Magyarország-Spanyolország : 8-4 (1-1, 1-1, 3-0, 3-2)

Sydney, Olimpiai uszoda, 1200 néző. V: Papazian (francia), Illiadisz (görög)

Vári Attila (szemben) zseniális svédcsavarral a magyar válogatott nyolcadik gólját lőtte az olimpiai bajnoknak

MAGYARORSZáG: KóSZ - Fodor, Kásás, Steinmetz B. 1, VARGA ZS. 2, VáRI 2, KISS G. 2. CS: dr. Molnár T. 1, Tóth F., Märcz, Vincze, Biros. Szövetségi kapitány: dr. Kemény Dénes

SPANYOLORSZáG: Rollán - Hernandez, Gómez, Marcos 1, PéREZ 2, Estiarte 1, Pedrerol. Cs: Ballart, Sans, C. García, P. García. Szövetségi kapitány: Joan Jané

Gól - emberelőnyből: 5/2, ill. 7/4

A másik elődöntőben: Olaszország-Oroszország 7-5 (2-0, 2-2, 3-1, 0-2). Az 5-8. helyért: Ausztrália-Jugoszlávia 5-7 (1-3, 1-1, 2-2, 1-1), Egyesült államok-Görögország 10-4 (2-1, 1-2, 4-1, 3-0).

A vasárnapi program (magyar idő szerint). A 7. helyért: Ausztrália-Görögország 5. Az 5. helyért: Jugoszlávia-Egyesült államok, 6.15. A 3. helyért: Spanyolország-Oroszország, 7.30. A döntőben: Magyarország-Olaszország, 8.45

Akár rá is léphettek volna a fékre. Szólt volna valaki is egy szót, ha kikapnak az olimpiai és világbajnoktól? Az Eb-arany után belefért volna. Ráadásul a hispánoknak létfontosságú volt a mérkőzés az olimpiai kvalifikáció szempontjából. A mieinknek csupán azért, hogy másnap is belenézhessenek a tükörbe.

De manapság számít ez valamit is?

Az önbecsülés, a lelkiismeret? A XX. század végén, amikor kizárólag a saját boldogulását keresi mindenki? Amikor a tisztaság, mint olyan, hovatovább csak a mosóporreklámokban létezik?

Bejutunk a Vk döntőjébe - és? Ahelyett, hogy...

Nem folytatom.

Ez a csapat épp attól oly félelmetes, hogy nem lép a fékre. Hogy nem keresi a mellékest. Megy előre, bulldogként, kérlelhetetlenül. Néha kifog egy rossz napot, olyankor esetleg veszít. Esetleg. De az esetek többségében nincs olyan alakulat, amelyik ellenállhatna pólósainknak. Akik játszanak. Mert egyetlen motiváció létezik számukra: a siker.

Szombaton délután hihetetlen magabiztossággal intézték el Spanyolország legjobbjait. A rutinos rókák két negyedig bírták a tempót, aztán szép lassan elmerültek. Nem estünk nekik, nem rohantunk - azt csináltuk, amiben ők voltak eddig a legjobbak. Lestük az alkalmat, aztán lecsaptunk. Kegyetlenül - ugyanakkor valami elképesztő higgadtsággal.

Senki sem esett pánikba, hogy Rollán bele tudott kapni az első lövésbe, és rögvest elkezdett pofákat vágni. Pérez ugyan előnyből vezetést szerzett nekik, csakhogy Vári - nem törődve azzal, hogy a spanyol kapus fogta az elsőt - rápörkölte ismét, és a bomba szinte bevitte Jesus kezét. A második negyedben ugyanez volt a helyzet: megint csak Pérez varrt be egy előnyt (a Kubából honosított center nélkül alkalmasint sehol sem lennének), de Varga is megtalálta a rést Rollán hóna alatt, szintén fórból, és ha Fodor két perc múlva nem a kapufát találja telibe... Sebaj, emitt harmadszorra kiblokkoltuk a fekete óriás lövését hátrányban, ami mutatta: kezd fordulni a kocka.

