FONTOS


 

Minden csődöt mondott, ami korábban a csúcsra repített
Így múlt el a világ dicsősége

Férfiak, középdöntő, 1. csoport, 3. forduló

Olaszország--Magyarország 3--2 (1--0, 1--0, 0--1, 1--1)

A mérkőzés osztályzata: 3
Hakata-no-mori Center, 400 néző. V: Vuletic (horvát), Galkin (orosz)
Gól -- emberelőnyből: 7/2, ill. 9/1

OLASZORSZÁG: TEMPESTI, Postiglione 1, Silipo, Binchi, A. Calcaterra , ANGELINI 2, Rath
Csere: Buonocore, R. Calcaterra, Mistrangelo, Felugo, Dicostanzo
Szövetségi kapitány: Alessandro Campagna

MAGYARORSZÁG: SZÉCSI, Fodor, Kásás, Steinmetz B., Molnár T., Benedek, Kiss G.
Csere: Biros 1, Varga T. 1, Varga Zs., Vári, Székely
Szövetségi kapitány: Kemény Dénes

Egy hónap híján négy évvel ezelőtt, egy csillagfényes sevillai éjszakán, a magyar férfi pólóválogatott a jugoszlávok elleni Eb-döntő megnyerésével elindult a csillagok felé.

Történetesen egy 3--2-es győzelemmel.

Tavaly, Sydneyben, ezek az urak maguk váltak csillagokká, ám a ragyogás túl sok energiájukat emésztette fel, és most egy bágyadtan langyos alkonyon lehullottak a mennyboltról.

Történetesen egy 3--2-es vereséggel.

A kezdet és a vég? Hol vár állott, most kőhalom? Döntően 25-26 éves emberek esetében végről, a csapat képességeinek ismeretében romokról beszélni erős túlzás. Ugyanakkor tény: 2001-ben a gárda csupán nyomaiban idézte önmagát, azt a falanxot, amelyik négy éven át uralta a világ pólóját, évről évre pazar produkcióval rukkolva elő -- a legfontosabb pillanatokban. De tán nem véletlen, hogy éppen itt, az ötödik, minden eddiginél fárasztóbb és ziláltabb idény hajrájában ért a végére egy olyan sorozatnak, amelyhez foghatót keveset találni a sportág történetében. Egymás után huszonöt tornán, közte nyolc világversenyen végzett dobogón az együttes 1997 májusától 2001 júliusáig. Most, huszonhatodszorra s kilencedszerre -- nem.

Nem, mert mindaz, ami eddig a sikerek alapja volt, nem működött. Volt már olyan, hogy emberelőnyök tömkelegét hagyta parlagon a csapat (például ama bizonyos sevillai Eb-döntőn), ám akkor akadt egy Kásás, aki berámolt három gólt. Kásás csütörtökön három hibát gyűjtött be, s így az utolsó negyedben már nem lehetett segítségére társainak. De ne a végleteket állítsuk szembe -- nézzük az alapokat. Molnár Tamás tavaly négy ilyen helyzetből -- kétszer emberelőnyben, kétszer elmozdulás után, centerben kapta meg a labdát -- úgymond öt gólt simított volna. Ezen a napon egyet sem tudott. Kiss Gergő, aki esztendeje együttesünk legbiztosabb kezű lövőjének számított, és úgy festett, végre itt is magára talál, ezúttal a legfontosabb pillanatban, amikor kísérletének tétje mindent vagy semmit volt -- nem találta el a lécek által határolt területet. Félreértés ne essék, nem miattuk kaptunk ki, hanem azért, mert a megannyi nagytudású közül egy sem akadt, aki élére állt volna a hadaknak (Szécsi hátulról aligha lovagolhatott előre).

