Azt mondják róla, afféle Jolly Joker. Ha a helyzet azt kívánja, centerben birkózik, ha arra van szükség, hátul bekkel, ha kell, a szélről veszélyeztet, ha pedig úgy adja a sors, távolról bombázza az ellen kapuját. Arról nem is beszélve, hogy nemcsak a jobb keze kiváló, hanem a bal is - ballal például csakis ő tud csavarni.

Ilyen játékos kell egy kapitánynak, na.

Olyan játékos, mint Märcz Tamás, az olasz bajnokság góllövőlistájának második helyezettje (mellesleg az elsőt úgy hívják, Benedek Tibor...).

Szakvélemény

"Märcz Tamást kifejezetten tehetséges játékosnak tartom. Nagy előnye, hogy minden poszton használható, közelről, messziről egyaránt gólveszélyes, arról nem beszélve, hogy rendkívül ügyesen védekezik. Hála istennek, számára megadatott a lehetőség, hogy Olaszországba szerződjön, gyanítom, kint csak tovább fejlődött a játéka. Bízom benne, hogy Tamás helyet kap majd a tizenötös keretben, annál is inkább, mert ő az egyik kedvenc játékosom. E helyütt elárulhatom, már akkor az volt, amikor játékvezetőként tevékenykedtem, hiszen mindig tisztán játszott, igyekezett sportszerűen szerelni, és nem az volt a célja, hogy agyoncsapja az ellenfelét. Remélem, június végén harmadszorra is Európa-bajnok lesz." Konrád Ferenc, Európa-bajnok

- Talán emlékszik, egy éve beszélgettünk, akkor igazolt a Savonához. Akkor elmondta, sokat gondolkodott azon, hogy elhagyja-e a BVSC-t, végül a váltás mellett döntött. Nem bánta meg, ugye?

- Semmiképpen sem. Megmondom őszintén, tavaly már nem úgy teljesítettem, ahogy azt vártam magamtól, úgy éreztem, kezdek elszürkülni. Az olaszok ajánlata tehát a legjobbkor jött, remek alkalom kínálkozott arra, hogy újra próbára tegyem magam.

- És Itáliában megfelelt az önmaga támasztotta követelményeknek?

- Jelentem, jó szezon zártam. Ami talán még ennél is fontosabb: újra volt kedvem játszani. Hiszen ne feledjük, annak ellenére, hogy sokan munkának tekintik, a vízilabda csak játék. Visszatérve a Savonához, profiklubhoz kerültem, ahol kiváló szakmai stáb dolgozik, vagyis nekem csak a pólóval kellett foglalkoznom. Ja, és azzal, hogy megtanuljak olaszul.

- Sikerrel járt?

- Jól haladok, de mivel egy év még úgyis hátra van a szerződésemből, lesz időm, hogy tökéletesítsem a tudásomat.

- Más szóval fel sem merült, hogy néhány társa példáját követve hazatérjen?

- Engem nem próbáltak hazacsábítani, meglehet azért, mert korán híre ment, hogy maradok Savonában. Hozzátenném, ha akadtak volna kérők itthonról, akkor sem hiszem, hogy rábólintok az ajánlatra.

- Új csapattársa, Varga Zsolt elárulta, önnek is nagy része volt abban, hogy négy év után szakított a zágrábi Mladosttal, és Savonába szerződött.

- Csupán annyi történt, hogy megkeresett, és én elmeséltem neki, milyen jó körülmények várnának itt rá. Úgy érzem, a tavalyi Märcz Tamáshoz hasonlóan Zsoltnak is szüksége volt a váltásra. Örülök, hogy így határozott, egy ilyen jó pólósra szüksége volt a gárdának.

- Vagyis most már az arany a cél Savonában?

- Áh, még nem. Tudja, az a baj, hogy a nagyok is erősítésbe kezdtek, jól igazolt az éppen a Benedek Tibivel megállapodó Recco, a Brescia, és a bajnok Posillipo is. Azt mondom, ha jövőre mondjuk a negyedik helyen futunk be, akkor már elégedettek lehetünk. Két-három év múlva meg jó lenne a dobogóra is felállni.

- Nocsak, ilyen hosszú távra tervez?

- Ha úgy alakul, akkor szívesen maradok a klubnál. Néhány junior-világbajnok srác is az együttes tagja, ők most húszévesek, de amikor beérnek, tényleg erős csapatunk lehet.

- A magyar bajnoki döntőt már itthonról követte figyelemmel. Hogy tetszett a BVSC?

- Szerintem erőn felül teljesített Gerendás György legénysége, ha a szezon elején azt mondja valaki a vasutasoknak, hogy végül ezüstérmesek lesznek, aligha hitték volna el. Aztán tessék, bejutottak a fináléba, és amikor már-már elérhető közelségbe került az elsőség, a kétségkívül jó erőket felvonultató Honvéd megverte őket. És tudja hogy van ez, ilyenkor mindig rossz másodiknak lenni.

- Ha kérhetnénk, júniusban önök se legyenek azok...

- Az olimpiai bajnoki cím után egy esetleges Európa-bajnoki ezüstérem aligha adna okot az elégedettségre. Az elvárások magasak velünk szemben, érezzük, tapasztaljuk, hogy mindenki a győzelmet várja tőlünk.

- Ez terhet jelent?

- Nem, egyáltalán nem. Sőt alig várjuk már, hogy hazai környezetben játszhassunk. Biztos vagyok benne, a margitszigeti Eb örök emlék lesz mindannyiunk számára.

- Mit tippel, kik lesznek a legnagyobb riválisok?

- Talán a jugoszlávok. Igaz, azt hallani, hogy ilyen meg olyan gondjaik vannak, ám ettől függetlenül vallom, borzasztó jók.

- De tőlük sem kell tartanunk, ugye?

- Szerencsére eljutottunk odáig, hogy senkitől sem kell tartanunk.

- Elképzelte már azt a pillanatot, amikor június huszonnegyedikén este megszólal az utolsó dudaszó, a leátón pedig majd' tízezren ünneplik a kontinensbajnokot, azaz Kemény Dénes társulatát?