La Bella: a szép - így becézik az olaszok Firenzét. Mi egyelőre nem minősítünk. Az Európa-bajnokság csütörtöki nyitónapjának rangadóján 7:7-re végzett egymással a magyar és az itáliai válogatott, s a két kapitány - miután az utóbbi évek rivalizálásaihoz képest fölöttébb békés miliőjű mérkőzést követően barátságosan kezet rázott egymással - nagyjából azonosan ítélte meg a történteket. Lehetett volna jobb is, rosszabb is - egyezett meg a két vélemény, azzal az árnyalatnyi különbséggel, hogy míg Ratko Rudics az olasz, addig dr. Kemény Dénes a harmadik negyed elején már 5:2-re is vezető magyar együttest látta közelebb a győzelemhez. Számunkra hízelgő lehet, hogy az elvileg legpártatlanabb körnek, a játékvezetőknek is a magyarok játéka tetszett jobban. Ezt már Császár György, az Eb-n részt vevő hazai bírók egyike árulta el, miképpen azt is: a dirigensek nehezen tudják elképzelni, hogy ne a mi csapatunk vigye haza a firenzei pálmát. Ehhez csak egyet tennénk hozzá: ebben a sportágban ritkán baj, ha egy társulatnak van némi respektje...

Kemény egyébként összehasonlíthatatlanul kisimultabb ábrázattal ácsorgott a costoli uszodában péntek délután, mint az előző nap éjszakába nyúló estéjén, amire kellő magyarázat, hogy ezúttal a világversenyen most debütáló szlovén válogatott melegített a mieinkével ellentétes oldalon. Igaz, egy, a lehetséges gólkülönbség-javítást firtató kérdésre megjegyezte: nagyon korainak tartaná, ha már számolgatni kezdenénk. Magamazonban a tekintetéből arra a következtetésre jutottam: nem gondolja egészen komolyan, amit mondott, nevezetesen, hogy a szimpla győzelem a cél.

Ehhez képest laza lubickolással indult a találkozó, és enyhe csalódottsággal konstatáltuk, hogy bő három percen át nem mozogtak a számok az eredményjelzőn. Akkor Kiss Gergely végre betalált, és a folytatásban legföljebb azért kellett izgulni, hogy a mindinkább feltámadó szél el ne fújja a papírokat a sajtótribünről. A 4:0-lal zárult első negyedet méla unalomba hajló második követte. Noha a szívverés továbbra is normális tempójú maradt, azon azért elbosszankodhattunk egy keveset, hogy bár a magyar csapat ebben a játékrészben sem kapott gólt, éppen néggyel lőtt kevesebbet, mint az előző hét percben...

A harmadik labdára úszás után a magára újra igényesebb Kemény-csapat megint bevágott egy négyest, s amikor szegény szlovénok is beletörődtek volna már, hogy a produkciójuk - a szó szoros értelmében - nullát ér, egy másodperccel a vége előtt Nastran szépített (8:1).

A játszadozásnak 11:3-nál vetett véget az utolsó dudaszó; hozzávetőlegesen az történt tehát, aminek történnie kellett. A lelkendezéssel ráérünk még: például a mai, horvátok elleni, vagy a holnapi, görögökkel szembeni esetleges siker után sokkal több okunk lehet majd rá.

További eredmény az A csoportban: Görögország-Szlovákia 8:3.
A B csoportban: Németország-Románia 5:3, Oroszország-Jugoszlávia 9:8.

Bruckner Gábor Népszabadság, 1999. szeptember 4.