Bizony, óriási tömeg várja őket, s mi tagadás, Ferihegy 2B-t nem efféle társadalmi eseményre tervezték. Te jó ég, mekkora reptér kell majd, ha a vasárnap szűkös légikikötőnkbe térő aranycsapat -- adja Isten! -- tovább folytatja szárnyallását, mondjuk az októberi a Világkupán és jövőre az olimpián. Vecsés határában kezdhetik is alapozni Ferihegy 2C-t. Az engedélyes terv megalkotásához, a tervezők engedelmével támpontot adunk: úgy véljük, elég lesz oda egyetlen leszállópálya, s egy monumentális fogadócsarnok.

Persze ezzel a kis hellyel sincs gond, hiszen ha körülnézünk, látjuk, itt nagyon jó emberek vannak. Kovács István, az újpesttel BEK-et nyert, manapság a Honvédban dolgozó edző is azért érkezett, hogy tiszta szívből gratuláljon dr. Kemény Dénes kapitánynak és korábbi tanítványainak. "Tegnap sírós napom volt. Délután Dala Tamás esküvőjén voltam, ám a templomi szertartás után az esti bulira nem mentem el, otthon izgultam a tévé előtt. Bevallom, Biros Péter góljait megkönnyeztem. Hajdan én hoztam fel Egerből az újpestbe, így külön öröm nelem, hogy ilyen pompásan vízilabdázott."

Beszélgetéssel telnek a percek, mivel lám, a csapatnak nem jön ki oly könnyedén a lépés, mint Firenzében -- a vámon, úgy tetszik, már nehezen jutnak át azzal a töménytelen mennyiségű arannyal a nyakukban. Az egyik barátnő kezében marokkészülék csörren, röviden értekezik, majd tudósítja környezetét: "Már kikászálódtak a 'nullásgépből', s a tranzitban vannak!" Az emlegetett járatszám magyarázatra szorul, a hölgy amondó, miként is nevezhetné másként a járatot, amikor az utasok java "nulla" alvással szállt fel, s le a Firenze, Frankfurt, Ferihegy útvonalon közlekedő géppel. Persze, a várva vártak most aligha gondolnak az alvásra, (rep)tértől és időtől függetlenül ébren álmodnak. Eb-címvédésükkel, korántsem mellékesen, a mi álmainkat is beteljesítették -- csak jönnének már elő, hogy együtt örvendezhessünk.

Két német üzletember lép ki először a tranzitból, az elől baktató majd visszarántja magára a fotocellás ajtót, amint meglátja a kijáratot eltorlaszoló, a várakozás perceit némi kántálással ("Gyertek ki, gyertek ki!", illetve "Bajnokcsapat, bajnokcsapat!") elütő tömeget. Végül félve kipasszírozzák magukat, a tömeg úgyis a másik tükrös ajtóhoz tódul.

Nyitva van az aranykapu, s győzőink előbújnak, miközben a rezesbanda tagjai már fújnak. A szöveget ráadásként szintúgy mindenki kívülről fújja: "újra itt van, újra itt van a nagycsapat..." Mancsok csapódnak össze, s valakinek már jut is valami a markába a köszöntés után.

Kemény kapitány kisebbik csemetéje arrébtessékeli a Telesport stábját, s egy bűnügyi nyomozóhoz, avagy inkább családnevéhez illő keménységgel teszi a fel a kérdést: "Mit hoztál apa?" Egyelőre jobban tetszik neki a madárlátta ajándék, mint a papán csillogó nyakbavaló. Sebaj, családjukban amúgy is az ifjú ember kötelessége a szülő meglepése. Talán megérjük még, hogy ő hoz majd érmet az édesapjának, miként Kemény Dénes kedveskedett az Eb-címvédéssel most a nagypapának, Kemény "Fecsónak", aki egykoron az utánpótlás-válogatottnál mai sikercsapata majd' minden játékosával fogalkozott. A mester gyermekei már most megfelelnek egyes követelményeknek, profi közszereplők, röviden nyilatkoznak a tévének, aztán néhány puszit váltva édesapjukat is a sajtósok közé engedik.

