Rég volt magyar vízilabdának olyan szép napja, amely ennyire csúnya lett volna. Csak ezzel az eszement mondattal jellemezhetem lelkiállapotunkat, valamint azt, hogy három óra leforgása alatt női válogatottunk bejutott a fukuokai világbajnokság döntőjébe, az olimpiai bajnok fiúk pedig visszasüllyedtek a másnak talán szürke, nekünk ébenfekete középszerbe, az 5-8. helyezettek közé.

Az osztrákok hajdani labdarúgó- szövetségi kapitánya azt mondta, a magyarok vagy temetnek, vagy lakodalmat ülnek, mi most erre is rálicitálunk: egyszerre csináljuk a kettőt. Kezdjük a lagzival! A lányok azzal a Kanadával futottak össze az elődöntőben, amelyet az első csoportmeccsen 5-4-re legyűrtek. A tegnapi tét persze nem volt mérhető a múlt szerdaihoz, de a játék képe igen. Megint jól zárt mindkét védelem, ismét rögzíthettünk egy 2-2-es részeredményt, és az utolsó negyedet újra Primász Ágnes két góljával sikerült megnyerni. Csakhogy ezúttal sokkal ziláltabb és bravúrosabb körülmények között.

A harmadik periódus végén, 3-2-es hátrányban ugyanis egy megúszásnál tiszta négyméterest hallgatott el a bírói síp, mi pedig átkozni kezdtük a nemzetközi szövetség vízilabda-tagozatát, amiért nem elég, hogy a Holland-Antillákról is előás egy játékvezetőt, de azt a vb-elődöntőre küldi oda rutint szerezni. Dr. Faragó Tamás és a lányok azonban rezzenéstelen tekintettel készültek a 4. negyedre, és e nem csak külsőségekben megnyilvánuló eltökéltség megrengette a kanadaiakat. Primász előbb a rövid alsóba vágott, majd a hosszú sarokba ejtett két hasonló emberelőnyt, amely között Sós Ildikó kiütötte Begin négyméteresét. Nem véletlen, hogy Faragó és Primász is védekezésünket és kapusunkat jelölte meg a 4-3-as siker fő okaként.

Csapatunk ugyan megünnepelte a döntőbe kerülést, de az öröm nem volt féktelen, érződött, a játékosok úgy gondolják, magasra jutottak, de még köztes állomásra. A végkifejlet az olaszok elleni mai vb-döntő, a júniusi Eb-finálé ismétlése. Ha tökéletes lesz a másolat, akkor magyar győzelemmel.

Ezek után "ide nekünk az oroszlánt is" hangulatban vágtunk neki a fiúk utolsó középdöntő meccsének, amelyen azonban se itt, se ott nem láttunk egyetlen nagyvadat sem. Jellemző, hogy az olaszok 28 perc alatt csupán három gólra voltak képesek, ezért nem az ő érdemük, hanem a mi nyomorúságunk, hogy ez is elég volt nekik a győzelemhez. Az ellenfél szoros emberfogást játszott, mert úgy számolt, hogy a magyarok így a centerek erőltetésére kényszerülnek, és e poszton mostanában gyengécskék. Molnár Tamás, az olimpia hőse idén sem magát, sem a kaput nem találja, a mieink mégis nagyrészt rá és a másik középcsatárra, Varga Zsoltra bízták a mérkőzést. Ki is maradtak a ziccerek, első gólunkat Biros Péter a 19. percben szerezte. Ez önmagában már indoka lehetne egy iszonyatos vereségnek is, de 8-1 helyett 2-1-re szépítettünk, és amikor Varga Tamás a hajrában hetedik emberelőnyünkből az elsőt értékesítette, 3-2-nél még mindig állt a zászló. Sőt 25 másodperccel a duda előtt jött az újabb esély és fór - ne feledjük, a döntetlen továbbjutást ért volna -, ám Kiss Gergely lökete a felső léc tetejéről fölépattant, válogatottunk pedig 3-2-es vereségével és a középdöntő 3. helyével már-már elfeledett mélységbe merült. Utoljára az 1996-os olimpián maradt érem nélkül a magyar csapat, az pedig az 1994-es vb-n esett meg, hogy a legjobb négyben sem volt helye.

