2000. október 1. - amíg élnek, ezt a dátumot nem feledik. Legalábbis ők, tizenhárman, kapitányukkal egyetemben bizonyosan nem. Egy éve szinte semmi sem az, ami azelőtt volt, elvégre magyar vízipólósként nyertek olimpiát, és ez mifelénk 1932 óta hovatovább átlényegíti az embert. Az újdonsült bajnokok akkortájt a föld fölött lebegve nyilatkoztak, elhangzottak a "még mindig nem tudom felfogni" sztereotípiák, és az "ez nem változtat rajtunk semmit", továbbá a jövőre "ismét megmutatjuk" felütésű mondatok. Az azóta eltelt egy esztendő alatt azonban megtudták, milyen alászállni az Olümposzról, és hogy az előző ciklusban oly simának tetsző úton elég randa rögök is akadnak. Egyéves újjászületésük napján a gárda azon tagjával beszélgettünk, aki valamennyiük közül a legtöbbet közlekedett menny és pokol között a múltban: a csapatkapitánnyal, Kósz Zoltánnal.

Csurka Gergely
- Ilyennek képzelte az olimpiai bajnoki cím megszerzését követő egy évet?

- Azt nem mondanám, hogy maradéktalanul elégedett vagyok vele... Akadt egy-két hullámvölgy, balhék a Fradiban, aztán a legutóbbi nyár sem sikerült úgy, ahogy szerettük volna. Ettől függetlenül az összkép jó.

- Mi teszi azzá?

- A bennünket körülvevő szeretet. Az minden várakozásomat felülmúlta. Persze amikor megnyertük, valahol számítottunk rá - mégis. Engem egyébként nem zavar. Villőt inkább... Amikor együtt megyünk valahová, csak úgy, már nem teheti meg, hogy egyszerűen magára kap otthon egy melegítőt, mégse mondják, nézd, mi van a Kósz feleségén... Ami nem hiúság - bár ő mindig is az volt -, egyszerűen változott a helyzet tavaly október óta. Annyit bizonyosan, hogy van egy újabb jó indok a pénzköltésre.

- Üzenet haza...

- Á, nem lehet elégszer üzenni...

- Asszonya folyvást megújuló ruházatán kívül nyilván másból is lemérhető, mi minden változott egy év alatt.

- Hogy csak egy dolgot említsek: kis túlzással a benzinen kívül mindent engedménnyel adnak. Viszont az is tény, vannak negatívumok is. Hogy megpróbálnak ilyen-olyan célokra felhasználni.

- Például?

- Hát... Ne, ezt inkább hagyjuk.

- Meg aztán az elején említett hullámvölgyek.

- Bizony, és ilyenkor nem kis segítséget jelent, hogy van mihez visszanyúlni. Amikor az ember rossz passzban van, abban merül el, amiben öröme volt. Lélektanilag nem jött rosszul, hogy ilyen esetekben néha egyszerűen odamentem a polchoz, és levettem róla az aranyérmet.

- Az úgy megtámasztja?

- Ez a pontos kifejezés.

- Mikor kellett e "segédeszközhöz" folyamodnia?

- A Fradival kapcsolatos megpróbáltatásokat még úgy ahogy átvészeltem, ám az idei nyarat már sehogy sem bírtam enélkül. Akkor is voltak borzalmas napjaim, de most a felkészülés idején olykor egyenesen szörnyen éreztem magam. Márpedig amikor az ember nem érzi magát olyan fontosnak, megpróbál visszakalandozni addig, amikor még annak érezte magát. De ezt a problémát már megbeszéltem Dénessel (Kemény Dénes szövetségi kapitány - a szerk.), nincs bennem tüske, már csak azért sem, mert rajtam is múlott, hogy így alakult az idei szezon.

- Az az aranyozott fémkorong minden bajra jó?

- Azért nem mindenható. A másik igen fontos tényező az idő. Az valóban be tudja gyógyítani a sebeket. Ahogy most elkezdtük a szezont a Vasassal, mindjárt javult a közérzetem. Ha az edzéseken jól ment a védés, máris feldobódtam, nemrégiben, az olasz túrán pedig egyenesen remekül éreztem magam. És akkor a családról nem is beszéltem. Rendkívül sokat jelentett a rosszabb napokon.

- Egyébként idén mitől voltak rosszabb napjaink?

- Alapvetően még mostanában sem tudom, mi volt a baj.

- Nem lehet, hogy kétezer október elsején az őrületes áldozatok árán megszerzett elsőség épp az akaratukból és a tűrőképességükből ölt ki valamennyit? Annyit, amennyi épp a csúcsra jutáshoz kell?

