Megviselt volt. Csalódottságát nem tudta, nem is akarta leplezni. Valljuk be, ő sem ehhez van szokva. Kapitánykodása alatt rengetegszer kérdezték, s szinte kivétel nélkül sikerekről kellett beszélnie.

Most fordult a kocka.

Fordult, és ez szokatlan. Kemény Dénest és csapatát ezúttal óriási csalódás érte, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Természetesen ő sem tagadja, a jugoszlávok és az olaszok elleni derbi után maga mondta: baj van, nagy baj. Azóta kissé csitultak benne az érzelmek, volt ideje átgondolni ezt-azt, s kíváncsiak voltunk, miként éli meg, miként látja válogatottunk helyzetét, voltaképp miért nem sikerült minimum az Eb-produkciót megismételni.

Még vasárnap, az orosz-olasz bronzmeccsen ültünk le vele beszélgetni (lévén határozottan kijelentette: a hazautazás után végre pihenésre vágyik), ahol egyből a közepébe vágtunk.

- Egyetért azzal a kijelentéssel, hogy egész évben rosszul játszott a csapata?

- Akadtak néha biztató jelek, de összeségében valóban csalódást keltett.

- Miért? Mi történt, mi volt a baj?

- Nézze, rengeteg összetevője van, hogy nem úgy sikerültek a versenyek, ahogy terveztük - mondta, majd némi szünetet tartott. Látszott, bántják a történtek, igazán nem is szívesen beszél róluk, később el is árulta, mindez magyarázkodásnak tűnhet, de végül egy nagy levegővétel után belefogott. - Akkor hadd kezdjem a legelején. Olimpia. Megnyertük, jogosan ünnepeltük a sikert, csak hát a bajnoki programokat nem hozzánk igazítják. Kezdődött az idény, a játékosok mentek a klubjaikba, ahol természetesen tőlük, sztároktól várták, hogy húzzák a szekeret. Hétről hétre így ment, pihenésre nem jutott idő. A válogatott sem tudott nagyon összejönni, aztán máris keződött az Eb.

- Azt akarja mondani, hogy igazán nem is várhattunk odahaza, nyolcezer szurkoló előtt aranyérmet?

- Sajnos törvényszerű volt, hogy nem nyertünk. Kifacsart játékosok érkeztek a csapatba, akik próbálkoztak, próbálkoztak, három meccsig tartott az a kis szufla, addig nem is volt gond. Utána azonban összezuhantunk. Félárbocon lebegett a vitorla, így kellett volna előre mennünk. Mi aztán nem vehettük félvállról a viadalt, nekünk kutya kötelességünk volt a megmaradt erőnkkel, energiánkkal megpróbálni aranyat nyerni.

- A többiek nem így tettek?

- Én láttam, amint több jó csapat két meccs között is kőkemény tréningeket tartott, készülvén a vébére. Nem is kerültek a Szigeten a négy közé.

- Feláldozták a kontinensbajnokságot?

- Tulajdonképpen igen.

- A jugoszlávok is?

- Az az igazság, hogy szerintem kicsit túl lett misztifikálva ez a jugoszláv téma. Nagyon jó csapat, most kétszer is legyőzött bennünket, de ehhez az is kellett, hogy amíg ők száz százalékot tudtak kiadni magukból, addig mi mindössze saját játékunk kétharmadát nyújthattuk fáradtságunk miatt.

- Tehát nem jobbak nálunk?

- Idén jobbak voltak, de mint mindig, hat-nyolc csapat alkotja a világ élmezőnyét.

- Magyarán már nem állíthatjuk, hogy a magyar válogatott a legjobb?

- Az Eb-harmadik és a vébéötödik hely után nem - válaszolta halkan, nagyon halkan, látszott, legszívesebben összehívná a lelátón ülő játékosait, odamenne a medencéhez, és végigverné velük a világot. Csönd volt, hallgatott, nézte, nézegette az éppen zajló meccset, majd a következő kérdésnél sokkal élénkebb lett.

