Elődöntő

Olaszország-Magyarország 5-7 (1-2, 1-2, 2-2, 1-1)

Firenze, 5000 néző. V: Lüdecke (német), Cillero (spanyol)

OLASZORSZáG: Gerini - Postiglione, R. Calcaterra, Angelini, Sottani, SILIPO 2, GHIBELLINI 3. Cs: Binchi, Bencivenga, A. Calcaterra, Vittorioso, Mammarella. Szövetségi kapitány: Ratko Rudics

MAGYARORSZáG: KóSZ - KáSáS 2, VáRI 2, Kiss G., Fodor, STEINMETZ B., Molnár T. 1 Cs: Varga Zs.,Vincze, BIROS 2., Tóth F., Märcz, Székely. Szövetségi kapitány: dr. Kemény Dénes

Gól - emberelőnyből: 8/3, ill. 8/4

A másik elődöntőben: Horvátország-Görögország 10-7 (3-1, 2-2, 1-2, 4-2)

Az 5-8. helyért: Spanyolország-Jugoszlávia 8-5 (2-1, 3-2, 2-1, 1-1), Oroszország-Németország 8-7 (2-4, 3-2, 2-1, 1-0)

No hát akkor, egy héten belül másodszor.

Nem mondom, tudnék kellemesebb programot is, mint folyamatosan az olaszokkal vízilabdázni Firenzében, többezer begőzölt drukker előtt, hol a nyitómeccsen, hol az elődöntőben...

Pedig Istenemre, elvben nem kéne remegnie a gyomrunknak. Hol van nekik egy Kásásuk, Molnáruk, Kószuk? Eddig Carlo Silipo megmentette a Settebellót többször is, ha őt kivesszük a csapatukból, gyaníthatóan megáll az élet (mint ahogy meg is állt kipontozódását követően a horvátok ellen - tőlünk mellesleg kivették Benedeket, de szinte észre sem venni). Centereiket nem hasonlítanám össze a mieinkkel, balkezes oldalon is bátran kiállíthatnánk bármelyik Kisst Sottani ellen, mint ahogy nálunk az Eb-újonc Biros is nagyobbat lő a rutinosnak számító Ghibellininél és Angellininél egyaránt.

Külön-külön jobbak vagyunk, ez tény.

ám ha együtt kell valamire jutni, nos, úgy mindjárt picinyke kétely költözik az emberbe...

Holott, ha csupán a számsorokat nézzük, akkor is tűzbe tenném a kezem mindazért, amit fiaink művelnek a saját kezeikkel a vízben. Nézzük csak az eredményeket: 7-7, 11-3, 7-6, 8-3, 13-6 és 15-4 itt, 7-7, 6-7, 7-6, 6-5, 9-7 és 7-6 ott. Ami azért sokat mutat. Illetve, ott keveset.

Ennek ellenére ugyanabban a fázisban tartunk, ugyanabba a vízbe szállunk, és egymással kell megmérkőznünk.

Előélet lenullázva.

Már csak azért is, mert a nyitányon iksznél tovább nem jutottunk. Az is igaz persze, hogy akkor Kásás még kereste önmagát. Azóta megtalálta.

így talán könnyebb.

Könnyebb...?

Egy frászt könnyebb. Az olaszok ellen? Nem lehet könnyű. Ki-ki meccsen pláne nem. Talán ha megint körmérkőzést játszanánk. Végtére is a mi csoportunk első négy helyezettje elődöntős. úgy mi voltunk a legjobbak.

és mi volnánk így is.

De, más a rendszer. Vagy ők, vagy mi. Ha a duda harsan, valaki búcsúzhat az álmaitól.

A miénk beteljesüléséhez mondjuk kellene úgy tizenöt lövés. Matematikai alapon nem túl nagy vállalás. Egy négyszer hét perces mérkőzésen optimális esetben minimum harminc támadása van egy csapatnak. Oly nagy dolog lenne minden második végén a lécek közét eltalálni?