A mérhetetlen feszültség a védelmeknek kedvezett, különösen, hogy elég hamar kiderült: Galkin és Vuletic nem hajlandó szétfújni a mérkőzést, pusztán akkor állítanak ki, ha emberhalál fenyeget. A kemény ember ember elleni csata a mieinknek ízlett kevésbé, az akció-variációk szövögetése akadozottan ment, míg az olaszok próbáltak arra a kevésre lesni, ami kínálkozik. Ahogy az válogatottunk gyengébb napjain lenni szokott, általában a mi elhibázott lehetőségeinkből élt meg az ellenfél. Megvolt az esély, hogy vezetést szerezzünk, Kásás labdáját azonban Tempesti bravúrral védte előnyben. A túloldalon Rath lövését blokkoltuk, később Angelinié bepattant Fodor kezéről. Az elképesztő fegyelmezettséggel védekező felek sakkpartija akkor bolondult meg először, amikor Biros meglógott, bár helyzete jónak tűnt, holtbiztosnak azért nem volt nevezhető, Tempesti védett, a taljánok kontrázhattak, elvégre a jobb oldalunk -- amelyet Biros nem vett észre -- testhossznyi fórral érkezett a másik oldalon. Ez testhossznyi hátránnyá változott, góldeficitünk pedig Angelini rutinos megoldásával megduplázódott. Molnár ugyan egymaga egyenlíthetett volna, ám a legbiztosabb ziccerekben is tévesztett, és egész éves centergondjainkat aláhúzandó Varga Zsolt sem használta ki helyzeteit. A harmadik negyed elején Tempesti nagy bravúrral tolta lécre a balkezes bombáját, a másodiknál viszont csak nézett, Zsolt viszont mellérakta a bejátszott labdát. Egy Fodor-blokk megmentett a 3--0-tól, míg valahára 19 elátkozott perc után Birosról "lepuhult" a védője, ő meg a szélről betette a labdát a hosszú felsőbe. Csakhogy ez nem lendített sokat rajtunk, sőt, Szécsi két szédületes védése kellett két emberhátrány kibekkeléséhez.

Minthogy egy döntetlen is elég volt -- lett volna -- a négybe kerüléshez, még azután is reménykedhettünk, hogy az utolsó rész balszerencsésen indult: Szécsi képtelenségnek tetsző módon ért oda két labdára is, a lehetetlent azonban ő sem tudta teljesíteni, és a gólvonalra pottyanó labdát Postiglione áttuszkolta a kezén (1--3). A fáradó taljánokkal szemben eztán végre sikerült, ha nem is tisztán, lefordulni -- mi tagadás, cseppet sem repültünk úgy, mint a sikerkorszakban --, a visszarántásokból kapott fórból azonban Biros kétszer sem tudott betalálni, később a centerben szerzett előnyt Vári törölte rá egy passz után -- bele a blokkba. Silipóék gyakorlatilag folyvást védekeztek, és hetedszerre végre sikerült áttörni a falat, habár Varga Tamás labdája egy kézen megpattanva, angyalszárnyon jutott el a hálóig. Egy könnyedén hatástalanított távoli zsengét követően egy visszahúzás miatt újfent hat az öt ellen támadhattunk, de elment 15 másodperc a feléréssel, miáltal a sansz is. Egy perccel a vége előtt az olaszok kezébe került a döntés, csakhogy szétziláltuk a fórjukat, s hogy az utolsó negyedben valóságos "bírói showtime"-ot rendező Vuleticre egy szavunk se lehessen, 25 másodperccel a duda előtt megkaptuk tőle a negyedik negyed ötödik emberfórját is (amúgy Fodor letarolása tényleg megért egy kiállítást). A sapkaigazítás miatt Kemény még azt is elmondhatta, honnan induljon a figura, mígnem tíz másodpercnyi járatás után Kiss elérkezettnek látta az időt a lövésre -- a hatványozott őrületben nem véve észre, hogy Steinmetz tökéletesen magányosan várakozik a kapu előtt. Persze, ha belövi -- hányszor belőtte a múltban, te jó ég... --, most a kurázsiról zengenénk ódákat. A labda azonban elszállt -- vele a remények is.

Utoljára 1994-ben fordult elő, hogy az ötödik helyért mehetett csupán a férfiválogatott -- rémes párhuzam: a római világbajnokságon elég lett volna egy döntetlen, emberelőnyben járathattuk a labdát az utolsó pillanatokban, mégis az oroszok örvendezhettek.

Akkor ezt Kósznak, Varga Zsoltnak, Fodornak és Benedeknek kellett végignéznie, avagy eddig ők őriztek emlékeket arról, milyen egy világverseny utolsó két napján a magyar vízilabdában értéktelen helyezésekért mérkőzni. Szombattól megtudja az elmúlt négy év aranykorszakának többi hőse is.

Nem irigyeljük őket.

