Új fordulatok után kell nézni, midőn a magyar férfiválogatott vb-szereplését tesszük mérlegre. Az elmúlt négy esztendőben csupán a szuper- és hiperlatívuszok kellő egyensúlyát illett megtalálni, elvégre ez a gárda rögvest az első világversenyén letudta a mélypontot egy Világkupa-bronzéremmel, aztán kizárólag olyan eredményeket produkált, amelyeket követően csupán a krónikáson múlt, milyen magasra emeli az együttest ama bizonyos képzeletbeli pajzson.

Idén azonban üzemzavar keletkezett a nyerőautomatánál (mely szót itt nem az eredeti értelmében kéretik használni), utóbb látható, az olimpiai győzelem, majd a kegyetlen klubszezon után a tartalékok mindössze a budapesti Európa-bajnokság harmadik csoportmérkőzéséig tartottak. Akkor, az olaszok elleni 10--5 alkalmával sikerült 2001-ben utoljára úgy játszani, ahogy ez a csapat igazán tud. Utána pusztán felvillanások akadtak, mígnem csütörtökön bekövetkezett az, amiről Kemény Dénes szövetségi kapitány annyit mondott: "az ember sosem gondol úgy a soros eseményre, hogy ezen fog megszakadni a sorozata."

De Fukuokában megszakadt, ami zavarba ejtő. Mert hogyan is kell beállítani a történteket egy olimpiai bajnokcsapat esetében? Lehet-e embernek tekinteni az élsportolót, aki kicsit lazított, miután felért a legmagasabb csúcsra? Ha igen, tán megbocsátható, hogy a Mount Everest megmászása után nyolc hónappal a K2-vel hiába próbálkozott. Ha nem tekintjük annak, mert áll a tétel, miszerint a tegnap sikereiből nem lehet megélni, akkor nézhetünk szúrós szemekkel, elvégre érezhető volt, hogy együttesünk tagjait itt és most egyszerűen nem tudta annyira lekötni a vízilabda, mint régen. A meccs, az edzés, a taktikai értekezlet -- és ennyi. Semmi külön összetartás, mint Sydneyben. Korábban bárhová mentek, nyerni akartak. Nyerni, mindenáron. Gázolni, szétszaggatni az ellenfelet. Erre a világbajnokságra úgy érkeztek, hogy leginkább azért akarják elhódítani, mert vb-aranyuk még nincs. Ám ennél több motivációt nem sikerült "találni" az összecsapásokhoz.

Ami annyiban mindenképpen szomorú, hogy ugyan egy tűzhányó esetében nagyjából sejthető, előbb-utóbb -- ha időlegesen is -- beszünteti működését, csakhogy a magyar vulkán elhamvadását kissé későbbre vártuk. Úgy fest azonban, hogy az előző négy év szüntelen lángolása sokkal többet kiölt ezekből a játékosokból, mint azt a múlt tapasztalatai alapján remélni lehetett. Túl sokat beleadtak abba, hogy 24 év után végre hazahozzák az olimpiai aranyérmet, avagy Benedek Tibor már a budapesti Európa-bajnokság alatt kijelentette: "Az elmúlt ciklus arról szólt, hogy ez a csapat évről évre megújult. Idén nem fogunk tudni, annyira ki vagyunk facsarodva. Ha ennek ellenére meg tudjuk tartani az első helyet, az óriási lélektani előnyt jelenthet. Ha nem, akkor nehezebb dolgunk lesz, de simán visszaszerezhetjük."

A sokat látott, 1990 óta válogatott balkezes tökéletes analízist adott. Minden idők legbrutálisabb ritmusú versenyidénye lehetetlenné tette a normális felkészülést, márpedig a vízilabda az a sportág, amelyben az átlagon felüli képességek csak akkor csilloghatnak, ha e képességek birtoklója szinte tökéletes szellemi és fizikai kondícióban van. Két plusz két hét összetartás alatt ezeket a pólósokat nem lehetett olyan szintre hozni, hogy a sydneyi varázslatot felidézhessék. Reményt keltő jelek akadtak (Bilbaóban is, a szöuli felkészülés során is), mígnem kiderült, a hegy gyomra fel-felmorajlik, ám csupán gőzök és gázok érkeznek láva helyett.

Vagy hogy más hasonlattal éljünk: fel-felbőg a motor, a tankban azonban nem maradt igazán benzin. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy úgymond a kocsi használhatatlan. Néhány alkatrészt tagadhatatlanul ki kell benne cserélni, ettől függetlenül vélhető: a karosszéria, a motor továbbra is jó, inkább az üzemanyag mennyiségével akadtak problémák. Amiben az a legérdekesebb, hogy majdnem eljutottunk a következő sarkon álló benzinkútig. Sarkítva mindössze annyi hiányzott, hogy Kiss Gergő eltalálja a felső sarkot tíz másodperccel az olaszok elleni csata vége előtt. Ha az bemegy, szokás szerint négy között van a csapat, ahol bármi megtörténhet. Efféle momentumokba kapaszkodni mégsem szerencsés, mivel:

1. törvényszerű, hogy így történt;

2. arról sem szoktunk sokat beszélni, hogyha Kásás a sydneyi elődöntőben nem nyúl bele Vaszovics passzába, amit Sapics teljesen üresen várt Szécsi kapuja előtt, akkor nem fordulunk vissza, s egyenlítünk Biros révén, hanem 5--7-nél középkezdéshez úszunk, a többit pedig tán ne is képzeljük hozzá. Egyszer fent, máskor lent. Illetve válogatottunk esetében szinte végig fent, s csak ezúttal lent.

