Borkai Zsolt eltűnt. Legalábbis a magyar tornaéletből. Az 1988-as szöuli olimpián lólengésben aranyérmet szerző egykori sztár ugyanis az elkövetkező négy esztendőben sem a szövetség elnökségében, sem nemzetközi pontozóként nem vállal szerepet.

Voltak, akik keresték és faggatták az okokról, voltak, akiknek fel sem tűnt távozása, mindenesetre elgondolkodtató, hogy a sportág egyik legnagyobb alakja egyik pillanatról a másikra lehúzta a rolót.

- Miért döntött úgy, hogy szakít a tornasporttal?

- A közgyűlésen, valamint a hazai és nemzetközi bírói tanfolyamokon munkahelyi elfoglaltság miatt nem tudtam részt venni, és úgy alakult, hogy most egy időre kimaradok a körforgásból - mondta Borkai Zsolt.

- Ez túl egyszerűen hangzik, ráadásul úgy hallottam, hogy a nemzetközi pontozó státus érdekében külön levizsgáztatták volna önt, ha úgy kívánja.

- Nem kívántam. Bevallom, ha lehetőségem lett volna rá, akkor sem vállaltam volna egyik funkciót sem.

- Miért?

- Erre nem akarok válaszolni. A munkám valóban nagyon lefoglal, de az is igaz, hogy a jelenlegi helyzetben jobbnak láttam, ha távolmaradok a sportágtól.

- A jelenlegi helyzetben?! A torna jelentősnek mondható támogatást kapott, az eredményei miatt kiemelt sportág lett a hazai palettán, vagyis úgy tűnik, most érdemes a tornában, a tornáért dolgozni.

- Azt nem tudom, hogy mennyire jelentős vagy nem jelentős ez a támogatás. Lehet, hogy a válogatott keretek lehetőségei javulnak, én azért a klubok és az edzők létéért aggódom egy picit.

- És ezért sem kíván tenni?

- Nem, egy időre kivonultam. Egészen más jellegű kihívások előtt állok. A győri Honvéd középiskola és kollégium igazgatói állása mellett tagja vagyok a regionális fejlesztési tanácsnak, a regionális ifjúsági tanácsnak, amelyben ifjúsági és sportügyekkel foglalkozunk, valamint én vagyok a megyei sportalap elnöke is. Azt nem tudom, hogy a MOB-tagságom megmarad-e, de ez nem függ a tornától, mert a megye delegált a testületbe.

- Beszélt valakivel a döntéséről a tornaszövetségben?

- Igazából, mélyrehatóan nem. De ők sem kerestek. Egyszerűen csak kiszálltam.

- Véglegesen?

- Azt még nem tudom. A torna volt a mindenem, megéltem szép és kevésbé szép pillanatokat, pontozóként és elnökségi tagként is igyekeztem segíteni a sikerek, az eredményesség érdekében, de a most következő négy esztendőt inkább a háttérből kísérem figyelemmel. Nem csalódtam, mert annál keményebb fából faragtak, és bár egy kis tüske van bennem, nem haragszom másokra. Amit kívánni tudok az elkövetkező időszakra, hogy Athénben ne csak egy Csollány Szilveszterünk legyen, hanem csapattal, csapatostul érjük el a nagy sikereket.

Lipiczky Ágnes, Nemzeti Sport 200104.12

Borkai Zsolt - becenevén Bozsik - gyakran látott vendég volt a tornatermekben. Az 1988-as olimpia lólengésbajnoka pontozóbíróként működött közre a versenyeken. Nemrég úgy döntött: kiszáll a tornából.

- Miért határozott így? - kérdeztük Borkait, aki a győri Béri Balogh Ádám Katonai Középiskola igazgatója.

- Több oka is volt. Az egyik: rengeteg feladatom van. Amellett, hogy iskolaigazgató vagyok, a nyugat-dunántúli regionális fejlesztési tanácsban és az ifjúsági tanácsban is dolgozom, a megyei sportbizottság vezetője vagyok, egy alapítványt is igazgatok, és a Bp. Honvéd elnökségében is benne vagyok.

Ma már csak emlék a szép keresztfüggés

- Ez már elég indok lenne. De mi a másik?

- Négy évvel ezelőtt tettem le a nemzetközi pontozóbírói vizsgát, a világversenyeken a második számú magyar bíró voltam, azokon az eseményeken nem dolgoztam, amelyeken a magyaroknak esélyük is volt. Így nem tudtam értük érdemben tenni, az utazgatásért pedig nem akartam csinálni. Félreálltam.

- Egy olimpiai bajnok félreáll?

- Amikor a hazai szövetségben döntöttek a sorrendről még évekkel ezelőtt, én nem hadakoztam, és most sem akartam erőszakoskodni. Így végre sokkal többet lehetek a családommal, rengeteg időmet vette el a torna.

- Nem bánja, hogy így alakult a helyzet?

- Nem. Nekem jó itt, Győrben, szeretem a munkámat, van időm a családomra, és kedvenc időtöltésemre, a vadászatra is. Miért bánnék bármit is?

(tamás), A színes Sport 2001.06.01