Ismét különleges empatikus képességükről tettek tanúbizonyságot az olaszok, amikor a keddi szünnapon - vagyis az Európa-bajnokság közepén - jelentették be, hogy Rómában meghozta jogerős ítéletét a helyi olimpiai bizottság illetékes testülete Benedek Tibor doppingügyében. Az egy hete még elhalasztott, a nyolc hónapos eltiltást most, sebtében mégis véglegesítő határozat feltehetően kellőképpen nyugtatólag hatott a másnapi negyeddöntőre készülő magyar férfi válogatott tagjaira... A nem is kissé sportszerűtlen időzítés után dr. Martin György, a hazai szövetség elnöke szerdán közölte, hogy a játékos és csapata, az INA Assitalia Roma számára maradt még fellebbviteli fórum - végső esetben a lausanne-i sportdöntőbíróság -, a magyar vezérkarnak azonban nincs és nem is lehet szerepe a további jogorvoslati procedúrában.

A "meccsek" ezután már a firenzei Costoli uszodában zajlottak, és a délutáni programban kiderült, hogy amennyiben a késő este, első kiadásunk zárása után vízbe szálló magyarok túljutnak a németeken, az elődöntőben éppen az olaszokkal találkoznak. Pedig a vendéglátók igencsak izgatottan kezdték az oroszokkal szembeni, a legjobb négy közé kerülésért vívott összecsapást. Olyannyira, hogy a második negyed közepén Borisz Popov társulata 5:2-re elhúzott, és mivel az itáliaiak Attolico helyett a háló elé küldött kapusa, Gerini egészen ritkán randevúzott a labdával, a közönség nem reménykedhetett abban, hogy netán változik a játék képe. Aztán mégis változott. Az oroszok a hátralévő bő negyedórában összesen egyetlen gólt lőttek, a Calcaterra és Silipo alakításainak köszönhetően mindinkább magukra találó olaszok ötöt, úgyhogy amikor a mérkőzés végén RatkoRudics kapitány megkísérelte lebeszélni játékosait a formálódó verekedésről, 7:6-os hazai győzelmet mutatott az eredményjelző tábla.

Még naplemente előtt megtudtuk azt is, hogy a másik ágon a horvátok lesznek az elődöntő egyik részvevői - miután a kétszer háromperces ráadással spékelt pikáns rangadón 9:7-re verték a jugoszlávokat. Nagyjából ezzel egy időben érkezett a hír a pratói uszodából, hogy a női tornán az olaszok 8:2-re nyertek a spanyolokkal szemben, ami a számunkra azért érdekes, mert ezzel eldőlt, hogy dr. Tóth Gyula csoportelsőségével automatikusan elődöntős csapata a vendéglátók alakulata ellen készülhet a csütörtöki fellépésre.

A tréner egyébként elmondta: a két válogatott közös történetéből kiindulva nem tartaná esélytelenebbnek az övéit, ám naivitás lenne figyelmen kívül hagyni, hogy a vetélytárs otthoni medencében játszik majd, és - így Tóth - "az ebben a sportágban lejteni szokott egy kicsit".

- A lányok eddigi teljesítményét főképp annak ismeretében ítélem várakozás fölöttinek, hogy a riválisokhoz képest alig-alig játszottak tétmeccset az Eb előtt - magyarázta. - Az oroszok elleni, a folytatás szempontjából döntő mérkőzésen azonban kiderült, hogy a csapatszellem néha többet ér minden másnál, és bevallhatom: akkor nagyon büszke voltam rájuk. Bízom benne, nem utoljára az Európa-bajnokságon.

Mindenesetre az egészen közeli múlt olasz-magyar mérlege az itáliaiak számára a kedvezőbb, hiszen a májusi, winnipegi Világ Kupán a csoportküzdelmekben született, igazi kuriózumnak minősíthető, 1:1-es döntetlen után, a harmadik helyért vívott találkozót az ellenfél nyerte, hosszabbítást követően.

Egy okkal több a becsvágyra.

Bruckner Gábor Népszabadság, 1999. szeptember 9.