|
|
| ||||
|
|
Kósz, a nagy varázsló
Egy kapus a világ tetejéről ... - "Meghalok a kezdő sípszóért" -------------------------------------------------------------------------------- forrás: SE, Nemzeti Sport -------------------------------------------------------------------------------- Azt mondják róla: ő az, aki a légynek sem tudna ártani. A történet szerint, még serdülőként, valaki - csupán a poén kedvéért - a vízbe lökte. Az eredmény: lábtörés. Nem haragudott, sőt, másnap már lent volt a parton - gipsszel a lábán. Úgy tartják: olyan kapus, amilyen - tudásban és mentalitásban egyaránt - Molnár Endre óta nem tempózott a hazai medencékben. Azon kevesek egyike, akiknek a póló szent. Szent őrület ... Ezt nem is tagadja. Közel húsz éve játszik a Vasasban, ősidők óta a válogatottban. És most Kósz Zoltán nyert. Egy egész világot, a VilágKupát ... 
- A minap ültem a kocsimban, a forgalmi dugó kellős közepén. Kellemes muzsika szólt a rádióban, kint zuhogott az eső, bent meleg volt, és én csak ültem, és tudtam, hogy nem késhetek el, hiszen sehova sem sietek ... Úgy érzem, mint amikor valaki leérettségizik, vagy túl van egy nehéz vizsgán. Élvezem, hogy pihenhetek, élvezem, hogy nyertem, élvezem, hogy végre sikerült ...
- Ideje volt ... - Az biztos, de tudtam, hogy egyszer összejön. Ez egy olyan gárda, ahol vannak egyéniségek, mégis csapat. És szinte sugérzik a játék iránti alázat mindenkiből. Ez nem szólam, ezt tapintani, érezni lehet. - Ez lenne a profizmus? - Ez az ... Mindenki a legjobbra törekszik, mindenki a pólónak él, mindenki alárendeli magát a játéknak. Azt hiszem igen ... Ez egy profi csapat. - És egy profi kapus, akinek idén nagyon kijött a lépés ... - Eljutottam egy olyan szintre, amikor úgy megyek be a vízbe, hogy meghalok a kezdő sípszóért, annyira várom. És ez a legfontosabb! Komolyan mondom, a kezdést várom egész héten. Hogy bizonyítsak magamnak, a társaknak, hogy örömet szerezzek a nézőknek. Lehet, hogy szirupos, amit mondok, de így érzem. Olyan vagyok, mint egy kisgyerek, akinek megígérik, hogy két nap múlva elviszik a nagymamához, és nem tud aludni az izgalomtól. - Vannak-e példaképei a "kisgyereknek"? - Nemes Gabi és Molnár Endre - bár Molnár Endrét nagyon keveset láthattam védeni. De sok embertől lehet tanulni, mindenki tud valamit, amit a másik nem. Például Kuna Peti. Hihetetlen, ahogy átlátja a játékot, minden szituációban tudja, mit kellene csinálni a mezőnyben. De mondhatnám a spanyol Rollant vagy a jugoszláv Sosztart. Kapusnak lenni kivételes helyzet. Azt hiszem, születni kell rá ... - Kósz Zoltán miben kivételes? - Úgy érzem: zónavédekezésnél elég jó százalékkal fogom meg a labdákat, a szoros emberfogásnál pedig a kirohanásokhoz van érzékem. Persze, társak nélkül nem sikerülhet semmi sem. Vegyük például, a szorosat. Ha valaki nem fogja az emberét, én nem tudok kijönni, mert elég egy passz, és ha közben üres a kapu ... - Büszke magára? - Inkább elégedett vagyok, mint büszke. - Késett már el az edzésről? - Nem szeretek késni ... - Tehát még soha? - Ezen a nyáron a válogatottnál egyszer sem késtem, és a Vasas tréningjeire is pontosan érkeztem. Pedig szívesen késnék néha csak egy-két percet, hiszen ami kötelező, azt szívesen elblicceli az ember. Legalábbis szeretné. - Hogyan készül egy szimpla bajnokira? Mondjuk hazai meccs, szombat este, kezdés nyolckor. - Ennek forgatókönyve van. Reggel kilenckor felkelek, lemegyek az uszodába, mintha edzés lenne. Üres a lelátó, üres a medence, csak az úszómester van ott. Úszom egy kicsit - ez megnyugtat. Aztán felöltözöm, elmegyek ebédelni a Kis Itáliába - mindig ide járok -, eszeme egy vegyes salátát és egy spagettit hús nélkül. Utána elindulok hazafelé. Otthon nem alszom és nem is olvasok - az magával ragad, túlságosan leköt -, inkább nézem az Eurosportot. A sport mindig lázba hoz. Háromnegyed hétkor pedig irány az uszoda. - Babona a bemelegítésnél? - Nem örülök neki, ha túl jól megy a védés. Egyszer a Pescarától csúnyán kikaptunk - persze, a bemelegítésnél mindent fogtam ... Mostanában inkább beengedek egy-két gólt. - Nem úgy a meccsen ... - Igyekszem ... |
| ||
|
||
Kósz Zoltán |
||
|
FONTOS
