Akkortájt kissé kusza volt a kép. Benedek
eltiltása még erősen munkált a mieink
lelkében (ahogy egyikőjük mondta: "Nem is
elsősorban a játékból fog hiányozni.
Sokkal inkább akkor, amikor valami gáz van, és
bele kell nézni a másik szemébe. A Tibiében
mindig olyan tűz lobog, hogy abból azonnal erőt
tudsz meríteni."). Pólósaink ráadásul
a spagetti mellett magukat is ették, és nem csupán
azért, mert 5-2 után elszalasztották a győzelmet.
Az is zavarta őket, hogy a produkciójuk csak nyomaiban
idézte a két héttel korábbi, az Unicum-kupán
megcsodált könnyedséget és harmóniát.
Valahogy hiányzott az a féktelenség, az a
felszabadultság, az a lazaság. Persze, az Európa-bajnokság
más - mégis, jelentősnek tűnt a különbség.
Azóta csökkent a differencia. Ha nem is rohamosan,
de számottevően. Ugyan a könnyebb mérkőzéseken
nem működött oly hatásosan a hadi gépezet,
mint Pesten, vagy a spanyol túrán, ám ha
kicsit visszanézünk a múltba, azt látjuk,
hogy pont ezeken a találkozókon Benedek volt az
egyik leghatásosabb fegyverünk. Minthogy a gyengébbeknek
jobb esetben egy-két képzettebb védőjük
van, az összes magyar nagyágyúra nem ügyelhettek,
könnyebben omlott le az amúgy sem túl vastag
várfaluk. Most kicsit elhúzódik az ostrom,
előbb-utóbb azonban csak mi kerekedünk felül.
Kemény mellesleg a szaunában ülve arról
értekezett kedden délelőtt, hogy azért
is izzadunk meg jobban a sikerekért, mert más egy
pesti tornán bíráskodni a hazai csapat találkozóján,
és más egy Eb-n. "Otthon többet engedtek,
például a centerek szerelésénél.
Most a felét lefújják, a negyedéből
még hátrányt is kapunk - ahelyett, hogy fordulni
tudnánk."
Mindazonáltal a sportágra örökkön
ránehezedő "bírómizériával"
kapcsolatban nem árt megjegyezni, hogy eleddig a legcsekélyebb
panaszra sem lehet oka az együttesünknek. Már
az olaszok elleni összecsapás előtt, a játékvezetők
kijelölésénél látni lehetett,
hogy dr. Salamon Ferenc hasonló hatásfokkal
dolgozik a háttérben, mint Firenze egykori urai,
a Mediciek udvarának legravaszabb diplomatái. így
egyik találkozón sem nehezedett ránk semmiféle
nyomás, jóllehet az olasz-horvát-görög
háromszögtől tartottunk a rajt előtt.
Egyébiránt épp azok a mérkőzések
nyugtatták meg némiképp Keményt, amelyeken
e triumvirátus tagjaival csatáztunk. "Különösen
az olaszok és a horvátok ellen volt normális
a helyzetkihasználásunk. Igaz, a második
mérkőzés tán lehetett volna jobb, ám
az elején Skolnekovics remekül védett."
és ha hozzátesszük, hogy az előtornák
két igazán komoly, a komplett spanyol csapat ellen
vívott mérkőzésén sem jutottunk
többre a 8-7-es, illetve a 7-5-ös sikernél (ez
utóbbit Pesten arattuk), akkor láthatjuk, a mostani
7-7 és 7-6 egyáltalán nem lóg ki a
sorból.
Az Eb-n különben sem sorjáznak a két számjegyre
rúgó szórások: az eddigi harminc mérkőzésen
mindössze hétszer fordult elő, hogy egy csapat
tízig vagy annál tovább jutott, ebből
kettő a magyarok érdeme, a gólcsúcsot
is mi tartjuk a szlovákoknak hintett tizenhármassal.
"Mennyire nyertünk ellenük az Unicumon? Tizenhat kettőre?
Na, most hárommal kevesebbet lőttünk nekik,
de ez nem dráma. A védekezésünk már
az augusztusit idézi" - vont még egy párhuzamot
a kapitány. Azaz, bár Benedek keménysége
itt is elkelne, hátul már most megbízhatóbban
zárunk, mint amilyen hatásfokkal elöl keressük
a rést.