Mestermérleg

Kemény Dénes: -- Ahhoz, hogy mi a magunk magas színvonalú, színes játékát játsszuk, az idei felkészülés nem bizonyult elegendőnek. A jelenlegi állapotunkban nem bírjuk megcsinálni azt, amit régebben, az egyszerű, statikus vízilabda pedig nem megy nekünk. Ma ráadásul mindaz a negatívum, ami az idei szezonunkat jellemezte, hatványozottan tört elő, rosszabbul játszottunk, mint az Eb bármelyik pillanatában. A felelősség az enyém, hiszen én vagyok az edző. Sajnálom az értünk szurkolókat, miképp azt is, hogy a kilencedik világversenyről nem hozunk érmet. Talán törvényszerű, hogy egy ilyen sorozat után -- amellyel egyetlen vetélytársunk sem büszkélkedhet -- egyszer ennek is be kellett következnie.

Alessandro Campagna: -- Kimondhatatlanul boldog vagyok, hogy egy hatalmas szívvel és rendkívül taktikusan játszó ellenfelet sikerült legyőznünk, egy fantasztikus mérkőzésen.

***

Vizesmenü

Július 28., szombat

Az 9--12. helyért: Szlovákia--Ausztrália 9 (magyar idő szerint: 2), Hollandia--Kazahsztán 10.30 (3.30). Az 5--8. helyért: Görögország--Horvátország 12 (5), Magyarország--Egyesült Államok 13.30 (6.30). Elődöntő: Olaszország--Spanyolország 15 (8), Jugoszlávia--Oroszország 16.30 (9.30)

***

További eredmények

Középdöntő, 3. forduló

1. csoport: Jugoszlávia--Kazahsztán 16--6 (3--2, 5--1, 1--2, 7--1). Gólszerzők: Sapics 7, Ikodinovics 3, Savics 2, Jelenics 2, Vujaszinovics, Vukanics, ill. A. Szevasztyanov 2, Zilaljev 2, Gajdukov, Zacsev. Görögország--Szlovákia 4--2 (1--1, 1--0, 1--0, 1--1). G: Afrudakisz 2, Schizasz, Mazisz, ill. Polacik, Cipov

A végeredmény

1. csoport
1. Jugoszlávia 5 4 1 -- 38-- 25 9
2. Olaszország 5 3 1 1 37--121 7
3. Magyarország 5 3 -- 2 36-- 32 6
4. Görögország 5 3 -- 2 30-- 28 6
5. Kazahsztán 5 1 -- 4 26-- 48 2
6. Szlovákia 5 -- -- 5 28-- 41 0

2. csoport: Horvátország--Egyesült Államok 11--5 (5--1, 2--3, 2--0, 2--1). G: Ivanis 4, Oreb 2, Djogas 2, Szmodlaka 2, Letica, ill. Azevedo 2, Bailey 2, Wigo. Ausztrália--Hollandia 6--5 (0--1, 1--2, 0--1, 5--1). G: Whalan 2, Neesham 2, Tresise, Kovalanko, ill. Van der Meer 2, Uri 2, de Bruijn. Spanyolország--Oroszország 9--8 (4--3, 2--1, 1--1, 2--3). G: Ballart 2, Pérez 2, Sánchez-Torill 2, Pedrerol, Molina, I. Moro, ill. Csomakidze 2, Garbuzov 2, Zinnurov 2, Jerisov, Panfili

A végeredmény
1. Spanyolország 5 5 -- -- 43--22 10
2. Oroszország 5 4 -- 1 43--35 8
3. Horvátország 5 3 -- 2 42--28 4
4. Egyesült Államok 5 1 -- 4 29--42 (23--37) 2
5. Ausztrália 5 1 -- 4 21--35 (15-30) 2
6. Hollandia 5 1 -- 4 26--42 (20--37) 2

A 13--16. helyért, 3. forduló

Japán--Németország 6--10 (3--1, 0--3, 1--3, 2--3). G: Tanaka 3, Aojagi, Nakagava, Jamamoto, ill. Scherwitis 3, Wollthan 2, Kaiser 2, Polverino, Weissinger, Purschke. Brazília--Kanada 10--3 (3--1, 2--0, 2--0, 3--2). G: Mameri 3, Vieira 2, Galindo 2, Chaia, Seabra, Machado, ill. Sabo 2, Nathaniel Miller

A végeredmény
1. Brazília 3 2 1 -- 28--14 5
2. Németország 3 1 2 -- 21--17 4
3. Kanada 3 1 1 1 21--25 3
4. Japán 3 -- -- 3 21--35

CSG, Nemzeti Sport 2001.07.27.

Kovács Ágnes

VERSENY

KÉPEK

 

 
LINKEK