|
| ||||
|
Vízilabda 1999 Megvan 91 millió forint, viszont hiányzik még 141 A magyar vízipóló menedzselését tekintve a közelmúltban mintasportággá vált, a szövetségben már gyakrabban hangzott el a "marketing" kifejezés, mint a "játékos" vagy a "labda". Idén viszont azért kell különösen sokat beszélni a pénzről, mert egyelőre hiányzik. Nem is kevés, úgy 141 millió forint. Ezt az irdatlan összeget persze nem csalta, lopta, sikkasztotta el senki - csakhogy még nem is sikerült előteremteni. Részben a tavalyi hitelvesztés miatt. Erről beszélgettünk dr. Martin Györggyel, a szövetség november óta hivatalban lévő elnökével. - Idén hét világversenyt rendeznek, ezekre előzetes számításaink szerint 232 millió forintért tudnánk felkészülni, illetve elutazni. Ezzel szemben pillanatnyilag még optimista számítások szerint is csak 91 millió forint áll rendelkezésre - adta meg az alaphangot Martin doktor. - Január lévén ez még természetes vagy már abszolút természetellenes? - Természetellenes, a helyzet rendkívül súlyos. - Tárgyaltak-e már az új Postabank-vezetéssel az év végén lejárt főszponzori szerződés esetleges megújításáról, megreformálásáról? -Dr. Kiss Ottó, aki novemberig betöltötte az ügyvezető igazgatói tisztet, levélben megkereste a bank vezetését, ám a szövetség érdemi választ nem kapott. - Zwack Péter azzal hagyta ott a sportág novemberi közgyűlését, hogy az új helyzetben nem kíván a szövetség munkájában közreműködni, ám többen remélték, hogy rábírhatják elhatározása megváltoztatására. Sikerült? - Márciusban tárgyalunk Zwack úrral a továbbiakról. - A kormányzat 32 millió forinttal támogatja idén a vízilabdát. Mekkora öszszegre számított? - Nem ekkorára. Ahhoz képest, hogy tavaly egy világversenyre kaptunk hetvenmilliót, idén hétre harminckettőt. - Milyen szoros az öszszefüggés az anyagi lehetőségek beszűkülése és a Postabank-ügy néven elhíresült, nem is jogi, inkább etikai normákat sértő történet között? - Ellehetetlenítette a sportágat, hogy bizonyos erői szembefordultak egymással. Ráadásul kompromisszummal zárult a harc, mert az egyik tábor Kiss Ottó távozását követelte, de csak az ügyvezető igazgatói posztról váltották le, az elnökségnek tagja maradt. Az ellentétek ezzel nem szűntek meg. - Kiss Ottó, mint elnökségi tag, tehát ellentmondásos figura, pénzszerző menedzserként viszont hiányzik? - Többször kértem, hogy segítsen a szponzorkeresésben, de más irányú elfoglaltságára hivatkozva visszakozott. - Az "ellehetetlenülés" kifejezést használta. Viszszafordíthatatlan ez a folyamat? - Ha az lenne, lemondanék az elnöki tisztségről. De nem tartom annak. - Ha mégsem sikerül megszerezni azt a bizonyos 232 milliót, hol kell, hol lehet takarékoskodni? - Készítettem egy válságköltségvetést, ez egyes világversenyek kihagyásával mintegy 160 millió forintra rúgna. - Mely világversenyek hagyhatók ki? - Ezt most még nem mondhatom meg, hiszen csak a személyes véleményemet közölném. Ahhoz, hogy hivatalos állásfoglalás legyen belőle, az elnökségnek jóvá kellene hagynia. - Akárhogyan alakulnak is a prioritások, gondolom, nem vitás, hogy az Európa-bajnokságon és Világkupán is induló felnőtt férfi válogatott elsőbbséget élvez... - Ez valóban nyilvánvaló. - Az a kérdés, ezután mi a fontosabb: a női felnőtt csapat vagy a férfi korosztályos válogatottak? - Nehéz egyértelműen voksolni, hiszen a női póló olimpiai sportág lett, a fiú utánpótlás viszont világelső. - Az idei világversenyek fontossági és időrendi sorrendje egészen más, a női Világkupát például tavaszszal, a férfit ősszel rendezik. Elképzelhető, hogy addig utazgatnak különféle csapataink, amíg van pénz, aztán mindenki itthon marad? - Ez elképzelhetetlen. A döntést nem elég meghozni, annak érvényt is kell szerezni. Nem mondhatjuk, hogy amíg van pénzünk, élünk, aztán utánunk az özönvíz. Ballai Attila Origó, 1999. január 21. |
| ||
|
||
|
||
|