A-csoport, 2. forduló

Firenze, 300 néző. V: Röbeck (német), Radjenovics (jugoszláv)

MAGYARORSZáG: KOVáCS Z. - Varga Zs. 1, Kásás 2, Vári A. 1, KISS G. 2, Fodor 1, Steinmetz B. 1. Cs: Tóth F., Märcz, Kiss Cs., Vincze 1, MOLNáR T. 2, Biros. Szövetségi kapitány: dr. Kemény Dénes

SZLOVéNIA: BELOFASZTOV - Seljak, Peranovics, Bukovac, Vezjak, Troppan, Stromajer 1. Cs: Hajdinjak, Homovec, Nastran 2, Podvrcsek, Galics, Balderman. Szövetségi kapitány: Igor Stirn

Gól - emberelőnyből: 6/5, ill. 6/2

Négyméteresből: 1/1, ill. -

További eredmények. A-csoport. Görögország-Szlovákia 8-3 (1-1, 2-1, 3-1, 2-0). Az A-csoport állása: 1. Görögország (17-8) 4, 2. Magyarország (18-10) 3, 3. Horvátország (9-7) 2, 4. Olaszország (7-7) 1, 5. Szlovákia (10-17) 0, 6. Szlovénia (8-20) 0 - az Olaszország-Horvátország mérkőzés lapzártánk után ért véget. B-csoport. Németország-Románia 5-3 (1-0, 0-1, 3-1, 1-1), Oroszország-Jugoszlávia 9-8 (3-2, 1-4, 2-0, 3-2). A B-csoport állása: 1. Oroszország (19-15) 4, 2. Spanyolország (9-4) 2, 3. Jugoszlávia (15-14) 2, 4. Németország (9-12) 2, 5. Hollandia (7-10) 0, 6. Románia (8-12) 0

Attolico és Silipo a dudaszó pillanatában egymás nyakába borult, Rudics-kapitány pedig a körülötte hemzsegő újságíróknak csak azt hajtogatta, jó a döntetlen, a döntetlen remek. Ennyit arról, milyen a magyar-válogatott ázsiója Firenzében... A rendező olaszok pezsgőt bontottak a magyarok elleni 7-7 után. Reálisak. A nyitómeccs nekünk állt. Ratko Rudics (az olaszok kapitánya nem egy dicsérős fajta) az egyik híradóban már azt nyilatkozta, a világ egyik, ha nem a legjobb válogatottja ellen szereztek pontot.

A világ egyik legjobb válogatottja - igen, a magyar - pénteken tréningmeccsre volt hivatalos. Pontosabban szólva, a szlovének elleni mérkőzést az Eb-programba illesztették, ám nem oda való volt a játszadozás. Tanár-diák meccs volt - szó szerint. Két éve ugyanis éppen Firenzében tartott előadást dr. Kemény Dénes szövetségi kapitány. Az első sorban ült Igor Stirn, a szlovén válogatott kapitánya... Jegyzetelt szegény, de most nem sokra ment vele. Pénteken ugyanis Kemény, pontosabban a csapata diktálta az iramot. Cirka három percig gondolhatták azt az Eb-újonc szlovének, hogy itt a megváltás. Addig csak helyzetekig jutott a magyar együttes. Utána viszont gólokig. Szebbnél szebb gólokig.

Az első negyedből null-néggyel jöttek ki a "diákok", és örülhettek, hogy csak Kiss G. (2), Steinmetz és Molnár talált be a kapujukba. Az egyoldalú, és csak számunkra élvezetes találkozó hétpercnyi szünet után folytatódott (a második negyedet átpihente a csapat), majd ismét négyszer kapituláltak a Stirn-fiúk (Kásás, Vári, Fodor, Vincze). A szlovén kínlódásra jellemző, hogy Nastran 20 perc 59 másodperc, azaz a harmadik negyed végén lőtte be csapata első gólját. A statisztika is árulkodik, nem bírtak a remek magyar védelemmel és a kiválóan védő Kovács Zoltánnal.

A záró hét perc 8-1 után már levezetésnek tűnt, végül ezt a szakaszt is megnyerték a mieink, hogy összességében 11-3-as győzelemmel hagyják el a medencét. Az utolsó magyar gól élményszámba ment, Kásás Tamás nyolc méterről, bődületes erővel bombázott a léc alá. Ami az olaszok ellen csütörtökön nem jött be, bejött a szlovének ellen pénteken. Egy nappal korábban jobban örültünk volna neki...

- A védekezéssel elégedett vagyok, a helyzetek kialakításával szintén, a kihasználásukkal viszont nem - értékelt dr. Kemény Dénes, aki kénytelen élesben, a meccsek alatt kisérletezni, hiszen Benedekkel együtt számtalan taktikai lehetőséget is elvesztett a csapat.