Igen, nagy dolog. Elvégre az olaszok gyilkos védekezése közepette egyáltalán nem könnyű felvenni a labdát, normálisan meglóbálni és szépen helyezni. Az első találkozón összesen tízszer sikerült. Abból hétszer csöngetni bravúros teljesítmény. Mellesleg az is jelezte, hogy kapusposzton gondjaik vannak. Attolicónak a görögök ellen egy nyolcméteres ejtésgól után telt ki a becsülete, azóta Marco Gerini véd.

Aki több mint fél évtizeden keresztül Kemény Dénes kezei alatt pallérozódott Comóban. "Amolyan kis Rollán. A képességei nem közelítik meg a spanyolét, de ha kap az elején néhányat, könnyen összezuhan. Ha viszont felhozzuk, gondjaink lehetnek vele" - mondja a kapitány még a délelőtti edzés alatt, melyen szabadfoglalkozás van műsoron. Olyannyira, hogy előtte még jut idő egy kis extraszórakozásra. Az utca túloldalán fekvő "kisfüvesen" épp Trapattoni Fiorentinája tréningezik, Batistutástul, mindenestül. Hogy fiaink nem mennek a szomszédba egy kis önbizalomért, azt jól szemlélteti Kiss Csaba megjegyzése. Miután egymás után négy szabadrúgás csapódik a tizenegyespontra állított műsorfalba, balkezesünk foghegyről odaveti: "Na, hívjuk ki őket keresztbe."

érdekes volna. Este aztán kihívás nélkül is egymásnak esünk a többi aktuális firenzei kedvenccel - hosszában, a medencében.

A Costoli-uszodában alkalmasint még sohasem voltak ennyien. Lépcsők zsúfolásig, már csak az hiányzik, hogy néhány tucatnyian felmásszanak a környező fenyőfákra.

Belőlünk meg némi higgadtság. Ghibellini rögvest az első támadás végén megtalálja a rést Kósz feje fölött, majd Vári vágja bele a labdát Gerinibe, emberfórban. Szerencsére Kósz összeszedi magát, Steinmetz pedig oly eleganciával söprögeti el a labdákat Roberto Calcaterra elől centerben, hogy azt Beckenbauer sem csinálná jobban (odát, a füvön, persze). Mi pedig végre lábra kapunk, egy perc alatt Vári, majd Kásás vág be egy lefordulást (1-2).

Fordulást követően aztán megérkeznek az olasz előnyök, az elsőt kibekkeljük, a másodikból Ghibellini mattol - sajnos, Kósz egy leheletnyivel lemarad (2-2). Túloldalon centereink folyamatos fojtásban szenvednek, két távoli próbálkozásnkból egy mellé suhan, egy kapufa, az emberelőnyünket Vári viszont újfent ellövi. Ha azonban Kásáshoz kerül a labda... A sevillai formula: szabaddobás hétről. Bődületes nagy gól. Kósznak nem kell védenie, viszont félelmetesen jó ütemben halássza el a labdát a másik Calcaterra, Alessandro elől. Ebből elspriccel Biros, olyan gyorsan, hogy még lóbálni is marad ideje ziccerben, innentől meg sansza sincs Gerininek (2-4).

Egyre szebb. Pláne, hogy Kósz újabb védését követően a harmadik negyed elején Molnár három védőt etet meg centerben, majd a közétkeztetés végén juttat egy falatot Gerininek is (2-5). Sajnos, Ghibellini csúnyán eltalálja a hosszú felsőt, ám ezután eldönthetnénk a meccset. Háromszor megyünk el ziccerben, de Kásás elnagyképűsködi, Märcz a kapufára lövi, a harmadikat Gerini védi, majd a szakadt sapkáját kissé elborulva eldobó Kiss Gergőt cserével kiküldik, Silipo pedig belövi a fórt, úgy érezzük magunkat, mint a nyitómeccsen. Mintha kezdene ránkszakadni az ég, pedig még vezetünk. Mígnem Vári úgy dönt, nem vár az emberelőnyös felállással. Igaza van. Gerini hónaljszőrzetét is beviszi a labda (4-6).

