Vízilabda Eb 1999
Előbb felső fok, aztán legfelső fok?
Eb: áradozik a magyarokról az olasz sajtó, Kemény kapitány óvatos a döntő előtt
Kesereg az olasz sajtó, szinte nedvesek az újságoldalak a könnytől.
A Corriere della Sera hathasábos címe szerint a magyar férfiválogatott a csütörtöki, firenzei elődöntőben elsülylyesztette az azzurikat; a cikkíró Vári Attilát isten ostoraként emlegeti, Kásás Tamás neve elé pedig a "kérlelhetetlen" eposzi jelzőt biggyeszti, mondván: ez a fiú a Piazza Veneziáról is képes gólokat dobni. Dr. Kemény Dénes együttesének 7:5-ös győzelmével bő terjedelemben foglalkozik a Corriere dello Sport is: "Itália méltó ellenfele volt ugyan a magyar válogatottnak, de a rivális más kategóriát képvisel" - említi meg a szaklap, amelynek szerzője hozzáteszi: "A magyarok játékintelligenciában, úszástudásban és a fizikai képességek tekintetében is felülmúlták az olasz csapatot. Semmi kétség: Sevilla után Firenzében is övék lett az aranyérem." Ugyanezeken a hasábokon közlik Ratko Rudics nyilatkozatát, s a házigazdák szövetségi kapitánya kellőképpen ingerült lehetett, amikor kijelentette: "A magyarok jobban alkalmazkodtak a játékvezetők felfogásához, amely engedte a kemény, helyenként durva játékot. Ha ez a jövő vízilabdája, akkor nekünk is új útra kell térnünk." Egészen más szemszögből kommentálta a Costoli uszodában történteket a RAI 3 televízió riportere, aki úgy fogalmazott: "Ennek a magyar csapatnak a megállításához kevés volt csupán Benedek Tibort eltiltani. Az olasz sikerhez legalább a fél társaságot a lelátóra kellett volna zavarni..."
Ezzel szemben Kemény Dénes a firenzei éjszakába "zavarta" játékosait, amolyan levezetésképpen a késő esti, idegőrlő mérkőzés után. Amikor a szakvezető reggel 9-kor kissé álmos hangon szólt bele szállodai szobájában a telefonba, azt gondolhattuk, talán ő is a fiúkkal tartott, de ezt gyorsan kikérte magának: "Egy edzőnek éjjel az ágybanvan a helye, az más kérdés, hogy képtelen aludni" - magyarázta, majd megnyugtatott minden aggódót: "Információim szerint egyébként a srácok is igen rendesen, sportszerűen viselkedtek".
A tréner a szakmájához árnyalatnyilag közelebb eső témát érintve elmondta még, hogy a legkevésbé sem gondolja úgy: csapata már túl van a nehezén. "Azt hiszem, a döntőben ránk váró horvátok között több a jó vízilabdás, mint az olaszoknál, úgyhogy nagyot hibáznánk, ha máris győztesnek kiáltanánk ki magunkat" - merengett el az egyáltalán nem távoli jövőn. Arra a kérdésre pedig, hogy lát-e valamiféle különbséget a két évvel ezelőtti, magyar sikerrel záruló, sevillai Eb és a mostani esemény között, a következőt felelte: "Egyrészt azt, hogy a firenzei tornát még nem nyertük meg, másrészt azt, hogy míg annak idején, Spanyolországba a hátsó ajtón át érkeztünk, addig ide, Itáliába a főbejáraton".
A szombat este fél 10-kor kezdődő döntő előtt önbizalom-növelőnek - hamég nem lenne elég - megteheti az emlékidézés, hogy a magyarok a csoportmérkőzések során 7:6-ra legyőzték a horvátokat, az meg pláne, hogy válogatottunk eddig veretlen az Európa-bajnokságon. És akkor a medencében látott, szinte kivétel nélkül reménykeltő epizódokról még csak említést sem tettünk.
A férfiak az aranyért tempóznak tehát, a nők számára viszont elúszott a bronzérem. A pénteki, pratói helyosztón dr. Tóth Gyula játékosai - a közepesnél valamelyest gyengébb teljesítménnyel - 7:5-re kikaptak az oroszoktól, így a vártnál szomorúbb tekintettel nézték végig a női viadal utolsó találkozóját, amelyen az olaszok megvédték kontinensbajnoki címüket, mivel 10:9-re verték a hollandokat.
A szombati lapok a péntekinél feltehetően "szárazabb" tudósításokban számolnak be erről az eredményről.
Bruckner Gábor Népszabadság, 1999. szeptember 11.
|
FONTOS
