- Kisebb koromban szerettem, de egyáltalán nem tudtam rajzolni, nem tartoztam az iskolában sem a rajztanárok kedvencei közé. - mondja Varga Zsolt, aki egyébiránt a medencében sem utolsó, a válogatott első számú centere. - Aztán valamikor öt évvel ezelőtt egy szép nyári napon bementem a Váci utcába sétálni. Rögtön feltűnt egy ember, aki a festményeit kínálgatta a járókelőknek. Beszédbe elegyedtünk. Kiderült, hogy egy Romániából menekült festőbe botlottam. Tartottuk a kapcsolatot, majd felajánlotta, hogy ha érdekel a festészet, megtanítja az alapokat.
- És akkor észrevette, hogy rajzolni nem is tud, de majd szétfeszíti a tehetség ...
- Sokáig tanultam Florescutól, rengeteg mindent elleshettem tőle. Ám egy napon bejelentette, tovább megy, egészen Kanadáig. Rámhagyta a festőállványát, az ecseteit, a festékeket, egyszóval mindent. Ettől kezdve egyedül, autodidakta módon képeztem magam.
- Ahogy elnéztem a képeit, meglehetősen sok fajta irányzat, stílus felfedezhető bennük. Végül is melyik irányzat híve?
- Több úgymond profi is megnézte már a képeimet. Mit mondjak, megoszlanak a vélemények. Volt, aki csak annyit mondott, a művészettől még messze állok, jó iparművész viszont válhat belőlem. Más többre értékelt, bíztatott, hogy jelentkezzek egy festőiskolába. Én egyébként úgy érzem, leginkább a szürrealizmushoz állnak legközelebb a képeim.
- Tényleg, miért nem jelentkezett, mondjuk, a Képzőművészeti Főiskolára?
- Megfordult a fejemben, ám a vízilabda az elsődleges az életemben. És egyébként is, a főiskolára amúgy sem vágyom. Ahogy észrevettem, ott arra törekednek, hogy aki kikerül onnan, az magán viselje a magyar festőiskola stílusát. Hogyha külföldön megjelenik egy végzős képe, tudják, hogy honnan jön. Ez pedig nem tetszik nekem, a saját fejem után akarok menni.
- A BVSC-Westel és a válogatott meghatározó játékosa, az ELTE-re jár nappali tagozaton, és ráadásul még fest is. Hogy bírja, miért vállal ennyit?
- Végre rendszer van az életemben. Korábban, egy-két éve, csak a vízilabda volt. lementem délelőtt tréningezni. Véget ért a gyakorlás, és csak annyi dolgom volt, hogy eldöntsem: hazamenjek, vagy moziba, netán lófráljak a belvárosban. Most másképp van. Délelőttt edzés, utána irány az egyetem, este edzés, majd utána tanulás hajnalig. És akkor még a festés is ott van, ám erre sajnos nagyon kevés idő jut.
- Igaz, még csak 22 éves, de egyszer véget ér a medencés korszak. Marad a festés?
- Az egyetemet mindenképpen elvégzem. Ám ha tényleg véget ér a pólós karrierem, megpróbálkozom jobban elmélyülni a festészetben. Csak egy dilemmám van, hogyan lehet megrendelésre alkotni. Nehéz dolog, pedig már belekóstoltam.
- Mit gondol, mennyit fog érni egy Varga Zsolt-kép mondjuk ha a magyar vízilabda-válogatott az ön közbenjárásával megnyeri a szeptemberi római világbajnokságot?
- Most megfogott. Szerintem két Varga Zsolt van. Az egyik a vízben, a másik a vászonnál. Nem lehet összekeverni a kettőt.