|
|
| ||||
|
|
"Annyira vagyok vétkes, amennyire áldozat"
---------------------------------------------------------------------- forrás: , Népszava 2002.10.02 ---------------------------------------------------------------------- Varga Tamás valószínűleg élete legjobb formájában vízilabdázna. Ha vízilabdázhatna. De a május 19-i Honvéd-Vasas bajnoki döntő, illetve az azt lezáró verekedés miatt partra vetve szemléli társait, klubcsapatát, a válogatottat és saját helyzetét is. A márciusban Magyar Kupát, áprilisban Kupagyőztesek Európa Kupáját nyert játékos május óta fegyelmi ítéletére vár, viszonyítási alapként pedig annyit tud, hogy első fokon másfél éves eltiltással büntették, illetve büntetnék. Bár reménykedik benne, hogy az elnökség végül mérsékli majd a penitenciát, azzal is kénytelen számot vetni, hogy nem így történik. Akkor pedig, ahogyan Varga Tamás fogalmaz, szinte biztosan ugrik az olimpia, ő pedig nekivág pénzt keresni. Akár egy langyosabb külföldi bajnokságba, akár a civil életbe, de a magyar pólóból el. - Amikor interjút kértem öntől, kikötötte, hogy arról a bizonyos döntő mérkőzésről nem beszél, és e nyilatkozatstophoz a többiek is hónapok óta tartják magukat. Egymás között határoztak így vagy felső utasításra? - A szakosztályvezetés kérésére. - Ma már persze nem is az az érdekes önnel kapcsolatban, mi volt május 19-én, inkább az, mi van most, mi lesz holnap, jövőre, esetleg 2004 nyarán. Mindezt azonban még ön is csak találgatja. Mit visel nehezebben: a biztos rosszat vagy a bizonytalanságot? - Azért borzasztó a helyzetem, mert nem látom a történet végét. Csak azt tudom, hogy a másfél éves eltiltás irreális lenne, mert a pólóban előfordultak már ilyen esetek, brutálisabbak is, de másfél évet még senki sem kapott. Még a doppingolók is megússzák három-négy hónappal, nagyon súlyos vétségért mondjuk nyolccal. Végigdolgoztam az őszt, életem talán legjobb formájában vagyok, mégis ott kell ülnöm a parton. - Ott is ül minden mérkőzésen? Elutazott például Szentesre, a bajnokság első fordulójára? - Persze. De bevallom, csak a fiúk miatt, ha magamra gondolnék, egy meccsre sem mennék ki. Mint ahogy nyáron a válogatottat sem láttam itthon egyszer sem, persze nem azért, mert nem szeretem. Arra végül rászántam magam, hogy a Világkupa utolsó három-négy mérkőzését a televízióban megnézzem. - És ugyanúgy szurkolt, mintha mi sem történt volna? Mintha nem került volna ki a keretből, mintha a bennlévők nem azért küzdenének, hogy benn is maradjanak, akár az olimpiáig? - Aki magyar is, vízilabdázó is, és nem szurkol a magyar válogatottnak, azzal valami baj van. - Felvetődik egyáltalán önben az olimpia, vagy anélkül is épp elég baja van? - Nem hogy felvetődik, de amikor meghallottam, hogy másfél évre tiltanának el, az volt az első gondolatom, ha ez érvényben marad, ugrott az olimpia. Mert az újrakezdés és Athén között nagyon kevés idő lenne, hat-hét hónap. - Fél éve még olyan ember benyomását keltette, mint akinek a póló a mindene. Most, hogy e "minden" ennyire bizonytalanná vált, mennyire rendezte át az életében a prioritásokat? - Még semennyire. Egészen addig a póló lesz az első, amíg jogerős döntés nem születik. Ha viszont nem enyhítik a büntetésemet, át kell értékelnem a dolgokat; vagy külföldre szerződöm, és két évet elpihengetek, vagy belevágok itthon az üzleti életbe, mert neki kell állnom pénzt keresni. - Eszerint most még ugyanúgy edz, mint tavasszal? Kijátsszák önre az emberelőnyös figurát, mintha tétmérkőzésen is lőhetne gólt? - Majdnem ugyanúgy edzünk, de játékban mi, a felfüggesztettek mindig védekezünk. Képzelheti, én, aki a tavalyi szezonban 65 gólt szereztem, csak védekezem. Emellett többet járok a tornaterembe, lapáttal úszom, kihasználom az időt, hogy még erősebb legyek, ha majd, ki tudja, mikor, visszatérhetek. - Komoly "szárazföldi" rutint szerezhetett már, hiszen a 90-es évtized második