Igaz, hogy ekkorát forduljon, arra azért kevesen számítottak.

Már Molnár centerezése is gólt érdemelt volna, ám ekkor még a léc hárított. Egy perc múlva Kiss Gergelyt sem az előtte álló védő, sem Rollán nem vette komolyan, ő meg kissé szokatlanul, a szélről, egy lóba után tüzelt és - igaza volt. A túloldalon Pérez jutott levegőhöz és lövéshez középütt, Kósz azonban zseniális érzékkel nyúlt bele a két méterről érkező labdába - minő kontraszt: a másik kapu előtt Varga beforgatta bekkjét, aztán "kitapétázta" a bal felső sarkot. S bár kihagytunk egy előnyt, Kósz fantasztikus bravúrral hárította Ballart ziccerét - kollégája, Jesus pedig a Golgotán érezhette magát, midőn Steinmetz két másodperccel a duda előtt tíz (!!!) méterről "berobbantotta" a bal alsó sarkot (5-2). Harmadik negyed, három akciógól - alkalmasint ők is tudták, a magyarok ellen ezután nincs keresnivalójuk.

Estiarte ugyan bedobta utolsó trükkjei egyikét - no meg a labdát is a léc alá, rögtön azután, hogy Rollántól megkapta az időkérés után. Dupla vagy semmi: ha nem megy be, a túloldalon üres a kapu, hiszen Jesus alig úszott még vissza a félpályától. Bejött neki. Demoralizáló lett volna - ha mi nem szerzünk egy annál is lélekrombolóbbat húsz másodperc múlva. Valahogy úgy festett, hogy amikor a labda beérkezett Molnárhoz centerbe, még minden magyaron állt egy védő. Ekkor elindult egy ádáz, ám annál eredménytelenebb hajsza a sárga gömb után. A bekkek általában kettesével zuhantak rá arra, aki épp továbbpasszolta: elébb Molnárra, majd Fodorra - a keresztlabdát kapó Kisshez már nem értek oda, miképp Rollán sem a lövésre. Marcos ugyan egy előnyből próbálta tartani a lelket övéiben, de erre is rögvest volt válaszunk: Molnár kiharcolt egy fórt, majd a szélről - gyilkos eleganciával - be is helyezte a labdát. Két perccel a vége előtt ez tényleg a vég volt (7-4).

Eztán a jutalomjáték következett - de olyan, hogy még a semleges nézők is felállva tapsoltak. Vári fordult le, s bár kissé rövid átadást kapott, miáltal vesztett előnyéből, azért igazolta klubedzője, dr. Faragó Tamás örökbecsű mondását ("nincs rossz passz, csak rossz játékos"). Minthogy utolérték, hat méteren lelassított, és úgy tett, mintha visszafordulna a társakat bevárandó. A védő erre kicsit lazított a szorításon, mire a magyar óriás - a kapunak háttal - egy szemvillanás alatt "befogta" a labdát, és egy akkora svédcsavart zúdított a jobb vinklibe (még egyszer: hat méterről!), hogy számolóbiztosokat kellett kirendelni az uszodába a leesett állakat összesítendő. Mi tagadás, nemigen hittünk a szemünknek, már csak azért sem, mert Vári hátán maga Manuel Estiarte lovagolt. Akit utoljára tán a mamája etetett meg ennyire, még féléves korában...

Jelképnek is beillett. Már nemigen tudtak lépést tartani fiataljainkkal, avagy olykor egészen döbbenetes volt a vének tanácstalansága. De ez legyen az ő bajuk - nekünk az első, elvesztett csoportmeccs után ismét itt vannak az olaszok, a fináléra. Azaz ugyanúgy zárul a Vk, ahogy elkezdődött.

Illetve, bízunk benne, hogy a befejezés egészen másmilyenre sikeredik.

Csurka Gergely helyszíni jelentése Nemzeti Sport 1999. október 3.