Ebben a furcsa világban nem sokan érezhetik magukat biztonságban. A munkahelyen bármikor szólhatnak, öreg, holnaptól nem kell jönnöd, aszszonyom, sajnos létszámcsökkentés van. A sportban, a teljesítményorientált sportban sincs ez másként, szerződés ide vagy oda, egyik pillanatról a másikra lapátra kerülhet az ember. Az elitklubok némelyike csak úgy váltogatja ászait, hiába, a pénz nagy úr.
A pólóban manapság a Posillipo jelenti a futball Real Madridját, még akkor is, ha ebben az esztendőben a bajnokságot és a Bajnokok Ligáját is elbukta az együttes. Az olasz sztárcsapattól szerződési ajánlatot kapni nem kis megtiszteltetés. Három eltöltött év után meg pláne!
"Nem tagadom, hízelgő, hogy továbbra is számítanak rám - magyarázta Steinmetz Barnabás, aki 1999 óta légióskodik Nápolyban. - A Posillipóban játszani rangot, elismerést jelent, úgyhogy nincs okom panaszra." Az egyesületnek sem lehet olimpiai bajnokunkra - legalább is erre utal a plusz kétesztendős ajánlat, amelyet némi dilemma után, de elfogadott a 27. életévében járó játékos.
"Valóban, két évben állapodtunk meg, a csapatnál ugyanis ez a szokás. Ám nyugodtan, eddigi tapasztalataim alapján azt mondhatom, mindent meg lehet beszélni, rendkívül korrektek a vezetők. Nem gördítenének semmiféle akadályt elém, ha teszem azt, jövőre valamilyen oknál fogva haza szeretnék térni "- folytatta a kitűnő védő, aki nem véletlenül említette a hazatérést. Nem titok - nem, hiszen éppen ez jelentette a dilemmát -, eljátszott a gondolattal, hogy újra magyarországi klubban szerelgeti a centereket, hogy jó néhány sydneyi társához hasonlóan ő is átéli a szurkolók hétről hétre történő szeretetimádatát (amelyet egyébként a válogatottban nyaranként és a Posillipo budapesti látogatásai alkalmával érez). A Honvéd és a Vasas is kerülgette, végül mégsem történt szerződéskötés.
"Nem tudom, mikor érnénk a végére, ha elkezdeném ecsetelni, mi szólt a hazajövetel, s mi a kintmaradás mellett. Különösen a Vasas invitálása okozott sok-sok fejtörést, hiszen ott újra együtt játszhattam volna öcsémmel, Ádámmal, aki velem ellentétben már volt magyar bajnok. Viccesen azt szokták mondani: anno el kellett jönnöm a Fradiból, hogy bajnok legyen a csapat ... "
No igen, de van egy másik mondás is: a Posillipónak pont rá volt szüksége, hogy négy év szünet után 2000-ben újra olasz bajnoki aranyérmet ünnepelhessen ... "Ez is igaz ... " - mondta nevetve a válogatottal szombaton és vasárnap Dubrovnikban fellépő pólós, akinek az idei szezonról is megvan a véleménye: "Furcsa volt, annyi szent. Ha azt vesszük, hogy két ezüstérmet is szereztünk, jónak értékelhetjük, ám pont azért Posillipo a Posillipo, mert tőle mindenki győzelmet vár. Ezt viszont egyre nehezebb megszerezni, lévén újra bebizonyosodott számomra, az olasz a világ legerősebb bajnoksága. Szinte hihetetlen, de már nincs is gyenge csapat, mindenhol különböző nemzetek válogatott játékosai vonulnak fel, egy pillanatig sem szabad elaludni, mert abból csak baj lehet. Nálunk a sok siker után voltak, akik csak pislákoltak, ám úgy érzem, jövőre újra mindenki odateszi magát, és ebből csak a legjobb sülhet ki."
Kásás Tamás és Steinmetz Barnabás, a gárda két magyarja tehát továbbra is egymás mellett szerepel, mint ahogy a nápolyi húzóemberek is maradnak a csapatban. Sőt, erősítenek is a vezetők, hiszen az olaszok egyik legtehetségesebbjét, Maurizio Felugót édesgették magukhoz, ráadásul a budapesti BL-döntőt követően távozni készülő edzőt, Paolo de Crescenzót is rábírták a folytatásra. "Az elnök és az emberei nagyon szeretik a csapatot, töretlenül bíznak benne, ami nagyban megkönnyíti a helyzetet" - mondta erről a pihenő közben tankönyveket is bújó, a Pázmány Péter egyetem jogi karára járó Steinmetz Barnabás (ha minden jól megy, márpedig miért ne menne, jövőre fog államvizsgázni). Az ereje teljében lévő fiatalember stabil tagja Kemény Dénes válogatott keretének, és talán nagy-nagy álma beteljesülésére sem kell sokat várnia, miszerint világversenyen testvérével áll a dobogó legfelső fokára. Ha már a Posillipo miatt a klubcsapatverziót ő maga lőtte ki egy időre ...