felében a hátsérülése kísértetiesen éppen másfél évre partra kényszerítette. Azt az időszakot viselte nehezebben vagy ezt a mostanit? - Mind a kettő iszonyú, de ez talán még rosszabb. Mert amikor sérült voltam, tudtam, hogy képtelen lennék pólózni, viszont legalább tőlem függött, hogyan gyógyulok. Csak hallgatnom kellett az orvosra és figyelni a kajára. - Általában milyen vérmérsékletű ember? Ha egy szórakozóhelyen vagy a közlekedésben kihozzák a sodrából, elcsattanhat egy pofon? - Civilben egészen más vagyok. Soha életemben nem ütöttem meg senkit, nem is fogok. De a medencében, ha kell, a szívemet is kiteszem, mindenre képes lennék a győzelemért. - Ebbe a verekedés is belefér? - A bunyó a bajnoki döntőn nem a meccs után tört ki, hanem a mérkőzés hevében. Ezért nem értem Gergőt (Kiss Gergelyt, a Honvéd válogatott játékosát, aki ama bizonyos verekedés első számú szenvedő alanya volt, eltörött a járomcsontja - a szerk.), miért tett feljelentést. - Tegyük fel, mérséklik a büntetését és meghívják a válogatottba. Ahol perben lenne az egyik játékostársával. Ez kezelhető állapot? - Igen. Az igazi sportolónak minden csapatban, minden mérkőzésen a győzelem a legfontosabb. Ha Gergő kerülne gólhelyzetbe, természetes, hogy neki passzolnék. Egyébként is találkoztunk már a fegyelmi tárgyaláson, fel is hívtam telefonon, nem hiszem, hogy haragudna rám. Én pedig egyáltalán nem haragszom rá. - Többen úgy vélik, a pénz élezte ki ennyire az indulatokat. Az, hogy a Honvéd és a Vasas költségvetése kenterbe veri a vetélytársakét, de két bajnok nem lehet, a szponzoroknak viszont csak az aranyéremért érdemes ennyit áldozni. Egyetért ezzel? - Nem. Egyrészt azért nem, mert a BVSC-nek és a Ferencvárosnak is vannak komoly támogatói és válogatottjai, a két klub tehát inkább négy. Másrészt azért nem, mert én nem a pénzért játszom, nekem a vízben ez eszembe se jut. Ha ez érdekelne, elszerződnék az olasz bajnokság hatodik helyezettjéhez, ahol többet keresnék, mert bárki bármit mond, ott még mindig jobban fizetnek, mint itthon. De én magyar bajnok szeretnék lenni, a Vasassal. - Csakhogy a Vasas 1989 óta nem nyert bajnoki címet, egyesek éppen emiatt állítanak fel összeesküvés-elméleteket. Ön hisz ezekben? - Nem. Én nem érzek semmiféle Vasas-ellenességet. - Túllépve a Vasason és a pillanatnyi helyzeten, milyennek találja a vízilabda szabályrendszerét és játékvezetői gyakorlatát? - Követhetetlennek. Ha az egyik mérkőzésen 45 kiállítást ítélnek a bírók, a másikon viszont csak 15-öt, erre képtelenség felkészülni. A magyar játékvezetőknek ráadásul szerintem arra is figyelniük kellene, hogy segítsék a válogatottat, olyan szellemben fütyüljenek, amilyenben a következő világversenyen várható. - Miközben ön, Zsolt öccse, Hesz Máté és Mátyás Zoltán a függőben lévő fegyelmi miatt nem játszhat, Székely Bulcsú és Vári Attila nyáron elszerződött a Vasastól. Ezt hogyan értékelték a többiek? Cserbenhagyásként? - Mindketten gyermekkori barátaim, együtt játszottunk a korosztályos válogatottakban, talán nekem fájt a legjobban, hogy elmentek. De Csucsut (Székelyt - a szerk.) abszolút megértettem. - Azért, mert elfogadja azt a magyarázatot, hogy ő a Fradi kulcsembereként könnyebben visszakerülhet a válogatottba? - Igen, azért. Attila döntésén, mondjuk úgy, kicsit meglepődtem. Persze tudtam, hallottam róla, de nehezen akartam elhinni, amikor bekövetkezett. - A legfrissebb hírek szerint ráadásul, a sportág bizonytalan helyzetére hivatkozva, a Vasas egyik főszponzora, a Vodafone is visszalép... - Ez biztos? - Annak tűnik. - Erre nem tudok mit mondani. - Annak viszont örülnék, ha utolsó kérdésemre tudna, már csak azért is, hogy beszélgetésünk ne egy mártíromság története legyen. Jelen helyzetében mennyiben tartja magát vétkesnek és mennyiben áldozatnak? - Ötven-ötven százalékban. Annyira vagyok vétkes, amennyire áldozat. |
| ||
|
||
Varga Tamás |
||
|
FONTOS
