Sietve előrebocsátom, esetleg személyesnek vélhető kitárulkozásom nem öncélú, hanem szentesíthető eszköz abban az igyekezetben, hogy véleményem hitelesebb legyen egy kékesen felsejlő, ám még nem létező úszópalota ürügyén.

Megnyilatkozásomnak időszerűséget az a tény kölcsönöz, hogy Eindhovennel szemben Budapest nyerte el a 2006. évi úszó Európa-bajnokság rendezésének jogát, s ekként egy vadonatúj uszodakomplexummal, pompás akvamarinnal gazdagodhat a főváros.

A nem mindennapos dilemmát előidéző kérdésben - hol épüljön fel a pazar vízi paradicsom? - többféle minőségben érzem magam, ha nem is szakértőnek, de jártasnak. Ezen felül az uszodák, a víz megszállottja vagyok kora gyermekkorom óta, életem tekintélyes részét töltöm még ma is vízben, s jellemzően az uszoda volt érettségi után az első munkahelyem.

Igaz, csupán kabinos voltam a szegedi gőzfürdőben, de ez sem lebecsülendő ... Néhai Marinovits Sándor kabinos barátom példája csak alátámasztja ezt, ugyanis államtitkárból, hajdani kormányfőtanácsosból lett - B-listán megbélyegzett osztályellenség - kényszerből kabinos a Rákosi-érában ... Találóan jegyezte meg vagy tíz évvel ezelőtt, hogy kettőnk pályája egyforma, csak fordítva tettük meg az utat: míg ő államtitkárként kezdte és kabinosként végezte, én kabinosként kezdtem és államtitkárként végeztem.

Közben - hogy tovább részletezzem uszodák iránti elkötelezettségemet - 1972-73-ban az úszószövetség főtitkáraként segédkezhettem a Komjádi uszoda létrehozásán anno, még az "átkosban". Nem kívánom az uszodaépítések teljes skálájával untatni olvasóimat, annyit azért mégis tennék kiegészítésül: a barcelonai és az atlantai olimpia között "félúton" a Sporthivatal kész volt megvásárolni a Kőér utcai Spartacus-uszodát, amelyet az egyesület képtelen volt finanszírozni, hogy a Kiss László-féle világverő garnitúra, Egerszegi Krisztinával és Güttler Károllyal az élen, gond nélkül használhassa és készülhessen az olimpiára. A létesítmény így lett tagja a Nemzeti Sportuszodák vizes családjának. Eltökélt fogadalmamra is hivatkozhatnék, amit 1991-ben tettem tanúk, Széchy Tamás és Gyarmati Dezső előtt, s így hangzott: addig nem távozom önszántamból a Sporthivatal elnöki székéből, amíg a Császár-uszoda helyén akkor már évek óta gyarapodó és vaduló nádas helyén ismét uszoda nem épül. 1997-ben avattuk ...

Most pedig vissza az alapkérdéshez: hol is épüljön az Eb-re készülő vízi vár?
Eddig három fő terület került szóba: 1. a Bp. Spartacus Kőér utcai bázisa, 2. a XIII. kerületben a Duna-part, esetleg a Fáy utca, 3. Lágymányos - egyetemi városrész, MAFC-BEAC felségterület.

Kezdjük a XIII. kerülettel, s kanyarítsuk hozzá most a Margitszigetet is. Itt található a nyolc különböző méretű medencével a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda, a szállodák felé haladva ott nyújtózkodnak a Palatinus strand medencéi, a Thermál Hotelben is van egy fedett. Ha áttérünk a pesti oldalra az Árpád hídon, jobbra az Elektromos-uszoda csalogat, balra a Dagály népszerű medencéi nyújtózkodnak, nem olyan messzire található innen a Tüzér utcai, sőt könnyen elérhető a BVSC Szőnyi utcai uszodája is ... Ennyi uszodához tegyük hozzá az új komplexumot?

Folytassuk a Kőér utcával. Mint említettem, itt is fedett uszoda áll. A mellette érvelők szerint előnye, hogy idehoz a metró, közel a repülőtér, és ráadásul állami tulajdonú a terület, ingyen rendelkezésre áll. A metró helyes érv. A repülőtér közelsége ellenben suta szempont. A résztvevők-látogatók számára közömbös, hogy az uszoda milyen távolságra esik onnan, mert nem a repülőtérről jönnek-mennek az uszodába, hanem a szálláshelyükről.

A terület térítésmentes átadása az új létesítmény számára ... Legjobb tudomásom szerint ez a térség nem állami tulajdonú, hanem az Ipari Szövetkezetek Sportalapítványáé. Lehet, ők is hajlandók ingyen adni, erre azonban nem vennék mérget. A Kőér utcai helyszín határozottan előnyös helyzetét illetően a zuhanyhíradó ellenőrizhetetlen eredetű értesüléseket hordoz. Ezek szerint a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériumnak az ügyben döntés-előkészítésre illetékes vezetői fenntartás nélkül eleve a Kőér utcai építést részesítik előnyben, s ennek megfelelően igyekeznek hatást gyakorolni környezetükre is. Mi nem adunk hitelt azoknak a híreszteléseknek, hogy egyes magas beosztású minisztériumi vezetők korábbi Spartacus- és egyéb baráti kapcsolatai közrejátszhatnak a kérdés manipulálásában, sőt, hisszük: alapos és gondos elemzés után mérlegelik majd a harmadik variációt is. Már csak annál is inkább, mert ott, a lágymányosi egyetemi városrész környékén nincs uszoda, és sok ezer egyetemista - a jövő értelmisége - számára nyílna hosszú távon remek és rendszeres lehetőség az egészséges testmozgás és az úszás, a víz üdítő örömeinek élvezetére. A műszaki és más egyetemek hallgatói, a nagyközönség és a versenysport egyaránt boldog lenne ezzel a megoldással. A terület legjobb tudomásom szerint a fővárosi önkormányzat birtokában van, s egészen bizonyos, hogy Demszky Gábor főpolgármester kész nagyvonalú gesztust gyakorolni a szükséges telket illetően.

A lényeg: lehetőleg ne építsünk uszodát oda, ahol már van. Ne kapkodjunk, nézzünk alaposan körül, mert előfordulhat, hogy az említett három változat mellett akad több, esetleg akár mind a háromnál kedvezőbb is. És végül, de nem utolsósorban: hallgassunk a szakemberekre, mindenekelőtt az úszószövetség vezetőire és szakértőikre. Sajnos nem idézhetem meg tanácsadónak nagy tekintélyű hajdani kedves öreg és bölcs barátaimat, Rajki Bélát és Bárány Istvánt, mindketten meghaltak már, de mivel oly sokat beszélgettünk erről a témáról is velük, biztosíthatom az érdekelteket: mindkettejük szívfájdalma volt az egyetemi város szegénysége a vízi létesítményekben ... Ha úgy tetszik, vehetik ezeket a szavakat akár testamentumuknak is.