- Nem lehet, hogy az olimpia óta megváltoztak a játékosok, a csapat?

- Nem! - felelte határozottan, s felegyenesedett a székéből. - Nem szálltak el maguktól, nem lettek nagyképűek! Azt viszont nem felejtették el, és nem is kell, hogy ők olimpiai bajnokok, akárhogy is lesz ezután, ők a legnagyobb céljukat már elérték. Ám mindez nem ölte ki belőlük a motivációt, az edzéseken ugyanúgy száznyolcvanas pulzust mértem náluk. Jómagam is azért dolgoztam, hogy Európa-bajnokságot és világbajnokságot nyerjünk, de tudomásul kell vennünk, most nem sikerült.

Amint ezt a mondatot kimondta, az éppen zajló meccsen emberelőnybe kerültek az olaszok, sokadszorra, ami kihozta belőle az edzőt: "Hát ez hihetetlen. Szépen lejt a pálya!"

És tényleg. A két bíró mindent megtett azért, hogy a Settebello legyűrje az oroszokat.

- Ugye, nálunk nem a bírókon múlott?

- Az eredményeink mindig rajtunk múltak, ha nyertünk, ha kikaptunk.

- Mit gondol, itt, Fukuokában nem lett volna szerencsésebb új arcokkal próbálkoznia? Ha már ezek a fiúk úgyis fáradtak voltak... Vagy ennyire bízott bennük?

- Persze, hogy bíztam. De ha újra kellene döntenem, ugyanez a csapat jönne. Tudja, vannak még tehetségeink, de ők azon a néhány keretedzésen sem bizonyították, hogy jobbak lennének, mint az itteniek. Maximum a tűz lett volna nagyobb bennük.

- Lehet, hogy az elég lett volna, nem?

- A véleményem szerint legjobb játékosok játszottak idén a válogatottban.

- Köztudomású, hogy nagyon közel került a csapathoz. Nem lehet, hogy ez üt vissza? Hogy esetleg keményebb szó kellett volna nekik, amit ön nem volt képes kipréselni magából?

- Ezek a fiúk méltóak voltak arra, hogy közel kerüljek hozzájuk. Nem hiszem, hogy emiatt végeztünk az ötödik helyen. Sajnos kétezer-egyben ez volt a csapat maximális teljesítménye. Nem lazsált, egész egyszerűen ennyit tudott, még úgy is, hogy folyamatosan lobogott a srácokban a tűz. Emblematikus volt, hogy mennyire hajtottak az amerikaiak és a görögök elleni meccseken, még az ötödik helyért is. Tehát nem haragszom, nem is haragudhatok a játékosaimra. Különben is, észrevehető, hogy ellenünk az összes csapat körömszakadtáig hajt, ellenünk mindenki odateszi magát. Láthatta, a jugoszlávok és az olaszok is úgy ünnepeltek az egyetlen góllal megnyert meccsek után, mintha megnyerték volna a vébét. Óriási a respektje annak, ha minket legyőznek, s ezt mi teremtettük meg.

- Szerencsével győzték le csapatunkat?

- Valljuk be, rosszul játszottunk, de mindkét esetben volt esélyünk a győzelemre. Nüanszok döntöttek, s ebbe a szerencse is belejátszott. Persze, annak van szerencséje, aki rászolgál, mint ahogy az elmúlt esztendőkben mellénk állt Fortuna. A csavarok bementek, most nem, a labda akkor befelé, most kifelé pattant, a ziccereket kihagytuk. És folytathatnánk a sort a végtelenségig - mondta, s megtörölte fejét. A negyven fokot nehéz volt elviselni, a kispadon még nehezebb. Japánban is minden meccsen száztíz fokon égett Kemény, úgy a jugoszlávok és az olaszok, mint az alsó ágon az amerikaiak ellen. Győzni akart, mint mindig - ami a világbajnokságon még nem sikerült. Irányításával mindent megnyert a csapat - kivéve a világbajnokságot. Egy második hely 1998-ból, és most egy ötödik. Ötödik. Még kiejteni is rossz.

