hogy a kapitánynak nem olimpiai felkészülési, hanem regenerációs programot kell összeállítania? - Nagyon nehéz ügy, de volt már benne részünk. Az első négy év idillien telt, maradt idő pihenésre, munkára, formába hozásra és játékra. Ezek a fázisok normális esetben elkülönülnek egymástól, most viszont szinte párhuzamosan kellene futtatnunk őket. Ami viszont nem normális. Na mindegy, annyit azért már elértem, hogy Karácsony és Szilveszter között eltiltottuk a játékosokat az uszodától, és a klubszezon végén is lesz legalább öt nap pihenőjük. A Világliga alatt úgysem tudunk komoly munkát végezni, előtte pedig időnk nem lesz rá. Úgyhogy magától is összeáll valahogy a program. - A fűzfői napok csak a lelkeket melengették - együtt vagyunk, lelkiismeretesek vagyunk, máris az olimpiára hangolunk -, vagy lehet ennek a hét napnak olyan hozadéka is, amely egy konkrét athéni meccsszituációban kamatozik? - A közvetlen szakmai haszon nem valószínű. De kettős céllal mentünk Fűzfőre, és mindkettőt elértük. Egyrészt kemény fizikai képzéssel adtuk meg az alaphangját az új esztendőnek, másrészt tudatosult a játékosokban, milyen munkát kell folyamatosan végezniük ahhoz, hogy bekerüljenek az olimpiai utazó keretbe, majd Athénban jól is szerepeljenek. A tizenkét kilométeres gyalogtúra kétharmadánál például velem együtt többen úgy érezték, jöhetne már a terepjáró, de teljesítették a távot. - Autós segítség nyolc kilométer után? - Azért nem Szolnokról indultunk Törökszentmiklós felé, hanem a Bakony emelkedőit jártuk. - Húsz játékossal vágott neki a szezonnak. Hány kiadó hely van a 13-as utazó keretben és mennyi foglalt? - Három-négy játékos esetében elképzelhetetlen, hogy egészségesen kiszoruljon a 13-ból. A többiek mind úgy érezhetik, benne lehetnek a további kilencben, de a kimaradó hétben is. - Ki az a három-négy? - Nem mondom meg. Aki benne van, azt nem akarom megnyugtatni, aki csak hiszi, hogy benne van, azt viszont nem szeretném megbántani. - És Kósz Zoltán? Októberi beszélgetésünkkor megpendítte, a Vasas kapusa két év után esetleg visszakerülhet a válogatottba. - Egyike a jelölteknek. A tavaszi teljesítményével kell beverekednie magát a májusi keretbe, mert azután már nem lesz erre alkalom. - Ez ilyen egyszerű? Semmi szükség előtte egy tapogatózó, tisztázó telefonra? - Nem tudom elképzelni, hogy ha május elején elküldöm a Vasasba a kerettagok névsorát tartalmazó faxot, és azon Kósz is rajta lesz, Zoli azt üzenné vissza: bocs, nincs kedve az egészhez. - Január 14-től Budapesten rántja össze a csapatot a horvátok és a görögök elleni edzőmérkőzésekre, májusban pedig indul a közvetlen olimpiai felkészülés. A két időpont közé milyen válogatott programot tervez? - Semmilyet, olyan sűrű a klubok versenynaptára. Ha véletlenszerűen összejön egy kétkapus játék, már jó. - A február eleje azért tartogat egy minket is érdeklő hivatalos eseményt, az olimpiai pólótorna sorsolását. Meg kell próbálni lobbizni a minél kedvezőbb előzetes pozícióért, vagy minden egyértelmű, automatikus? - Bevallom, nem tudom. Ha a gyakorlatnak és a logikának megfelelően a tavalyi világbajnoki sorrend szolgál a kiemelés alapjául, akkor az első kalapban leszünk mi és az olaszok, a másodikban a görögök és a jugók, a harmadikban az amerikaiak és a spanyolok. A negyedik összetétele már bizonytalan, és azt sem tudni, ha az olimpiai selejtezőről az oroszok és a horvátok továbbjutnak, őket egy párba osztják-e. Jó lenne, ha így történne, mert akkor legalább mind a kettőjüket nem kaphatnánk meg az első körben. Athénban változik a lebonyolítási rend, a hatos csoportokból nem négyen-négyen, csak hárman-hárman jutnak tovább, ezért már az első pillanattól észnél kell lenni. - Már észrevette magán a ,,harctéri idegesség" első jeleit, vagy csak májusra várja azokat? - Még annál is későbbre. Pillanatnyilag csupán az zavar, hogy az autóból csak a szép napsütést láttam, ezért kiszálltam egy szál ingben, és most fázom. - Azért ez rövid távon is orvosolható probléma, nem? - Dehogynem. Mindjárt visszaülök a kocsiba. |
| ||
|
||
Kemény Dénes |
||
|
FONTOS
