A fazonalakítás keddtől a kétszer hat csapat részvételével zajló középdöntőben folytatódik. A második etapot négy ponttal kezdő magyar, valamint a B csoportból még továbbjutó görög (2 pont) és kazah válogatotthoz (0) az olasz (3), jugoszláv (3), szlovák (0) hármas csatlakozik; Vári és társai ez utóbbi társulattal találkoznak először. Maradjunk annyiban: a feladat megoldhatónak minősíthető.

Épeszű ember nem hord kalapot Fukuokában - tekintettel arra, hogy a baseballütővel történő hátbavágás válthat ki hasonló érzést, mint kilépni az utcára, és "beleharapni" a kilencvenszázalékos páratartalmú levegőbe -, ezért aztán megemelni sem tudja azt a magyar női vízilabdások eddigi teljesítménye előtt. Pedig a Távol-Keletre Európa-bajnokokként érkező játékosok szombaton Japánt (9:3), vasárnap - ez árnyalatnyival nagyobb szám - az olimpiai első ausztrálokat győzték le (4:3), s e második összecsapás külön pikantériájaként az 1973-ban világbajnok együttes két tagja közül Faragó Tamás magyar szövetségi kapitány "fölülmúlta" Görgényi István ausztrál trénert. Még ennél is fontosabb azonban, hogy a lányok - a kanadaiak elleni, záró csoportmérkőzés eredményétől függetlenül - már biztosan a szextett élén végeznek, és a szerdai, egyenes kieséses rendszerű negyeddöntőben - a papírforma alapján - a verhetőnek tartott kazahokkal találkoznak.

Egy házzal - na jó, húsz kilométerrel - odébb, a Marine Messe uszodában is eldőlt egy s más: hogy egyebet ne mondjak, három számban már az úszóversenyek első napján bajnokot avattak. Sőt kisebb ünnepségnek mindjárt a délelőtti előfutamok idején szemtanúi lehettünk; gyorsan hozzáteszem, abszolúte érthetően. Történt, hogy a férfiak 50 méteres gyorsúszóviadalát annak az Eric Moussambaninak a fellépése nyitotta, aki tavaly ősszel Sydneyben örökre beírta magát a sporttörténelembe: felteszem, emlékeznek, ő volt az, aki 100 méteren - a fizika törvényeit meghazudtolva - mégsem fulladt bele az olimpiai medencébe. Nos, az Egyenlítői Guinea-i fiú rengeteget fejlődött az elmúlt tíz hónapban: futamában második lett, miközben megelőzött egy Marshall-szigeteki és egy szamoai versenyzőt is; szerintem ha hazamegy, indulhat modellt állni a készülő szoborhoz. (Mielőtt hangosabban kacarászni kezdenénk, megjegyzem, nekünk is van már "Moussambanink": a hosszútávúszók 25 kilométeres számában Cselényi Balázs a huszonnégy célba érkezőből úgy lett 24., hogy a 23. helyezettől huszonegy perccel, míg az elsőtől egy órával és huszonkét perccel kapott ki. Igaz, a nők mezőnyében az előkelő kilencedik helyen végzett volna.)

Thorpe: a boldogságban úszva Kép:Reuters - Jason Reed Thorpe szenzációs napja Ian Thorpe két aranyéremmel és egy világcsúccsal kezdte szereplését a fukuokai úszóvilágbajnokságon. Az ausztrál csillag előbb 400 gyorson saját rekordját adta át a múltnak, majd fél órával később a 4x100-as gyorsváltó záró tagjaként is első lett. "A 400 gyors a kedvenc számom, az ott elért siker lökést adott. Természetesen az időeredménnyel is elégedett vagyok, így szerettem volna kezdeni a vb-t" - mondta Thorpe, aki minden idők tíz legjobb idejéből nyolcat a magáénak tudhat. Az ukrán olimpiai bajnok Jana Klocskova is magabiztosan győzött 400 vegyesen. "Nem úsztam jó időt, de nekem minden győzelmem szép. Ez nem olimpia, itt nem nehezedik rám akkora nyomás. Remélem, nem sértődnek meg a japánok, de a sydneyi aranyérmem jóval kedvesebb, mint a mostani" - mondta a világcsúcstartó.

A kiállítási csarnokból átalakított létesítményben azért kijutott az elismerésből a legjobbaknak is. Mindenekelőtt az ausztrál "Thorpedónak", Ian Thorpe-nak, aki debütálásként lazán kirázott magából egy világcsúcsot 400 m gyorson, majd - féktelen női sikolyok közepette - győzelemre vitte hazája 4x100-as gyorsváltóját. Ha nem is ezen a magasságon, de szintén túljutott a lécen a magyarok többsége: Kovács Ágnes a mezőny második idejével (1:08,02) lett döntős 100 m mellen, ami tudvalevően nem a fő száma; Risztov Éva 200 m pillangón országos csúcscsal (2:09,91), negyedikként finalista; Horváth Péter pedig az ötödik legjobb eredménnyel (55,38) részvevője a hétfői "főfutamnak". Zubor Attila tizennegyedikként nem jutott ugyan döntőbe 50 m gyorson, de a nap második magyar rekordja az ő nevéhez fűződik (22,54); a másik vasárnapi "búcsúzó", a négyszeres ifi Eb-első Bodrogi Viktor viszont a matinén bukott el 100 m háton (56,38).

Vigasz lehet a számára - tizennyolc éves kora mellett -, hogy amikor kikászálódott a medencéből, a felvigyázó egyenruhás előtte is jó mélyen meghajolt.

Bruckner Gábor, Népszabadság 2001.07.23.