Az utolsó itthoni edzés maga volt az őrület. Ahogy az lenni szokott, az elutazás előtti napon már semmi sem szent. Kásás Tamás bevágott a vízbe egy széket, Kiss Csaba egy fémrúd társaságában úszkált, Székely Bulcsú pedig fél méterrel a kapu vonala mögé, a medence szélére letett egy labdát, majd mielőtt nekifutott, hogy becsavarja, kijelentette: "Ha ez bemegy, Európa-bajnokok leszünk."

Nos, a labda a kapufa tövénél ért vizet, és a beleadott falstól bepörgött a sarokba.

Ha csak ezen múlna...

Persze, elsősorban a felkészülésen áll vagy bukik minden, erről kérdeztük mi is a kapitányt, dr. Kemény Dénest.

+ Minden úgy ment az edzéseken az elmúlt két hónapban, ahogy eltervezte?

-- Igen. Mondhatni, már csak kint ronthatjuk el. Rengeteg a lehetőség egy-egy világversenyen arra, hogy elbaltázzuk mindazt, amit addig végeztünk.

+ A spanyol túra után azt mondta, szeretné, ha együttese a perth-i világbajnokságon tapasztalt precizitás mellé visszanyerné a Sevillában megcsodált lendületet.

-- úgy vélem, visszanyertük. Jóllehet a vébén azért volt nehezebb olyan sebességgel játszani, mint a kilencvenhetes Európa-bajnokságon, mert a két esemény túl közel volt egymáshoz, de Perth-ben sem voltunk lassúbbak senkinél. Mostanra viszont kifejezetten gyors lett a csapat.

+ és végig gyors is lesz?

-- Fizikailag nagyon rendben van a társaság, ráadásul több játékos fejlődött a világbajnokság óta. Akkor három versenyt kellett letudnunk egyhuzamban, nem volt idő a javulásra. Az eltelt másfél évben azonban néhány pólósunk szembetűnően jobb lett, ennélfogva játékerőben is előreléptünk Sevillához és Perth-höz képest.

+ Ez mesés is lenne, csak hát nem egyedül leszünk a vízben.

-- Aggódni ugyan nem aggódom, ám tény, a beígért kazettákat nem küldték el az olaszok. Róluk és az oroszokról egy júliusi felvételt láttam, ami óta nyilván történt egy s más náluk.

+ Azaz mondhatni, az öt nagy ellenfél közül csak a spanyolokat és a horvátokat tudtuk rendesen feltérképezni?

-- Négy közös edzés alapján a horvátokról sem mondanám azt, hogy ismerjük őket, mint a tenyerünket. A meccs ugyanis más. Csapatuk sötét ló, főképp fiatalokra építenek, amiből kijöhet egy pörgősebb játék, de szerintem nem erősebbek, mint korábban. A jugoszlávokról tudni lehet, hogy egyfajta stílust követnek, azt álmukból felkeltve is kilencvenöt százalékos szinten játsszák, gyengébben soha. Igaz, erősebben sem. épp ezért megfoghatók. Az olaszok rendkívül veszélyesek, és nem elsősorban azért, mert hazai pályán pólóznak. Náluk az elmúlt másfél év békében és nyugalomban telt annak ellenére, hogy az előző három eseményen egyszer sem végeztek az ötödik helynél előrébb. Az akkor egy-két gólon múlott, azaz nem hiányzott sok ahhoz, hogy érmesek legyenek, azóta pedig fejlődtek. A spanyolokon viszont csak Pérez segített, a sevillai Európa-bajnokság után ő hozott meccsenként három-négy gólt Kubából, ami azt jelentette, hogy kitolhatták 2000-re a generációváltást. Márpedig a jelenlegi együttesük erőssége abban rejlik, hogy rá tudják kényszeríteni ellenfelüket a gyengébb játékra. S végül az oroszok, akik senkinél, még nálunk sem rosszabbak, de hozzánk hasonlóan mindig egy kicsit saját maguk ellenfelei. ők olyan magas szinten játsszák a vízilabdát, hogy abban számtalan helyen benne van a hiba lehetősége is.

+ Mi mennyiben vagyunk a magunk ellenségei?

-- A fiatalos lendület és a rutinos, de sokszor csalódott pólósok egyvelege a csapatunk. Ha valamilyen úton-módon egy nem éppen ideális szituáció adódik, bevihetnek minket a zsákutcába.

+ Erre mekkora az esély?

-- Megjósolhatatlan. Egy biztos, a mögöttünk álló két hónap alapján nyugodtan készülődhetünk. és itt hadd köszönjem meg Konrád Jánosnak, Regős áronnak és Szécsi Zoltánnak, hogy részt vettek a felkészülésben. Kicsin múlott, hogy most nem tarthatnak velünk. Ja, és mégvalami, külön hála Gombos Gyulának, aki a vb-ezüst óta eltelt időben saját zsebéből segítette a csapatot. Ezelőtt még soha nem volt példa arra, hogy a játékosok másfél évre egy-egy autót, esetünkben egy Opelt kapjanak használatra. Ebből is látszik, ő komolyan vette a sportág támogatását, mint a szövetség elnökségének tagja. Rajtunk nem fog múlni, hogy megháláljuk a támogatását.

Nemzeti Sport 1999. szeptember 1.