Olaszország--Magyarország 10--8 (3--3, 3--2, 2--2, 2--1)

Sydney, 800 néző, V: Prihodko (kazah), Bower (ausztrál)

OLASZORSZáG: Gerini -- Mangiante, ANGELINI 2, Binchi 1, R. Calcaterra 1, Silipo, Sottani 1. Cs: Postiglione 1, Vittorioso, A. CALCATERRA 2, Ghibellini 2. Szövetségi kapitány: Ratko Rudics

MAGYARORSZáG: Kósz -- Fodor, Kásás, Steinmetz B. 1, dr. Molnár T., Vári, KISS G. 4. Cs: Märcz 1, Varga Zs., Vincze 1, Biros 1, Tóth F., Szécsi (kapus). Szövetségi kapitány: dr. Kemény Dénes

Gól -- emberelőnyből: 8/4, ill. 13/6

További eredmények. A-csoport: Jugoszlávia--Görögország 8--4 (0--1, 4--1, 4--2, 0--0). B-csoport: Spanyolország--Egyesült államok 9--6 (3--1, 2--2, 2--1, 2--2), Ausztrália--Oroszország 9--10 (1--2, 2--2, 3--3, 3--3).

Még szerencse, hogy van mihez viszonyítani. Az is igaz, hogy a nimbuszon is lehet rontani. Akadna még egy-két ilyen homályos cikkindító fordulat, de inkább megkímélem a kedves olvasót.

Különben sem érdemes kerülgetni a forró kását.

Szóval, kikaptunk.

Ilyesmi napra pontosan két hónappal ezelőtt fordult elő utoljára. Azóta huszonkét meccsből nyertünk huszonegyet (egy iksz mellett), plusz egy Eb-aranyat, akár legyinthetnénk is az egészre, mondván: nem lehet örökkön-örökké győzni. Csak azért nem tesszük, mert játékosaink arca olyan volt az olaszok elleni Vk-nyitány után, mintha a firenzei döntőt bukták volna el a horvátokkal szemben.

Elszoktak attól, hogy nem nekik gratulálnak.

Ami pedig még nehezebbé tette a történtek megemésztését, az a tudat, hogy elég sokat tettek hozzá a taljánok sikeréhez. Az Eb-n -- hogy a viszonyítás örve alatt idézzük a régi szép időket -- mindkét, a házigazdákkal vívott találkozón tudtuk, ha hét-nyolc körül lövünk, nyerünk, a védelem ugyanis sziklaszilárd. Ezúttal már a félidőre beszedtünk hatot. Persze, ez sem lett volna baj, ha ugyanúgy támadunk, mint a fináléban. Csakhogy huszonnyolcból húsz lövésünk nem okozott "visszafordíthatatlan" károsodást, és a fásultsággal vegyes dekoncentráltságot riasztóan jelzi az a tíz labda, ami vagy a kapufán csattant, vagy a semmibe szállt (más megközelítésből: hét előnyt hagytunk ki úgy, hogy valamennyi végén lövésig jutottunk).

Meg aztán ez a csapat így, a harmadik hónap végén, az idény harminckettedik összecsapásán nehezen bírja el, hogy három kulcsembere, Kósz, Kásás és Molnár úgymond beletörjön a zárba. Kásás például az első negyed közepén lőtt egyet -- az oldalhálóba.

Utána néma csend.

Ekkortájt Kiss Gergely tartotta a mieinkben a lelket, két góljával fordított azután, hogy Binchi előnyből szerzett vezetést. ám Angelini lövését Kósz bevédte, majd Steinmetz ugyan húzott egyet fórban, de Sottani sem tévesztett (3--3). és miután Vincze kapufára tolta az előnyt, a második negyedtől csupán a kapaszkodás jutott osztályrészül.

A fordulást követően Ghibellini percei következtek, az első gólt a bizonytalannak tűnő Kósznak lőtte, a másodikat Szécsinek. Fene se értette, hogy cserekapusunk rögvest bravúrral védett hátrányban, hogy később mellényúljon (5--8). Közben kihagytunk két előnyt (Steinmetz: kapufa, Vári: kapufa se...), plusz fújtak ellenünk három kontrát (kissé össze-vissza sípoltak, de egyforma intenzitással, nem panaszkodhattunk a bírókra). Bezzeg amikor rendeztük a sorokat, tisztán megjátszottunk két figurát, az első fórt Märcz rakta be, a másodiknál Biros szokása szerint jó hét méterről zúgatta meg a harangokat (7--8) -- és máris ott lihegtünk a nyakukon.

Akadt islehetőségünk elég, csak valahogy senki sem volt olyan éles, olyan határozott, olyan összeszedett. Molnár mellésuhintott, holott nagy nehezen sikerült összehozni egy normális kontratámadást. Kiss pedig ötödszörre nem tudta átverni Gerinit, A. Calcaterra ugyanakkor megoldotta a "kötelezőt" (7--10) -- és elúszni látszott a hajó.

De még ekkor is utánavethettük volna magunkat, hiszen két perccel a duda előtt Vincze gyönyörűen átlőtte az olasz zónát, sőt, nemsokára előnybe kerültünk, csak hát... Biros két ilyen lövésből hármat vágott két hete -- most egyik sem ment be.

Jelkép volt ez a maga nemében.

"Kissé fásult voltam én is, egyszerűen nem éreztem azt egyik szituációnál sem, hogy na, most itt megfordulhat a meccs" -- ette magát Kemény Dénes kapitány, majd hozzátette: "Hibáztam, amikor azt kértem, hogy ne kezdjünk el verekedni. ők azonnal nekünk estek, ha mi is így indítunk, talán nyerhettünk volna." Kásás Tamás üres tekintettel kóválygott a szálloda halljában: "Teljesen kész voltam. Nem éreztem az agyamat, nem éreztem magamban erőt. Innen csak felfelé lehet menni" -- mondta, majd belépett a liftbe.

Szerdán, a jugók ellen kiderül, elindul-e a csapattal együtt, vagy erre a szezonra már lent marad ő is, társaival egyetemben ott, ahol most van: a földszinten.

A szerdai program (magyar idő szerint megadva). Spanyolország--Oroszország 8, Magyarország--Jugoszlávia 9.15, Görögország--Olaszország 10.30, Ausztrália--Egyesült államok 11.45.

Csurka Gergely helyszíni jelentése Nemzeti Sport 1999. szeptember 29.