|
|
| ||||
|
|
Világ Kupa, Sydney 1999
Amerre mi járunk, ámul a világ ... A medencében tobábbra is a magyar az úr! 
Kósz Zoltán a Világ Kupával - A játékosok egymás között sorsolták ki, hogy ki vigye haza a trófeát Egy hónap alatt másodszor jutott fel a csúcsra a magyar vízilabda-válogatott, hiszen a szeptemberi Európa-bajnokság után Sydneyben a Világkupán, egyben előolimpián sem akadt jobb Kemény Dénes szövetségi kaitány csapatánál, olyannyira nem, hogy a mester szerint az ellenfelek egyre többször látják be már a mérkőzés közben ezt, s lélekben az utolsó negyed előtt feladják a csatát. Az eredménysor parádés, a Kemény-érában az elmúlt három év során öt világversenyen három arany-, egy ezüst- és egy bronzérmet nyert az együttes. Persze természetes ez a sikerdömping, hiszen egyetlen más csapatban sincs ennyi klasszis, egyetlen más csapat sem képes 36 mérkőzésből 32-t megnyerni. Nem túlzás kijelenteni: új vízilabda-aranycsapat született! Ha Ferihegyen Fehér Lajos, a Régi Sipos Halászkert tulajdonosa megjelenik a pezsgőkkel, s a pénzügyőrzenekar is hangol, akkor már biztosak lehetnek benne a vámosok: vízilabdázóink érkeznek. Ezúttal is a megszokott koreográfia szerint zajlott az ünnepélyes fogadtatás, legfeljebb annyi volt a különbség, hogy most nem Frankfurton, hanem Bécsen keresztül tért haza a diadalmas ármádia. - Érdekes, 30 órás repülőút van a hátunk mögött, mégsem vagyok olyan fáradt, mint amikor az Európa-bajnokságról, Firenzéből érkeztünk - jegyezte meg Kemény Dénes szövetségi kapitány a földet érést követően. Firenze és Sydney között egyébként is hatalmas különbség van, s nem csupán a távolság miatt. Firenzében az ellenfelek még reménykedtek, hogy megelőzhetik a magyar válogatottat; Sydneyben azonban már beletörődtek a megmásíthatatlanba, Kásásék jobbak a világnál. - Nehéz ezt kimondani, de most már túlzott szerénység lenne, ha tagadnánk, valóban jobbak vagyunk az ellenfeleknél - ismeri el Vincze Balázs. - Hazafelé a gépen éppen erről beszéltünk a többiekkel, s arra jutottunk, ennek az lehet az oka, hogy nálunk 8-9 meghatározó játékos van, míg más csapatokban csak 3-4 klasszis. Ráadásul Benedekkel csak tovább javulhatunk. Korábban a kapitány óvatos volt az esélyeket latolgatva, vajon mire lehet képes az együttes a doppingvétség címén közvetlenül az Európa-bajnokság előtt 8 hónappal eltiltott Benedek Tibor nélkül. Nos, úgy tűnik, a válogatottban nincs pótolhatatlan ember. Az utóbbi hónapokban 36 mérkőzést játszott a gárda, 32 esetben győzött, egyszer döntetlen lett az eredmény, s csupán háromszor szenvedett vereséget, ebből kettőt Spanyolországban a házigazdák elleni előkészületi mérkőzésen, amikor közel sem voltak elfogulatlanok a bírók. A spanyolok mellett az olaszok tudták még legyőzni a mieinket az előolimpia első meccsén 10-8-ra, aztán a döntőben csattanós választ kaptak. Kósz Zoltán kapus vezérletével 5-3-ra ismét a magyar csapat győzött. - Egyértelműen az Európa-bajnokság volt a nehezebb - szögezi le Kásás Tamás. - A siker után viszont kicsit nehéz volt felpörögni a Világkupára, s ezért tudtak először legyőzni bennünket az olaszok. A legjobbkor kaptuk a pofont, gyorsan észhez tértünk. A jugoszlávok 11-3-as, a görögök 12-4-es legyőzése aztán helyre billentette a tekintélyt, s az elődöntőben a spanyoloknak sem lehetett esélyük (8-4). - Az már látható, hogy ha jól játszunk, akkor a harmadik harmadban lelkileg megtörnek az ellenfelek, s tudat alatt már feladják a csatát - meséli a tapasztalatokat Kemény Dénes. - Persze könnyebb dolgunk is volt, mint a riválisoknak, hiszen már biztosítottuk a helyünket az olimpiára, míg őket nyomasztotta a tét, nekik volt több veszíteni valójuk. Ráadásul nálunk mindig akad olyan játékos, aki lendíteni tud a szekéren, s ettől az egységtől igazi csapat a miénk, ezért képesek elviselni zsörtölődések nélkül az olyan hosszú összezártságot is, mint amilyenben az elmúlt két hónapban volt részük. A játékosokkal persze érthetően elfogult egy kicsit Kemény, hiszen nem csupán a taktikai feladatokat tartják be, hanem minden kérését méltányolják. Így történhetett meg, hogy Firenzével ellentétben, a diadal pillanataiban ezúttal megkímélték a vízbedobástól a kapitányt, adva neki még egy esélyt. Jövőre ugyanott, majdnem ugyanakkor - két nappal korábban, október 1-jén rendezik az olimpiai pólódöntőt -, s akkor remélhetően senki nem mentheti meg a fürdőzéstől, igaz, Kemény sem hagyná ki azt a pillanatot. Sütő-Nagy Zsolt, Napi Magyarország, 1999. október 6. |
| ||
Melbourne |
||
Sydney VK 1999 |
||
|
FONTOS