- Több gólt is lőhettünk volna, de bele kell még lendülnünk - vélekedett dr. Molnár Tamás, aki a szlovéneknek is lőtt kettőt.

- A helyzetkihasználás nem volt tökéletes, viszont a védekezés igen - erősítette meg a kapitány véleményét Kovács kapus.

Egy biztos, négy-öt gól benne maradt a csapatban.

Jó lenne ha hozzácsapnák a fiúk a horvátoknak szánt szombati adaghoz...

Csurka Gergely/Sal Endre

Kásás Tamás a tányérjába mélyedt, szinte nem is nézett fel belőle egész este. Nem ez az ő stílusa. élcek, grimaszok, harsány jókedv. Most faarc és hallgatás, egykedvű villázással kísérve.

"Megváltozott. Két éve nemigen törődött vele, ha volt egy rossz meccse. Mára kikristályosodott benne, mire képes, és ha nem tudja kihozni magából, amit tud, elkenődik, mint most."

Kemény Dénes mondta ezt együttesünk sztárjáról (az olaszok elleni derbi délelőttjén, az edzésen csak őt vadászták a RAI operatőrei), aki - mi tagadás - nem tündökölt a nyitómérkőzésen. Sőt. Utóbb arra panaszkodott, hogy kissé görcsös volt, a szó szoros értelmében is, olykor iszonyatosan sajgott a vádlija, a játékot sem érezte úgy, szóval volt baja elég.

Nem csoda. Benedek kiválásával ő lépett elő No. 1-gyé. Huszonhárom évesen egy ilyen együttesben nem egyszerű hirtelen vezérré válni (válogatottunk kvalitásáról annyit, hogy Ratko Rudics olasz kapitány esti tévényilatkozatában közölte, "remek eredmény ez a döntetlen a világ tán legjobb csapata ellen" ). Kásás ugyan már a spanyolországi túra során fokozatosan a középpontba került, de csak a parton.

Most már a vízben is mindenki tőle várja a csattanókat.

Csakhogy egycsapásra főszerepet játszani egy Eb-nyitányon, az olaszok gyilkos, torokszorítós védekezése mellett embert próbáló feladat. Kásás nem is tudott megbirkózni vele, ami mindazonáltal emeli az iksz értékét. Elvégre úgy harcoltuk ki, hogy legjobb játékosunk nem igazán hozta magát (persze, általában kettős figyelmet szenteltek neki, ami nem könnyítette meg a dolgát - amikor volt Benedek, az ellenfél sem tudott annyira a mi Kásánkra összpontosítani...).

Egyébként pedig - Kásással ellentétben - nekünk nem kell elkenődnünk a 7-7 miatt. Tény, 5-2 után többet reméltünk, ám ne feledjük, szinte azonnal kaptunk egy gólt hátrányból, majd egy kontrafault után a jó irányba tempózó Kósz mellett a labda egy kézről a másik sarokba pattant, 5-4-nél meg "újraindult" a mérkőzés. Pozitívumként említhetjük még az emberelőnyök kihasználását (negyedenként: 1/0, 3/3, 2/1, 3/2), ami ilyen idegőrlő összecsapáson nem rossz teljesítmény. (Ha úgy tetszik: tessék megpróbálni utánozni, meglátjuk, rajtunk kívül kinek sikerül még?) Megjegyzendő továbbá, hogy noha az olaszok, ha lehet, még brutálisabban védekeztek, mint Perth-ben, hazai medencében csak kilencszer kerültek hátrányba, míg a vb-n a megalkuvást nem ismerő ausztrál és amerikai bírónál tizenhétszer. Ott a tizenegyből tíz, itt hétből hat gólunk esett előnyből, ami mutatja, akciózni, látványosan játszani ellenük szinte lehetetlenség. S minthogy a centerbe beérkező labdáknál bekkjeink csinálhattak akármit, majdhogynem mindig kiállítás lett a hatalmas fröcskölődés eredménye (kilencből hétszer), annyira kellett figyelnünk a védekezésre, hogy embereink nemigen tudtak elspriccelni a korábbról ismert lendülettel.

De hogy Kásásról is ejtsünk néhány jobb szót, pénteken már kezdett a régi önmagára hasonlítani. Egy élc délelőtt, midőn egy vén szlovén vezető fürdőzés közben besimitotta a labdát a felső sarokba ("Simán játszhatott volna helyettem tegnap"), aztán az ifjú szlovének ellen délután labdaszerzések, gólok, különösen az a második, a szabaddobás tízről, a duda pillanatában. Ebben benne volt minden dühe. A labda pedig akkorát csattant a hálótartó vason, hogy szinte kiáltotta: eldobójában aligha maradt keserűség.

Megvolt hát az a bizonyos csattanó, amit tőle, a vezértől vártak...

Csurka Gergely és Sal Endre Nemzeti Sport 1999. szeptember 4.