Ettől függetlenül pokoli utolsó hét perc vár ránk. Pedig rögvest az elején meccslabdánk van, csakhogy Märcz fölélövi a fórt, szemközt Kósz Ghibellini első lövését kiüti, a másodikra is odaér, ám benyomja a könyökével (5-6). Sebaj, a spanyol bíró adja az előnyt brutalitásért, Biros pedig akkora gólt lő, hogy kis híján feldől a kapu. Ez már sok a hazaiaknak. Miután Steinmetz kiblokkolja Sottani lövését hátrányban, gyakorlatilag vége a meccsnek.

Kósz zárórát tart, az előnyt inkább végigpasszoljuk, teljék az idő.

Az pedig előbb-utóbb eltelik. Szinte röppen.

és nyerünk.

Nem, ez így lapos.

NYERüNK!

Simán. Okosan. Az őrjöngő hangulatban is.

Olyanok vagyunk, mint a középkori lovagok Firenzéből. ők hirdették: ha kell, az eget is megtartják lándzsáik hegyével, hiába is akarna az rájuk szakadni.

Ez egyben azt jelenti, hogy egymás után negyedszer jutunk Eb-döntőbe. Az olaszoktól pedig elnézést a műsorváltozásért, de mostantól új programot láthatnak: játék - határok nélkül.

A másik elődöntőben: Horvátország-Görögország 10-7 (3-1, 2-2, 1-2, 4-2)

Eddig tartott a görög csoda. A helléneknek két fellángolásuk volt, midőn elébb 1-3-ról, majd 3-5-ről kiegyenlítettek, azután azonban egyre élesebben kijött a különbség. Az emberelőnyöknél a harmadik negyed közepétől rendre kiderült, kinek jobb a lábtempója és erősebb a lövése. Amíg a görögök 5-5-nél, 6-5-nél és 7-5-nél is kihagytak egy-egy fórt, addig Djogas és társai szépen berakosgatták az övéiket. Ez volt a különbség, elvégre centerben az óriás, Afrudakisz egymaga termelt annyit (négy gólt), mint a túloldalon Hinics és Szmodlaka összesen. így hát a horvátok finalisták - mellesleg a görögökben nincs annyi, hogy huszonnégy órán belül a spanyolokat és a horvátokat is elintézzék...

Az 5-8. helyért: Spanyolország-Jugoszlávia 8-5 (2-1, 3-2, 2-1, 1-1), Oroszország-Németország 8-7 (2-4, 3-2, 2-1, 1-0)

Nagy Sándor, avagy a szlovák válogatott ékköve

A Fraditól a Bajnokok Ligája-győzelemig

Nem túlzás, ő csapata egyetlen nemzetközileg jegyzett játékosa. Az ázsiója idén szökött az egekig, miután a horvát Splitska Bankával megnyerte a nápolyi Bajnokok Ligája négyes döntőjét. A szlovák válogatott Nagy Sándor nem is olyan régen még a Ferencváros játékosa volt. A szlovákoknak amúgy az Európa-bajnokságon nem ment jól, csupán a tizedik helyen végeztek.

- Egy kicsivel lehetett volna jobb is a szereplésünk, előzetesen azt gondoltuk, talán bekerülhetünk a negyeddöntőbe, ám ez nem sikerült - mondja Alexander Nagy, pontosabban Nagy Sándor. - Ami bosszantó, az a románokkal vívott helyosztó, a hirtelen halálban kaptunk ki.

+ évek óta azt hallani, hogy nincs pénz a szlovák pólóban. Van remény a változásra?

- Remény van, pénz viszont nincs. A szlovák bajnokságban egyedül a Novaky mondható tehetős klubnak, a többi egyesületnél minimálisak a lehetőségek.

+ Ezért igazolt annak idején a Ferencvárosba?

- Igen. A zöld-fehérek hívtak, én pedig rohantam. írja le kérem, nagyon jól éreztem magam a Ferencvársoban.

+ Akkor miért ment a horvát Splitska Bankához?

- Az életben talán ha egyszer adódik olyan lehetőség, mint amilyet én kaptam. Splitben két éve elhatározták, hogy Európa egyik legjobb csapatát alakítják ki. Ehhez minden lehetőséget megadtak a támogatók. Nagy öröm, hogy rám is gondoltak.

