Azért egy bugyit adhattak volna rá - jegyezte meg Hunorka névre hallgató, hároméves forma honfitársunk a firenzei Művészeti Akadémia nagycsarnokában, tekintetét Michelangelo Dávid-szobrára vetve. Hunorkának igaza van, a kultúra sokféle szemszögből értékelhető, főképp egy olyan helyen, mint a toscanai főváros, ahol szinte beteríti az embert a "mogulok" szelleme Dantétól Leonardóig, Boccacciótól Raffaellóig, Petrarcától Michelangelóig. Velük ellentétben az élet egy másik területének klasszisai csupán átutazó vendégei Firenzének, ráadásul nem is az ódon szagú belvárosban, hanem a Fiorentina-stadion szomszédágában felhúzott hipermodern sportcentrumban bukkannak föl nap nap után. Igaz, egyesek szerint ők is valóságos "Dávidok", azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy rajtuk van "bugyi", és XVI. századi, kisportolt elődjükhöz képest feltűnően jól bánnak a vízilabdával.

Közöttük is igen előkelő helyen jegyzik a magyarokat. Annak az együttesnek a játékosait, amely szombat este megint nyert egy rangadót az Európa-bajnokságon, s amely lassanként igazolja a róla terjesztett hírt, miszerint a kontinenstalálkozó legfőbb esélyese.

Ugyanakkor dr. Kemény Dénes társulata a szomorkás esőben kissé elfogódottan kezdett a horvátokkal szemben, minek következtében két negyeden át csak úszott az eredmény után (3:4). Ám nagyon nem kellett aggódnunk még ebben az időszakban sem. A vizet a képzeletbeli gólvonalon taposó Kósz vezérletével a meglehetősen kapkodósra sikerült nyitányban is jól védekezett ugyanis a csapat, s bár elöl szerényebb produkciót nyújtott, mint azt megszoktuk, a rivális sem volt különösebben meggyőző. A harmadik játékrészben aztán előbb Märcz, majd - az immár a világ legjobbjai között emlegetett - Kásás is elszontyolította Skolnekovics kapust, és mivel utóbbi 15 másodperccel a vége előtt tette ezt, a magyar válogatott várhatta előnyösebb pozícióból az utolsó labdára úszást (5:4).

Ahogyan az a sportágban hagyományos, az első huszonegy perc könnyed előjáték volt a maradék héthez hasonlítva. Előbb Stritof kiegyenlített, de újra akadt rá válasz. Nem is egy, hanem kettő: Varga Zsolt góljánál még a szerencsét, Kiss Gergely finom ejtésénél viszont már magát a játékost áldhattuk (7:5). Nem sokkal a záró dudaszó előtt Hinics srófolta a kedélyeket (7:6), de - noha a játékvezetők ekkor igen rokonszenveztek a horvátokkal - ennél többet már nem tudott kiizzadni magából a vetélytárs. A meccs végi összeborulás a korábbiaknál is őszintébbnek látszott a partról, és ez érthető: a magyar válogatott - ha Keménykapitány szerint még nem is... - gyakorlatilag szombat estére elérte a célját; lényegében megszerezte a csoport első helyét.

És semmivel sem érkeztek rosszabb hírek a másik Eb-helyszínről, a női tornának otthont adó, közeli Pratóból. Együttesünk a szombati nyitányon víz alá nyomta a csoport legveszélyesebbjének tartott orosz csapatot (11:10), s miután vasárnap - kellemes lubickolás közepette - 16:10-re legyőzte a német együttest is, szintén távolabbra meresztheti a tekintetét: amennyiben Tóth Gyula hölgykoszorúja ma, a spanyolok ellen nem okoz kínos meglepetést, az elődöntő automatikus részvevőjeként ünnepelheti magát.

(A férfiak vasárnap este, első kiadásunk zárása után mérkőztek Görögország csapatával.)

További eredmények. Férfiak. A csoport: Szlovákia-Szlovénia 8:7, Olaszország-Görögország 7:6, Horvátország-Szlovénia 9:4. B csoport: Hollandia-Románia 4:4, Spanyolország-Oroszország 6:4, Németország- Jugoszlávia 3:3, Hollandia-Németország 8:7, Oroszország-Románia 8:7.

Nők. A csoport: Spanyolország-Németország 7:6, Oroszország-Spanyolország 16:7.
B csoport: Görögország- Franciaország 13:5, Hollandia-Olaszország 6:6.

Bruckner Gábor Népszabadság, 1999. szeptember 6.