Kemény már a jövőről szól, amikor az ünnepi forgatagban felveti: "Három nap múlva újra edzésbe állunk, nem lazsálhatunk a Világkupa előtt!" -- mondja, majd kérésünkre a visszapillantás elől sem zárkózik el: "Hogy mi a titkunk?! Az, hogy mindenkit meg tudtunk verni, minthogy minden felállásban jobbak voltunk. Győztünk akkor is, amikor a magunk játékát erőltettük rá az ellenfélre, s diadalmaskodtunk akkor is, amikor azt játszottuk, amit a riválisunk akart. Az olaszok bunyózni szerettek volna velünk, hát megkapták a magukét, ütlegelve múltuk felül őket, jóllhet, számunkra ez volt a kontinensvidal legnehezebb mérkőzése. A horvátok kitalálták, hogy jobbak az emberelőnyös helyzetekben, s elintézték, hogy épp a fináléban fújják be az Európa-bajnokság addigi legtöbb kiállítását. Mondanom, sem kell, hogy ekkor is álltuk a sarat" -- mondja, miközben az őt közrefogó minden autogramvadász arat.

"Azért hangsúlyozni kívánom, az irányításom alatt végigküdzött négy világverseny egyikén sem vesztettünk meccset a bírók miatt -- folytatja Kemény. -- Függetleníteni tudjuk magunkat a külső körülményektől, annyi a jó játékosunk. Benedek igaztalan eltiltása sem rendítette meg a csapatot. Habár, Tibor igenis kell nekünk. Nem fűrészelünk le most valamennyien egy kis darabot az érmünkből, hogy neki is öntethessünk egyet, mert hiszem, tevőleges közreműködésével szerzünk még egy fényes aranymedált. Nem ígérhetem meg, hogy éppen jövőre, az olmpián, csak azt mondhatom, egyértelműen ezért utazunk Sydneybe."

Az ismeretlenség vízgőzös homályából előbukkant klasszisokról is szól: "Az együttes ezúttal azért volt képes a címvédésre, mert az ellenfelek által is nagyágyúként nyilvántartott pólósokhoz több, mások által még kevéssé ismert kiválóság csatlakozott. A tavalyelőtti Európa-bajnoki finálét eldöntő Kásás már kétszer olyan jó játékos, mint akkor. Jelenleg Biroson csodálkoznak, holott mi tudtuk róla, hogy milyen szenvtelen srác. Egy edzőmeccsen, a Komjádiban ugyanolyan biztos kézzel lövi be a ziccert, mint hatezer örjöngő néző előtt az Európa-bajnoki döntőben."

Közismert, a szombat este "ismeretlenként" öt gólt vágó férfiú felbukkanását Kis ákos kézilabdázó akaratosságának is köszönhetjük, aki a Fotex-Veszprém hajdani ificsapatából szorította ki őt, minekutána Biros Péter végleg átpártolt a vízilabdához. "Nem bántam meg a sportágváltást" -- kajánkodik Biros, aki pezsgőspricces pólóban fél óra múltán is a tranzit ajtajában osztja az autogramokat, minthogy a szurkolók szorításában egy tapodtat sem juthatott előrébb. Persze lehet, hogy onnan rögvest visszafordul, tudniillik hétfőn neki már újra külhonban akad dolga: "A háromnapos szünetet kihasználva Rijekába utazom, hogy szerződést kössek a helyi klubbal. A megállapodásról egyelőre csak a kézjegyem hiányzik, ám azon leszek, hogy emellett az anyagiakat érintő sorban néhány további nulla is a dokumentumra kerüljön."

és ez rendjénaló. A negyeddöntőben játéklehetőséghez sem jutott vízilabdázóról máris Európa-klasszisként értekeznek, aki immár nem intézheti el a jövőjét meghatározó kontraktuskötést egyetlen tolvonással. Hála az égnek van még néhány legalább ily' jelentékeny kvalitású játékosunk. Alighanem lassan a tusceruzákra is szükség lesz az említett, monumentális fogadóterű új ferihegyi terminál megtervezéséhez.

Habár elképzelhető, a még nagyobb magasságba vágyó vízilabda-válogatottunk le sem száll egy ideig, ugyanis távoztakor centerünk, dr. Molnár Tamás korántsem fellengzősen helyezi a felhők fölé csapatunkat, midőn így okoskodik: "Momentán két három góllal vagyunk jobbak a világnál, ám Benedekkel négy-öt góllal múlunk felül mindenkit!"

Sal Endre Nemzeti Sport 1999. szeptember 13.