+ A jelek szerint sikerült a terv, idén megnyerték a Bajnokok Ligáját.

- Fantasztikus érzés volt, életem eddigi legnagyobb sikere. Ráadásul a döntőben a jugoszláv Naftagas-Becsej ellen nyertünk, ami különösen nagy örömet okozott a horvát szurkolóknak.

+ Marad Splitben?

- Maradok, remekül érzem magam a városban. A tengerpart kellemes, az időjárás kitűnő, a csapat pedig nagyon jó.

+ Nem hívták máshová, mondjuk Olaszországba?

- Volt róla szó, de én nem kezdeményeztem a komolyabb tárgyalásokat. Mondom, jól érzem magam Splitben.

+ Tudom, hogy kényes a kérdés, de egy jó centerre akár a horvát válogatottnak is szüksége lehet. Nem ajánlottak még horvát állampolgárságot?

- Nem kényes a téma, szó sincs róla. Egyszer egy újság felvetette, mi lenne ha Nagy horvát állampolgár lenne? De aztán abbamaradt az ügy. én sem akarom.

+ Elképzelhetőnek tartja, hogy valamikor visszatér Budapestre?

- Nem tudom. De ha igen, az FTC mindenképpen előnyt élvez majd.

Kontrafault

A csütörtök délelőtti tréning előtt átnézett a magyar pólóválogatott a Fiorentina labdarúgóinak edzésére. Az argentin Batistutát látva, előkeveredett egy sztori. Amikoris az újpest pólócsapata Firenzében játszott kupameccset, egyazon szállodába kerültek az amúgy önmagával módfelett elégedett Batistutával. Erre játszott rá Gál András, a lilák védője. Történt, hogy a csapat néhány tagja egyenmelegítőben állt a liftben, amikor belépett Batistuta. - Mit sportoltok? - kérdezte fölényeskedve Batistuta. - Vízilabdázunk - mondták a lilák egyszerre. - és te? - kontrázott Gál. Nem kérdezősködött többet az argentin...

Szupertornát képzelt kétezerre az Európai úszóliga (LEN), ám a jelek szerint a legjobb nyolc európai férfiválogatottat felvonultató torna több sebből vérzik. Amikor kitalálták, hogy az olimpia évében (!) csatározzanak tornarendszerben a legjobbak, csak a spanyolok és a magyarok szóltak, hogy uraim, kicsit sűrű lesz a program. Immár az összes érdekelt ország - a két évvel ezelőtti sevillai Eb első nyolc helyezettje indulhat - értetlenkedik. A szervezésben eddig ugyanis csak annyi történt, hogy beosztották a két csoportot (a mieink Spanyolország, Horvátország és Szlovákia társaságába kerültek), semmi több. Csütörtökön aztán ismét összeültek az érdekeltek - és nem maradtak semmiben. Hírértéke csak annak van, hogy a LEN kiadta, ha valaki talál névszponzort az eseménynek, szóljon, így pénzdíjas is lehetne a torna... Ami biztos, a magyar pólószövetség már engedélyt kapott arra, hogy a magyar torna - minden országban rendeznek egyet, így alakul ki a csoportok végeredménye - a jövő nyáron esedékes Unicum-kupa keretein belül folyik majd, azaz a spanyolok, horvátok és szlovákok elleni eredmény lesz beszámítva. Sőt, az is valószínűnek látszik, hogy az olimpia közelsége miatt, a külföldi tornákra enyhén tartalékosan utazik majd a csapat, magyarán B-válogatott indul. Ennyit a szupertornáról...

Nem mintha ünnepelni akarnánk magunkat azért, mert két napja azt írtuk, súlyosan visszaüthet az, ha egy győzelemre kódolt pólósagy "Ne nyerj!" parancsot kap. Csupán mérleget vonnánk: a németeknek lefekvő oroszok 5-2 után egyszerűen leálltak és képtelenek voltak egyetlen egy normális megmozdulásra, ki is estek az olaszokkal szemben. A románokkal paktáló spanyolok még kínosabban jártak, elvégre a görögöktől kaptak ki úgy, hogy olykor zavarbaejtően gyengén pólóztak. úgy tűnt, bár hűvös vízben játszanak, mégis megsültek a bundában.