Ezt természetesen nehéz megemészteni, a szurkoló mindig újabb sikerekre vágyik, nem szokott a videokazettához nyúlni. A magyar pólósoknak sem kell, bár az előrelépéshez nem árt kicsit hátrafelé nézni. Mondjuk vetni egy pillantást a lapockájukra vagy a vállukra, amelyen az olimpiai siker emlékére örökkön emlékeztető tetoválás látható. Abból erőt lehet meríteni. Elvégre ne higgyék, hogy ezek a fiatalemberek nincsenek elkámpicsorodva a történtek miatt. A magyar uszodában beléjük ivódott maximalizmus miatt egójuk elég súlyos sérülést szenvedett azzal, hogy 1997 óta először kell a tribünről figyelniük az eredményhirdetést.

A lelkük mélyét ismerők előrejelzése szerint épp ezért jövőre ismét vulkánkitörés várható.

Negatív rekordok

Hogy ebben az idényben megtört valami, az statisztikailag is bizonyítható az olaszoktól elszenvedett 3--2-es vereség kapcsán. A csütörtöki találkozó negatív csúcsot hozott, a Kemény-érában eddig három lőtt gól jelentette az "alsó" rekordot, bár jellemző, egyszer sem veszített a csapat (1997, Vk, Oroszország: 3--3; 1997, Eb, Jugoszlávia: 3--2). Világversenyen még nem fordult elő, hogy egymás után kétszer kapjon ki az együttes, a négy év alatt is csak egyszer, 1999-ben, amikor két spanyolországi barátságos találkozón maradtunk alul egymás után. S végül: idén az Eb-n és a vb-n négyszer jöttünk ki vesztesen a vízből (13 meccsből), 1997 és 2000 között a nyolc világverseny 44 találkozóján csupán hatszor.

Slamtelenül

Huszonhat tagot számlál a férfi vízilabda azon elitklubja, amelybe a sportág Grand Slamjét elérők nyernek bebocsáttatást. A "mindent megnyert, amit meg lehetett" mondat a hetvenes évektől van érvényben, amióta az olimpia és az Európa-bajnokság mellett világbajnokságot (1973-tól) és Világkupát (1979-től) is rendeznek. Íme, a dicsőségtabló.

Magyarország (olimpia: 1976, vb: 1973, Eb: 1974, 1977, Vk: 1979), 3 játékos: Csapó Gábor, Molnár Endre, Szívós István. Szovjetunió (o: 1980, vb: 1982, Eb: 1983, 1985, Vk: 1981, 1983), 7 játékos: Vlagyimir Akimov, Mihail Ivanov, Jevgenyij Grisin, Alekszander Kabanov, Szergej Kotyenko, Georgij Msvenieradze, Erkin Sagajev, Jevgenyij Saranov. Jugoszlávia (o: 1984, 1988, vb: 1986, 1991, Eb: 1991, Vk: 1987, 1989), 4 játékos: Igor Milanovics, Goran Radjenovics, Alekszandar Sostar, Mirko Vicsevics. Olaszország (o: 1992, vb: 1994, Eb: 1993, Vk: 1993), 12 játékos: Francesco Attolico, Gianni Averaimo, Alessandro Bovo, Alessandro Campagna, Marco d'Altrui, Massimiliano Ferretti, Mario Fiorillo, Ferdinando Gandolfi, Amedeo Pomilio, Francesco Porzio, Giuseppe Porzio, Carlo Silipo.

Vizesmenü

Július 28., szombat. Az 9--12. helyért: Szlovákia--Ausztrália 9.00 (magyar idő szerint: 2.00), Hollandia--Kazahsztán 10.30 (3.30). Az 5--8. helyért: Görögország--Horvátország 12.00 (5.00), Magyarország--Egyesült Államok 13.30 (6.30). Elődöntő: Olaszország--Spanyolország 15.00 (8.00), Jugoszlávia--Oroszország 16.30 (9.30). Július 29., vasárnap. A 11. helyért: Szlovákia/Ausztrália vesztese--Hollandia/Kazahsztán vesztese 9 (2). A 9. helyért: Szlovákia/Ausztrália győztese--Hollandia/Kazahsztán győztese 10.30 (3.30). A 7. helyért: Görögország/Horvátország vesztese--Magyarország/Egyesült Államok vesztese 12 (5). Az 5. helyért: Görögország/Horvátország győztese--Magyarország/Egyesült Államok győztese 13.30 (6.30). A 3. helyért: Olaszország/Spanyolország vesztese--Jugoszlávia/Oroszország vesztese 15 (8). Döntő: Olaszország/Spanyolország győztese--Jugoszlávia/Oroszország győztese 16.30 (9.30)

A szombati ellenfél: Egyesült Államok

Átalakult csapat

Az olimpiai óta teljesen átalakult az amerikai együttes, rengeteg új játékos került a csapatba. A kapitányuk pedig az a Ratko Rudic lett, aki ugyebár egyéves eltiltását tölti, így helyette Wigo irányít

Eddigi vb-találkozók ellene:

1973 -- 6--2

1973 -- 9--9

1991 -- 13--12

1994 -- 11--11

Össz. vb-mérleg ellene: 2 2 -- -- 39--34

CSG, Nemzeti Sport 2001.07.28.