"Hihetetlen, ami történt, mégis el kell hinnünk, hogy számunkra az 5-8. hely a realitás, mert valami most hiányzik belőlünk" - mondta Kásás Tamás. Varga Zsolt pedig az önsanyargatás más módját választva jelentette ki: "Két gyengén játszó ellenfél mérkőzését a kevésbé gyenge nyerte." Dr. Kemény Dénes azzal kezdte, mindenért ő a felelős, ami korrekt és áldozatkész hozzáállás, de a jövőt nézve nem sok jóval kecsegtetne, ha az önkritika kiváltaná a csapat és az egyes játékosok kritikáját. A kapitány aztán így folytatta: "Az Eb harmadik helyét csalódásként jellemeztem, a vb-szereplés viszont kudarc. Ennek a magyar válogatottnak kötelessége lett volna elérni az elődöntőt. Kérdés, eljutunk-e valaha még oda, ahol már jártunk, mert bár a nevek ugyanazok, az elszántság és a becsvágy nem." Tovább rombolja kedélyünket, hogy az úgynevezett körülmények sem adhatnak felmentést, mert a bíróknak nem lett elegük a magyar hegemóniából, az ellenfelek nem gyilkoltak, nem verekedtek, a Margitsziget 8 ezer szurkolójának terhe helyett Fukuokában 3-4 szabadnapos hosszútávúszó vagy műugró biztatta a társaságot.

Hogy aztán szombaton és vasárnap az 5-8. helyért ki és mi ad újabb biztatást, még rejtély. Hiszen remekeltek a lányok, óriásit hajtottak tegnap az úszók - Bodrogi Viktor 200 háton és Zubor Attila 100 gyorson a csodaszámba menő 3., Kovács Ágnes 50 mellen a 6. idővel kvalifikálta magát a mai döntőbe, ráadásul Bodrogi 1:59.24-gyel és Zubor 49.32-vel országos csúcsot ment -, 2001. július 26. mégis arról marad majd emlékezetes, hogy a felkelő nap országában férfi vízilabda-válogatottunk napja leáldozott.

Úszás. Nők, 50 m pillangó: 1. De Bruijn (holland) 25.90 mp, 200 hát: 1. Mocanu (román) 2:09.94 perc. Férfiak, 100 m pillangó: 1. Frölander (svéd) 52.10 mp, 200 mell. 1. Hansen (amerikai) 2:10.69 p, 200 m vegyes: 1. Rosolino (olasz) 1:59.71 p.

Vízilabda. Nők, elődöntő: Magyarország-Kanada 4-3, Olaszország-Egyesült Államok 8-6. Férfiak, középdöntő, E csoport: Olaszország-Magyarország 3-2, Jugoszlávia-Kazahsztán 16-6, Görögország-Szlovákia 4-2, végeredmény: 1. Jugoszlávia 9, 2. Olaszország 7, 3. Magyarország 6 (36-32), 4. Görögország 6 (30-28), 5. Kazahsztán 2, 6. Szlovákia 0; F csoport: Spanyolország-Oroszország 9-8, Ausztrália-Hollandia 6-5, Horvátország-Egyesült Államok 11-5, végeredmény: 1. Spanyolország 10, 2. Oroszország 8, 3. Horvátország 6, 4. Egyesült Államok 2, 5. Ausztrália 2, 6. Hollandia 2.

Műugrás. Nők, páros műugrás (3 m): 1. Vu, Kuo (kínai) 347,31 pont. Férfiak, páros toronyugrás (10 m): 1. Liang, Csia (kínai) 361.41 p.

Kásás szomorúan néz vissza a közelmúlt eredményeire a kevésbé fényes jelenből. Szalmás Péter felvétele

Ballai Attila, Népszava 2001.07.27.