A folytatásban "mindössze" azt kell elérni,
hogy a legutóbbi világversenyekkel ellentétben,
a ki-ki mérkőzések egyikén ne kerüljünk
hullámvölgybe. 1997-98-ban a Kemény-gárda
teljesítménye rendre egy páternoszter útját
idézte: az athéni Világkupán az alagsorban
voltunk a görögök ellen, hogy aztán az oroszok
elleni bronzmeccsen a másodikon villogjunk; a sevillai
Eb-n az olaszok és oroszok ellen a háztetőn
jártunk, ám a jugók ellen a földszinten
szenvedtünk; a perth-i vb-n az ausztrálok elleni gála
egy felhőkarcoló magasságával volt
egyenértétű, másnap, a spanyolokkal
szembeni döntőn viszont a mélygarázsban
próbáltuk beindítani a motort, hasztalan.
Ugyan most a németekkel sem árt vigyázni,
és szerda este gyaníthatóan nem ismételjük
meg a bilbaói és budapesti tizenegygólos
gázolást, ahhoz azért valami égszakadás,
vízindulás szükségeltetne, hogy kikapjunk
tőlük. Utána azonban az olasz-orosz párharc
győztese következik: bármelyik lesz is az, végzetes
volna, ha épp aznap lennénk haloványabbak
a szokásosnál.
Addig mindenesetre tartsuk észben Kemény kritikáját:
"Eddig nem pólóztunk rosszul, ám nem
emelkedtünk ki annyira a mezőnyből, hogy egyértelmű
esélyesnek kiáltsuk ki magunkat. úgy fest,
az első háromban benne vagyunk, de még javulnunk
kell."
A fentiek alapján mindenesetre pozitívum, hogy a
védekezés jól megy. Elvégre, nekünk
az Európa-bajnoki címet nem megtámadni, hanem
megvédeni kell.
A-csoport
Az 5. forduló, még nem közölt eredménye:
Olaszország-Szlovénia 9-7 (3-3, 4-0, 2-1, 0-3).
Az A-csoport végeredménye: 1. Magyarország
9 pont, 2. Horvátország 8, 3. Olaszország
7, 4. Görögország 4, 5. Szlovákia 2, 6.
Szlovénia 0
Benedek: nyolc hónapos eltiltás!
Az Olasz úszószövetség (FIN) Alfonso
Picone ügyvéd vezette fegyelmi bizottsága
kedden nyolc hónapra felfüggesztette Benedek Tibor
és a doppingteszten elbukott két másik
vízilabdázó játékjogát.
A testület a három játékos és
a két érintett klub képviselőinek meghallgatása
után döntött. A csapatok ellen nem hozott szankciókat.
A fegyelmi bizottság figyelembe vette az enyhítő
körülményeket, ezek alkalmazását
az Olasz Olimpiai Bizottság doppingbizottsága kérte.
Az eltiltást 1999. augusztus 27-től számítják.
Benedek csapata, az INA Assitalia Roma bejelentette, hogy fellebbez
mind Benedek Tibor, mind a jugoszláv Vujaszinovics
ügyében.
A magyar válogatott vezetői és játékosai
megdöbbenve és értetlenül fogadták
Benedek Tibor eltiltásának a hírét.
A játékosok véleményét Kósz
Zoltán csapatkapitány foglalta össze: "Nekünk
most kizárólag az Európa-bajnokságra
szabad koncentrálnunk. A döntés mindenkit meglepett,
mert másfél héttel ezelőtt arról
volt szó, hogy enyhítik Tibor büntetését.
Nem tudunk mit tenni, nélküle kell minél sikeresebben
szerepelnünk az Európa-bajnokságon és
három hét múlva Sydneyben, a Világkupán."
Pavlik Gábor, a csapat orvosa szerint a döntés
nem volt kellően átgondolt: "Nem értem,
miért pont nyolc hónapra tiltották el Tibort.
Ha doppingolt, akkor kétéves büntetést
kellett volna kapnia, de mivel megállapították,
hogy esetében doppingolásról nem volt szó,
akkor nem lett volna szabad megbüntetni. Ezt a nyolc hónapot
szerintem a döntéshozók sem tudják megfelelően
indokolni."
Víztükör
úgy festett, két csapatot nem nyomaszt semmi.
úgy festett, a spanyolok és oroszok nagy előnybe
kerültek ezzel ezen az Eb-n.
Hiszen az olaszokat kivételesen nem sarkallja, hanem nyomasztja
a hazai környezet, elvégre - Silipót
leszámítva - csupán jó, de nem klasszis
játékosok alkotják a csapatot, akik legbelül
tudják, fényévnyire vannak a Ferretti-féle
szupergárdától.
Nekünk itt van szegény jó Benedek Tibi
- pontosabban, jó volna, ha itt lenne, a csapatban. Ehelyett
elmenekült Szardínia szigetére, hogy a világtól
elzártan feledje a búját, miközben társainak
mérkőzésről mérkőzésre
kell idomulniuk az új helyzethez.
