|
|
| ||||
|
|
Vári Attila nem érti, miért vádolták meg és sértegették ennyire durván a Vasas drukkerei
Olykor a kutyahűség is véges -------------------------------------------------------------------------------- forrás: CSG, Nemzeti Sport 2002.10.11 -------------------------------------------------------------------------------- - Számítottam rá, hogy lesz valami. - Meg sem fordult a fejében, hogy szombat este nem megy ki a Komjádiba? - Dehogy. A Fradit különben is meg kellett néznünk, elvégre a hét végén vele játszunk. Igaz, korábban rendre az öltözőből mentem fel az uszodába, most léptem be először ott, ahol a nézők is, és pont szembe találtam magam a Vasas-táborral. - Ráadásul félházas meccsnél minden egyes mondat tisztán kivehető. - Gondoltam, hogy nem fognak szeretettel üdvözölni, de ez egy kicsit durva volt ... - Kétségtelen: az árulózás benne van a pakliban, az anyázás viszont minden jobbérzésű emberben viszszatetszést szült. - Meg azok a megjegyzések, hogy én eladtam a döntőt. Igazán az volt a szörnyű, hogy a kiabálókat szinte kivétel nélkül ismerem, azt hittem, továbbra is jó viszonyban vagyunk, elvégre képek sorát őrzöm otthon, amelyeken együtt őrjöngünk a különböző sikereket követően. Nem hittem volna, hogy mindez ennyire a visszájára fordulhat. - Mitől mérgeződött meg enynyire a légkör? - Nyilván belejátszik az is, ahogy a bajnoki döntő véget ért. De hogy én azt eladtam volna ... Egyrészt rendkívül kevés ideig voltam a vízben, másrészt meg - és ez a legfontosabb - mindenképpen magyar bajnokságot akartam nyerni. Sok aranyérmem van az olimpiaitól kezdve a junior világbajnokiig, ám a magyar bajnoki még hiányzik, márpedig számomra az is rendkívül fontos. - Megkérdhetném persze, hogy mi történt ott, elvégre csapatkapitányként tán volt rálátása, de ... - ... de nem igazán szeretnék beszélni róla. - Ismerve a habitusát, az lepett volna meg, ha mást mond. Arról viszont beszélhetne, hogy élte meg az ötödik mérkőzést. - Vége lett - én pedig kész voltam. Csak feküdtem a parton a köpenyemen, és borzalmasan éreztem magam. Ötödszörre is csupán ezüstérem, alapvetően ez készített ki, no meg az, hogy pillanatokra szállhattam csak be. Labdacipelőként kezdtem a Vasasnál, elvittem a csapatkapitányságig, ehhez képest szinte végig a padon ültem - ez iszonyúan bántott. Mindez megfejelve mindazzal, ami a meccsen történt, az újabb kudarc ... Nem, nem akartam sírni. Ez még annál is rosszabb volt, elterülve bámulni a mennyezetet, totálisan kiüresedve. Gyalog távoztam az uszodából, nem kívántam találkozni senkivel, csak mentem, mentem, később valahol az Üllői úton szedtek fel. - Ugyanakkor korábban is érték kudarcok a Vasasnál, mégsem ment el. 1999-ben, az Eb-döntő után a zuhany alatt kapott ajánlatot Görögországból. Tavaly Reccóba hívták, ahol, mint tudjuk, nem akármilyen csapat jött össze. De nem, mindkétszer nemet mondott, s maradt a Vasasnál. - Igen, mert itthon éreztem jól magam, mert a tanulás is idekötött. - Hogy idézzem az akkor elmondottakat: ilyen utánozhatatlan öltözői hangulat sehol másutt nincs, ezt nem lehet csak úgy otthagyni. Tán tovatűnt ez az idill? - Á, az mit sem változott, ugyanolyan remek volt, mint régebben. Igaz, hogy Kovács Zoli barátom elment, viszont jött Székely Csucsu, mint közeli haver, meg a többiekkel is ugyanolyan jól kijöttünk ... - Akkor? - Sokat tépelődtem rajta, míg végül döntöttem, hiszen nyolc év az mégiscsak nyolc év. Végül azért határoztam így, mert elegem lett sok mindenből. A hajszából, amibe megpróbáltak belelovalni minket, hogy jó, győztetek, de ez még kevés, gyerünk tovább ... - Szerintem a Honvédnál sem kisebb az eredménykényszer.
- Ez elég a váltáshoz? - Ugyan, ez pusztán egy tényező a beváltatlan ígéretek mellett. - Konkrétan? - Hadd ne menjek részletekbe. Nem szokásom senkire rosszat mondani. - Tudna? - Sokat sokakról. De nem teszem. Rengeteget köszönhetek a klubnak, visszafelé mocskolódni - ezt utálom. Legyen elég annyi, több, igen jelentős ígéret nem teljesült. Úgy vélem, a magam részéről mindent megtettem, korrekten viselkedtem, nem sírtam el senkinek a bánatom, különben sem szokásom - cserébe viszont én is korrektséget vártam. Ha nem teljesülhet, akkor legalább azt, hogy nézd, ez a helyzet. De nem, csak azt hallottam, oké, oké, jövő héten rendezzük. Egy idő után ebből lett elegem. Viszont itt mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy a Plaket vezetőjében, Tóth Gyulában nem csalódtam. Rá és persze édesapjára, az időközben elhunyt Karcsi bácsira is örök hálával gondolok vissza. Ellentétben azzal a vezetővel, aki azt nyilatkozta a Dominóba szerződésemet követően, hogy már értik, miért teljesítettem olyan gyengén a bajnoki döntőben. Amiben az a furcsa, hogy egyrészt szinte alig játszottam, másrészt nemrég ő is elhagyta a klubot. Mindegy, ez a múlt, lezártam, vége. Nem volt könnyű, a nyaram nem telt túl jól, még szerencse, hogy akadtak, akik bátorítottak. Például Faragó Tamás, aki annak idején a szó szoros értelmében fülön fogva vitt a KSI-ből a Vasasba: most azzal hívott fel, hogy Kutya, látom, valami nem stimmel, szólj, ha beszélgetni akarsz. Az ilyenekből lehet erőt meríteni. - S milyen az élet a Dominóban? - Jól döntöttem, hogy megint nem a Reccót választottam: fantasztikusan érzem magam, a Westel jóvoltából itt valóban nyugodt körülmények között készülhetünk, kizárólag a játékra koncentrálhatunk. A vezetők is végtelenül rendesek, a szombati balhé után rögtön hívtak, nyugtattak, ne is törődjek vele. - És? Törődik? - Most nem vártam meg a meccs végét, az utolsó két gólt nem láttam, annyira elegem lett. Ez mégsem jelenti azt, hogy ezentúl ne mennék ki a Vasas mérkőzéseire. Sok győzelemben volt részem, ezeknek az emlékeit senki sem veheti el tőlem, ezt a nyolc évet sértegetéssel nem tudják semmissé tenni. |
| ||
|
||
Vári Attila |
||
|
FONTOS