Víztükör

Elődöntő.

Külön műfaj.

Stílszerűen akár vízválasztónak is nevezhetnénk.

Tán élesebb, mint egy negyeddöntő. Persze, azt sem árt megnyerni, elvégre ha azt elbukod, kiszálltál az éremharcból.

Ugyanakkor nekünk, pólónagyhatalomnak az igazán fontos a négy között kezdődik. Odáig eljutni - szinte természetes. (Most a németek ellen az volt, bezzeg két éve, Sevillában, amikor már a nyolc között randiztunk az olaszokkal...)

Szóval elődöntő - és körömrágás. Végül is itt már csak egy csapat marad ki a medálosztásból, márpedig manapság, a magyar sport sanyarú helyzetében minden nemesfémet meg kell becsülni. Ami különösen igaz a vízipólóra, elvégre a szövetség és a klubok helyzete finoman szólva nem túl rózsás. Már férfivonalon sem állná ki az összehasonlítást Olaszországgal, a hölgyek esetében viszont egyenesen nevetséges volna aránypárokat keresni.

Nem azt mondom, hogy Trabanttal megyünk Mercedes ellen (már csak azért sem, mert Stieber Merci nálunk játszik...), hiszen az alkatrészek világszínvonalúak. Csak éppen a kocsik egyik helyen autópályán gördülhetnek a célig, míg a másikon erősen rögös utakon kell végigzötykölődniük, nagyobb az amortizáció veszélye. Azaz, amíg mi tizenöt-húszmillió forintot költhetünk a felkészülésre, addig az olaszok százat tapsolnak el évente.

Arccal az új évezred felé ez a faktor egyre meghatározóbb. A sport üzlet. Ott meg, ugye, szinte csak az számít, kinek dagad jobban a szütyője. Persze, léteznek még szigetek, például a válogatottak csatái. Ott nem lehet vásárolni. Ott elvileg az dönt, ki az erősebb, a gyorsabb, a képzettebb.

Csakhogy az elődöntő külön műfaj. Ahol néha a múlt is számít. Az idegrendszerben elraktározott feszültség. Amely megbolondíthatja a legfinomabb műszert is. A rögös út nyoma. úgy tűnik, nincs gond, ám egyszercsak megáll a verda...

és ha az elődöntőben áll meg, az felér egy mélyütéssel. Hiszen ha magyar vagy és vízilabdázol, mindazonáltal és összességében kizárólag az első hely elfogadható.

A hagyományok miatt.

állhatnak bármekkora akadályok az utadban, neked kell átszakítanod a célszalagot.

Már a második hely miatt is morgolódás támad, de ha a döntőt sem éred el...

Olyankor aztán belédmarhat a gondolat, hogy hiába dolgoztál, mint az őrült, elmarad a beteljesülés.

Mintha végigmennél a Galleria dell'Accademia főfolyosóján. Fantasztikusak Michelangelo befejezetlen szobrai. Látszik rajtuk a munka, amit a tündöklő tehetségű mester beléjük fektetett. A Rabszolgák, a Folyóisten, Máté evangéliuma, egy Pieta. Mégsem teljesek. Elképzelheted ugyan, mivé alakulhattak volna, ha tovább dolgozhat a véső és a kalapács, de...

De valahogy a mögöttük-mellettük maradt faragatlan márvánnyal nem az igaziak.

Csodálattal csupán a Dávidnak adózik mindenki.

"Vizes" menü

Szeptember 10. (péntek). Firenze. Férfiak. A 7. helyért. Jugoszlávia-Németország 14. Az 5. helyért. Spanyolország-Oroszország 15.15. Prato. Nők. A 3. helyért. MAGYARORSZáG-Oroszország 17. Döntő: Olaszország-Hollandia 18.15.

Nemzeti Sport 1999. szeptember 10.