A horvátoknál a tengermellék kontra főváros
szembenállás mételyezi a légkört,
elvégre a gerincet a dubrovniki és spliti pólósok
alkotják, miközben a zágrábiak szent
meggyőződése, hogy sokkal jobbak náluk.
Még ennél is súlyosabb a jugoszlávoknál
dúló rút viszály, ahol szerbek és
montenegróiak vicsorognak egymásra.
Maradtak hát a muszkák és a hispánok.
Előbbieknél ugyan nem irányíthat a
térdműtéte miatt még mankóval
bicegő Gorskov, de jól megvannak nélküle
is, utóbbiak pedig világbajnokokként érkeztek,
a tizenöt éve együtt játszó ászokkal.
Hétfőn azonban eladták a lelküket. Olcsóbban,
mint Faustus doktor.
A spanyolok kezdték a kiárusítást,
a románok ellen be sem nevezték az öreg csapatukat
még felszínen tartó, két éve
honosított kubai centerfenomént, Pérezt.
Zseniális kapusuk, Rollán pedig egy negyed
után lecseréltette magát. Az eddig katasztrofálisan
játszó románokkal szemben mindezek ellenére
illett volna nyerniük - ám még csak nem is
törődtek a látszattal. Egyszerűen lefeküdtek
nekik, három negyed után 4-8-ra álltak, s
végül veszítettek kettővel (8-10). Azonban
a románok hiába hitték azt, hogy nyeregbe
kerültek.
Este ugyanis az oroszok is piacra vitték a becsületüket
- és nevetségesen alacsony áron megszabadultak
tőle. Ez a máskor briliánsan játszó,
képzettségben csak a magyarokhoz mérhető
játékosbrancs meg sem próbált nyerni
a németek amatőrjei ellen. Popov mester ült
egykedvűen a padon, egyszer sem bődült el (holott
élesben szép kis hanganyagok "tudnak" kiszakadni
a torkából), a duda után mosolyogva kávézgatott
az öltözőfolyosón, bulldogábrázata
kifejezetten üdének hatott.
Idén tavasszal egy magyar bajnoki után egyszer már
leírtuk: a győzelemre kódolt élsportoló
agyában súlyos működési zavarok
támadhatnak, ha egyszer "Ne nyerj!" parancsot
kap. Utólag visszatekintve, meglehet, nem tévedtünk.
Elvégre miért menne be az az emberelőny, amit
egy héttel korábban ki kellett hagyni? Miért
érne oda egy lövésre a kapus, ha előzőleg
el kellett húznia a kezét?
Sose feledjük: nem ki-bekapcsolható gépekkel
van dolgunk, hanem emberekkel. Márpedig az embernél
nincs bonyolultabb szerkezet a galaxisban. Legeslegelsősorban
azért, mert lelke van.
Illetve, esetünkben egyeseknek - csak volt.
Kontrafault
Fogyó eszköz... A magyar válogatott által
bérelt kisbuszokról van szó. Mindkettő
gyorsan felmondta a szolgálatot. Lehet, hogy a Firenze
és a szálloda közötti hegyi szakasz ártott
meg nekik, ám a lényeg az, hogy hétfőre
mindkettő használhatatlanná vált (a
harmadik, egy Renault még megy, csak a bal oldali visszapillantó
tükre lett a firenzei forgalom áldozata...). Az
autós cég embere hamar levonta a következtetést:
"A magyarok nem tudnak vezetni." Az már nem
jutott eszébe, hogy talán műszakilag sem voltak
rendben a Fiat kisbuszok. Hogy most mivel közlekedik a csapat?
Nos, ha kisbuszt nem is, két személyautót
adott a morcos olasz, ám már most kilátásba
helyezte, ha a kocsik is szétesnek, mehet a csapat más
ügynökséghez...
A magyar meccsnek vége, a játékosok a zuhanyzóban.
Egy mankós ember biceg a folyóson. A barátjához
jött. Gratulálni. Megpillantják egymást.
összeölelkeznek. A mankós és a magyar
játékos alig érti a másik nyelvét.
Mégis jó barátok. Még a Vasasban találtak
egymásra. "Hogy vagy, öreg barátom?"
- kérdezi a magyar játékos. "Jól,
jól" - mondja tört magyarsággal a
mankós. "Mikor mehetsz vízbe?" - kérdez
ismét a magyar. "Kettő... két hónap"
- mondja a mankós. és ez így folytatódik
még percekig. Kósz Zoltán (a magyar)
és az egykor a Vasasban pólózó, ám
jelenleg sérült orosz Dmitrij Gorskov (a mankós)
igaz barátok. Valódi orosz-magyar barátság
az övék. Nem olyan, mint a negyvenéves...