- Ez biztosan így van. Addig, ameddig a célunk nem teljesült, bármire képesek voltunk. Idén alighanem kicsit elfogyott a cérna. A magyar sportban - és ez hatványozottan igaz a vízilabdára - óriási a teljesítménykényszer. Számunkra a Sydneyt megelőző négy év nem jelentett mást, mint nyerni - mindenütt. Tornákon, barátságos meccseken, edzőmérkőzéseken, a világversenyekről nem is beszélve. Soha, sehol, senkitől sem kaphattunk ki. Azt hiszem, többé-kevésbé sikerült is megfelelni ennek a várakozásnak, ám ez óriási energiákat emésztett fel. Nehezen lehetett bírni, és még nehezebben végigcsinálni.

- Az olimpia után "mindössze" annyiban változott a kép, hogy még inkább nyerniük kellett.

- Na igen.

- Ehhez képest...

- Nem ment. De kezdünk pesszimista irányba fordulni. Muszáj?

- Dehogy. Egyvalamit azonban meg kell kérdeznem: uralkodhat-e még egyszer olyan hangulat ezen a válogatotton belül, mint akkor, október elsején úgy három tájban, bő egy órával a döntő előtt? Hogy mindenkit szétfeszítsen a mindenek feletti győzni akarás. Hogy mindent kizárva a végsőkig küzdenek a sikerért, egymásért. Hogy az összes szempár oly hihetetlenül lángoljon. Hiszen az elsőnek mindig megvan a maga romantikája, azt nem lehet ugyanúgy még egyszer át- és megélni. Vagy tévedek?

- El kell telnie még egy-két évnek, hogy erre a kérdésre válaszolni lehessen. Ám ha optimistán közelítünk a témához, és miért ne tennénk, akkor azt kell mondanom, hogy szerintem menni fog. Tény, ez az év nem úgy jött össze, ahogy szerettük volna, különösen a budapesti Európa-bajnokság következett elég rossz ritmusban. Nem mondom, hogy lazíthattunk volna, ha másutt rendezik, de tán kisebb lett volna a nyomás. Mindegy... A lényeg: fogcsikorgatva el kell jutni a következő sikerig. Addig nem fog úgymond túltengeni a hangulat, ha viszont megint győzünk, el tudom képzelni, hogy visszatérjen ugyanaz a légkör, ami korábban jellemzett minket. Önbizalommal teli játék, és hogy megint elhisszük, igenis jók vagyunk.

- Mikor volt könnyebb újrakezdeni: tavaly, siker és műtét után vagy idén, botlásokat követően, egészségesen?

- Egyformán nehéz. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy idén három hét kikapcsolódás után a legcsekélyebb vágyat is éreztem a póló iránt. Persze, az utolsó héten már kezdtem magam szoktatni a gondolathoz. Azóta pedig sikerült visszatérni a rendes kerékvágásba, még tán magamat is meglepve, milyen gyorsan.

- Nem lehet, hogy az egy éve elért elsőség kissé kilökte mindannyiójukat ama rendes kerékvágásból? Hogy addig folyvást a vízilabda szerepelt az első helyen, ám azzal, hogy átkerültek az olimpiai bajnokok kasztjába, kicsit elkezdtek élni, mással foglalkozni, és a póló visszacsúszott a rangsorban?

- Ha arra céloz, hogy én például belekezdtem különféle vállalkozásokba, akkor talán igen. Hazajöttünk Sydneyből, és azt sem tudtam, hol áll a fejem, folyamatosan azon törtem magam, hogy mi mindenbe kellene belevágni. Valahogy úgy voltam vele, hogy elérkezett az idő, amikor előrébb lehet jutni, mert amit eddig nem sikerült elintézni, azt majd most, olimpiai bajnokként el lehet. S ez voltaképpen működött is, csakhogy egy idő után - szinte észrevétlenül - teljesen begyűrűzött az ember életébe: ha nem is akarná annyira lekötni magát a dolgaival, mégis sokat foglalkozik velük. Ami annyiban érdekes, hogy ugyan változatlanul kihajtom a lelket magamból a vízben, de két edzés között már nem tudok hazamenni kikapcsolódni, mert el kell intézni ezt is, azt is, amazt is. Ez egy ördögi kör, és elismerem, valóban kicsit hátrébb került maga a vízilabda. De nem csak emiatt. Akárhogy is nézzük, a sydneyi siker jóllakottá tett. A nagy álom teljesült: amiért annyira hajtottam egész életemben, megvan. Ilyenkor érthetően eszedbe jut, pláne harminchárom évesen, hogy miből fogsz megélni később. Ennek ellenére állítom, továbbra is igaz, hogy annál jobban ritkán érzem magam, ha edzésen, meccsen jól megy a védés. Számomra a családon kívül továbbra is sport adja a legnagyobb kielégülést, a tiszta örömöt.