- Az évek során belénk táplálták: a magyar vízilabda számára az ezüstérem is kudarc. Akkor ez az ötödik hely... - vetjük fel a kapitánynak.

- Ezt nem fogadom el. Inkább csalódás. Akkor lenne kudarc, ha nem tett volna meg mindent a gárda a győzelemért. Ám ez nem így van! Mint mondottam, a maximumot hozta ki magából. Most ennyi volt benne, ezt emelt fővel el kell tudni viselni.

- Ezt ön szerint a rendkívül kritikus szakma is elfogadja majd?

- Mint tudjuk, a magyar vízilabda legnagyobb ellensége a magyar vízilabda, úgyhogy semmin sem fogok meglepődni, mint ahogy igazából számomra a leglényegesebb a játékosaim véleménye. A sydneyi döntő után két óráig volt foglalt édesapám dobogókői vonala, míg az itteni olasz meccs után egy hívást kapott.

- Még azt árulja el, hogyan tovább?

- Csak annyit szeretnék mondani, nem többet, hogy ennek a csapatnak vissza kell jutnia a csúcsra. Nagyon jók, értelmesek, zömével fiatalok, akik előtt még rengeteg világverseny áll. Nem kell elfordulni tőlük, mert ezek a fiúk nem véletlenül bizonyítottak eddig is. Higgye el, nagyszerű játékosok - mondta, és szemeit a lelátón ülő pólósokra vetette. Kásás, Fodor, Kiss, Molnár és a többiek bágyadtan, csendben nézték, amint bírói ítéletek ide vagy oda, az oroszok legyőzték Campagna csapatát. Az érmek átadását viszont már nem nézte meg a társaság. Kemény sem.

Tényleg nem ehhez van szokva...

Diagramm

1997, Vk: 3

1997, Eb: 1

1998, vb: 2

1999, Eb: 1

1999, Vk: 1

2000, olimpia: 1

2000, ENL: 1

2001, Eb: 3

2001, vb: 5

Névjegy

KEMÉNY DÉNES

Született: 1954. június 14., Budapest

Legjobb eredményei - edzőként (1997 óta a magyar férfiválogatott kapitánya): olimpiai bajnok (2000); vb-2. (1998), vb-5. (2001); 2x Európa-bajnok (1997, 1999), Eb-3. (2001); Világkupa-győztes (1999), Vk-3. (19997); Európa Nemzetek Ligája 1. hely (2000)

Érkezés: kedd este

A magyar férfiválogatott kedd este fél tízkor érkezik meg Ferihegy 2/A termináljára a Malév zürichi járatával.

A góllövőlista végeredménye

Gólkirály, 18 gólos: Alekszandar Sapics (jugoszláv). 15: Pérez (spanyol), Van der Meer (holland). 14: Baco (szlovák), Djogas (horvát), Kásás (magyar). 13: Azevedo (amerikai), Hadzitheodoru (görög), Perrone (brazil). 12: Thomas (ausztrál), Zinnurov, Gorskov (oroszok), Kiss G. (magyar). 11: Csomakidze, Jerisov (oroszok), Sabo (kanadai), Angelini (olasz), Uri (holland), Hernández (spanyol), Polacik (szlovák). 10: Barac (horvát), Ikodinovics (jugoszláv), Ludisz (görög), A. Calcaterra, Rath (olaszok), Zacsev (orosz), Ivanis (horvát). 9: Benedek (magyar), Afrudakisz (görög)

Összesített vb-éremtáblázat

	A	E	B
Spanyolország	2	2	-
Jugoszlávia	2	1	3
Szovjetunió	2	1	1
Oroszország	-	-	2
Olaszország	2	1	1
Magyarország	1	4	1
NSZK	-	-	1

CSG, Nemzeti Sport 2001.07.31.