Sevillát már lepipálták
Az már biztos, hogy a női pólóválogatott
jobban fog szerepelni, mint két éve a sevillai Eb-n.
Akkor az ötödik lett. Most a negyediknél nem
lehet rosszabb. A csoportmeccses produkció általános
elismerést váltott ki Pratóban. A magyar
válogatott az egyetlen csapat, amely még pontot
sem vesztett. A mérleg lenyűgöző, három
meccs, három győzelem (11-10, 16-10, 10-4). és
nincs megállás, a keddi és a szerdai szünnap
után, csütörtökön már a döntő
a tét.
Az eddigi három meccsen Szremkó Krisztina
egymaga tizenkét gólt lőtt. "úgy
látszik, a négyes lesz a szerencseszámom,
ennyit lőttem az oroszoknak, a németeknek és
a spanyoloknak is. Szerintem az olaszokkal játszunk majd
az elődöntőben - jobbak, mint a spanyolok -,
és állítom, hogy csak akkor van sanszunk
a fináléba jutásra, ha fegyelmezetten és
szinte hiba nélkül játszunk csütörtökön"
- nyilatkozta a szentesi Szremkó, akit korábban
már csábítgattak olasz klubok is, de aki
minden egyes alkalommal nemet mondott.
A torna "felfedezettje" a csapat egyik legrutinosabb tagja,
Stieber Mercédesz. Megmagyarázzuk... Korábban
sok kritika érte, hogy már nem tud karmestere lenni
a válogatottnak, és hogy a gólokkal is adós
marad. A májusban rendezett winnipegi Világkupán
valóban nem volt meggyőző. Pratóban
viszont az.
"Sokan azt mondták, nem játszom jól az
utóbbi időben, én nem éreztem így.
Sőt, amióta Olaszországban, Palermóban
játszom, egyre kiegyensúlyozottabb, egyre nyugodtabb
vagyok. Főleg ennek köszönhető, hogy jól
megy a játék Pratóban. Csütörtökön
az olasz-spanyol meccs győztesével játszunk
a döntőbe jutásért. Szinte biztos, hogy
az olaszok kerülnek tovább. őket jól
ismerem, ez alapján azt mondhatom, van esélyünk
a döntőbe jutásra" - mondta a spanyolok
legyőzése után Stieber.
A csapat egyébként a keddi szünnap alatt beugrott
Firenzébe (városnézés plusz fagylaltozás),
szerdán pedig - a tervek szerint - a másik biztos
elődöntőssel, Hollandiával játszva
készül a gárda a csütörtöki
találkozóra. Dr. Tóth Gyula, a válogatott
szövetségi kapitánya azt állítja,
az elődöntő "benne volt" a csapatban, a
fináléba jutás viszont pokolian nehéz
lesz.
"Száz százalék, hogy az olaszokkal meccselünk
majd a döntőért. Itthon játszanak, a
formájuk sem rossz, azaz nagy fegyvertény lenne,
ha mi kerülnénk tovább. Talán így
is lesz, de én már akkor boldog lennék, ha
bronzéremmel térhetnénk haza. Legutóbb,
négy éve, a bécsi Eb-n volt érmünk"
- mondta a kapitány, aki tudja a receptjét az olaszverésnek,
hiszen öt éve, a római világbajnokság
elődöntőjében is olasz-magyar találkozót
rendeztek. Ott a mieink nyertek, később pedig a világbajnoki
címet is bekasszírozták.
Ugye, nem felejtettétek el, lányok?!
"Vizes" menü
Szeptember 8. (szerda). Firenze. Férfiak. A 11. helyért.
Szlovénia (A6)-Hollandia (B6), 14. A 9. helyért.
Szlovákia (A5)-Románia (B5) 15.15. Negyeddöntő.
Olaszország (A3)-Oroszország (B2) 16.30, Horvátország
(A2)-Jugoszlávia (B3) 17.45, Görögország
(A4)-Spanyolország (B1) 20.15, MAGYARORSZáG (A1)-Németország
(B4) 21.30. Prato. Nők. A 7. helyért. Németország
(A4)-Franciaország (B4) 14.30. Negyeddöntő.
Olaszország (B2)-Spanyolország (A3) 17, Oroszország
(A2)-Görögország (B3) 18.15. MAGYARORSZáG
(A1) és Hollandia (B1) már elődöntős.
Nemzeti Sport 1999. szeptember 8.