- Társaival kapcsolatban vajon elmondható mindez?

- Kicsit éreztem másokon is ezt a változást, de hogy kinél mi lehet konkrétan a háttérben, azt nem tudnám megmondani.

- És ki lehet keveredni ebből a bizonyos ördögi körből?

- Egy idő után azért feltámadtak a régi reflexek: amikor tavasszal az Olympiakosszal meccseltünk a BL négyes döntőjébe jutásért, hirtelen elfogott az a jól ismert érzés: az olimpia óta nem vágytam annyira egy sportsikerre, mint akkor. A most kezdődő idényben ezzel biztos nem lesz gond, Soma (Somossy József - a szerk.) rögtön az első edzésen tudatosította bennünk, mi a tét. Nem csupán a bajnoki cím, de az is, hogy a klubok kicsiben elérjenek valami hasonlót, mint korábban a válogatott, hogy megint jöjjenek az eredmények, és akkor a jelenlegi támogatók mellett esetleg a multik is kedvet kapnak a szponzoráláshoz, ami még nagyobb, az igazi lökést adhatná meg a sportágnak.

- Ennek jegyében tért át a reformétkezésre Kissé meglepődtem, amikor erről beszélt egy tévényilatkozatában.

- Nem teljesen emiatt. Mint mindenkit, engem is érnek olyan hatások, amelyek nyomot hagynak. Amikor Varga Zsolt megjött Zágrábból tíz kilóval könnyebben, rákérdeztem, hogy is csinálja ezt? Ő pedig elkezdte sorolni, hogy mennyire fontos a tudatos táplálkozás, hogy zöldséget, gyümölcsöt csak elsőnek enni, aztán főképp tésztát fogyasszunk, lehetőleg kevés húst - mindenből annyit, amennyire a testnek szüksége van. Neki is kellett fél év, mire ráállt, én most kísérletezem. Természetesen otthonról nem ezt hoztam magammal, a jó magyaros ízek divatoztak, viszont Villő élvezi, hogy végre nem pörköltet kell készítenie. Különben is, ő élelmiszer szakon végzett, azaz teljesen kiélheti magát. Más kérdés, hogy amikor a nyáron Szöulban elhatároztam, hogy most leadok néhány kilót, a világbajnokságról végül plusz hárommal jöttem haza. A svédasztalos ebédek a gyengéim, sajnos addig eszem, amíg kaját látok magam előtt. Azóta azonban fegyelem van. Na jó, kéthetente jön egy kis feloldozás, amikor édesanyáméknál ebédelünk...

- Az efféle váltásokról azt tartják, összefüggnek valamiféle traumával. A nyári kudarcok állnak e váltás mögött?

- Nem, nem játszottak szerepet...

- A világért sem akarnám belemagyarázni, csak a "lelátóról" van egy ilyen benyomása az embernek.

- Nem, nem azért kezdtem el, mert ettől várok valamiféle feltámadást. Egyszerűen ez a hobbim mostanság. Gondoltam, belevágok így harmincnégy felé. Isten tudja, meddig csinálom még a vízilabdát, miért ne próbáljam ki ilyen táplálkozás mellett?

- Tényleg, meddig csinálja? Egy éve, a térdműtét után nem sokkal azt nyilatkozta, akkor sem hagyná abba, ha mindene meglenne, elvégre egy Nyilas még azután is szerelmes valakibe vagy valamibe, ha a kapcsolatuk már esetleg irracionális. Gondolom, az akkori eufória csillapodtával sem változott a véleménye.

- Miért változott volna? Akadtak gyengébb momentumok, ám hiszem, hogy van még időm. A vasárnapi, BVSC elleni meccs is erőt adott, és sokadszor is meggyőzött arról: lehet itt még alkotni.

KÓSZ ZOLTÁN

Született: 1967. november 26., Budapest

Klubja: Vasas-Plaket

Kiemelkedő eredményei: olimpiai bajnok (2000); vb-ezüstérmes (1998); Európa-bajnok (1997, 1999), Eb-ezüstérmes (1995), Eb-harmadik (2001); Világkupa-győztes (1995, 1999), Vk-harmadik (1997); KEK-győztes (1995); magyar bajnok (1989, 2000); Magyar Kupa-győztes (1992, 1994, 1996)

Pólós születésnapok

1. arany (Los Angeles)
1932. augusztus 11.

2. arany (Berlin)
1936. augusztus 15.

3. arany (Helsinki)
1952. augusztus 2.

4. arany (Melbourne)
1956. december 7.

5. arany (Tokió)
1964. október 18.

6. arany (Montreal)
1976. július 28.

7. arany (Sydney)
2000. október 1.