Kilátó
Kormányzói olimpia
----------------------------------------------------------------------
forrás: GR, Nemzeti Sport 2003.02.09
----------------------------------------------------------------------
Mike Chambers, a Kanadai Olimpiai
Bizottság elnöke udvarias ember, s amikor George Pataki, New
York állam magyar származású kormányzója a közelmúltban
megtette a témánkul szolgáló bejelentését az állama helyzetét
(State of the State) bemutató, annak jövőjét ecsetelő
beszédében, első reakcióként szűkszavúan csak ennyit mondott:
"Merőben újszerű gondolat ... " Feltűnő tömörségének, kurtaságának
más oka is lehetett, egyebek között például az, hogy
megrökönyödésében alig kapott levegőt.
Az elképzelés eredetiségét mindazonáltal nem
lehet elvitatni. A rokonszenves kormányzó azzal idézte elő a
derék kanadai sportvezető s nemkülönben az egész nemzetközi
olimpiai család meghökkenését, hogy New York állam nevében
megállapodást írt alá a kanadai Quebec tartomány első
emberével, Bernard Landryval egy közös téli olimpia
megrendezéséről. Az amerikai helyszín a konkrét évszámot
egyelőre mellőző tervezet szerint Lake Placid lenne, míg
kanadai oldalon Montreal és környéke a "kiszemelt". A két
olimpiai ikerváros között 225 kilométer a távolság. Nem kevés,
de ez lenne a legkisebb gond ... n Ahhoz, hogy a problémákat
felsorakoztassuk, iránymutatónak érdemes az Olimpiai Charta
előírásait böngészni. n A tavalyi "felújítás" után az
ötkarikás törvénykönyv 36. szabálya foglalkozik a játékok
témájával. Ennek első paragrafusa kimondja, hogy az olimpiát
rendező város kijelölése a NOB kizárólagos kiváltsága. Ezt
követően az alábbiakat olvashatjuk: "Olyan város kandidálhat a
rendezésre, amelyet az illetékes nemzeti olimpiai bizottság
javasol. A NOB csakis azt a jelentkezést fogadja el, amelyet a
nemzeti olimpiai bizottság támogat." n New York állam, illetve
a quebeci tartományi kormány ilyenformán tehát nem illetékes -
sem együtt, sem külön-külön - az olimpiai helyszín
megjelölésére (legfeljebb ajánlására). Quebec miniszterelnöke
éppen úgy "elfelejtett" előzetesen konzultálni a korábban
említett kanadai olimpiai bizottsági elnökkel, mint Pataki úr
Marty Mankamyer asszonnyal, az amerikai olimpiai bizottság
(USOC) akkori elnöknőjével. Nélkülük pedig egy lépést sem
érdemes tenni. A fenti idézetből az is egyértelmű, hogy a
rendezésre (egy) város kandidálhat, jóllehet ehhez
elengedhetetlen kellék a jelentkező település országa
kormányának írásos garanciája is arról, hogy a NOB előírásait
maradéktalanul elfogadja és betartja (beutazás, biztonság ... ). A
NOB csak különlegesen indokolt esetben járulhat hozzá ahhoz,
hogy bizonyos olimpiai versenyeket a kijelölt városon kívüli
helyszínen bonyolítsanak le. Esetünkben nem egy, hanem két
város szerepel, amelyek - feltételezhetően és
nyilvánvalóan - közel egyenlő arányban óhajtanának
osztozni a versenyszámok rendezésén. Ráadásul különböző
országokhoz tartozó városokról van szó. A modern olimpiai
játékok történetében, jegyezzük azért meg, akadtak
kényszermegoldások, például 1956-ban (Melbourne), amikor az
ausztrál törvények tiltása miatt a lovasversenyeket nemhogy
más városban, más országban, hanem egy másik, távoli
kontinensen bonyolították le, a svédországi Stockholmban, de
említhetnénk - országon belüli példaként - a moszkvai játékok
(1980) vitorlásversenyeit, vagy akár Atlantáét is 1996-ból. n
A teljesség kedvéért azt is indokolt megemlíteni, hogy akadt
már eset, amikor a téli olimpiai játékok rendezését nem
egyetlen város akarta elvállani. Ilyen volt a 2006-os
játékokra jelentkező osztrák Klagenfurt, amely egyes számoknak
Szlovéniában, másoknak pedig Olaszországban szeretett volna
otthont adni. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság azonban nem
fogadta el a koncepciót. A Charta egyébként figyelemre méltó
megkülönböztetést tesz a nyári és a téli játékok között. Az
utóbbi részletezésnél engedményekre utal: "Ha a földrajzi vagy
a terepviszonyok miatt a rendező város országa számára
lehetetlen megrendezni bizonyos eseményeket, egyes
versenyszámokat, a NOB kivételes engedélyével, egy szomszédos
ország helyszínén bonyolíthatják le." Erre, tegyük hozzá,
eddig nem volt példa ... n Vessünk fel néhány idevágó gondolatot
a múltból, a jelenből és a várható jövőből! Ami a múltat
illeti: Quebecben az egyszerű polgároknak nem juthat más az
eszükbe az olimpiai rendezésről, mint a katasztrofális
ráfizetés, az ezzel járó extra adóteher, amelyet 1976-ban a
montreali nyári játékok keserű örökségeként még másfél
évtizedig cipeltek magukkal. Lake Placid eddig két téli
olimpiának adott otthont, 1932-ben és 1980-ban. Harmadszor is?
Amerikai város, Salt Lake City rendezte meg a legutóbbi téli
játékokat 2002-ben. A jelen: New York pályázik a 2012-es nyári
játékokra. Az amerikai kontinensen eddig négy téli olimpiát
rendeztek, Lake Placid és Salt Lake City mellett Kanada,
pontosabban Calgary 1988-ban fogadta a havas-jeges sportok
legjobbjait. Most Vancouver pályázik - jó eséllyel - a 2010-es
játékokra. Akár Vancouver, akár New York nyer - az ugyan
íratlan, de követendő kontinentális sorrendiség szabálya
alapján -, belátható időn belül aligha képzelhető el
ennek az egyébként is szokatlan, nehezen kezelhető ötletnek a
megvalósítása. n Ha viszont nincs realitása, Pataki úr vajon
miért dobta be a köztudatba? n A 2001 szeptemberi
terrortámadás után a kormányzó éppen úgy igyekezett, s
igyekszik ma is minden lehetőséget megragadni, akárcsak anno
Rudy Giuliani polgármester, hogy bizonyítsa: New Yorkot, az
államot sem lehet megfélemlíteni - merészen tervezi a jövőjét.
Az átlagos amerikait ezen felül, bőséges tapasztalataink
alapján szólva, nem igazán foglalkoztatja egy-egy hangzatos
elképzelés mögött a realitás, jóindulatúan hiszékeny,
naivitása esetenként szinte gyermeteg. Pataki úr persze
egyáltalán nem hiszékeny, s nem is naiv átlagos amerikai,
sokkal inkább jellemezhető csavaros észjárású magyarként.
Könnyen lehet, a politikus éppen ezért is érzékeli oly
pontosan, hogy azok, akiket kormányoz, mit hallanak szívesen.
Mert amit mondott, tagadhatatlanul hatásosnak tűnt, jó volt
hallani. A New York-Quebec közös olimpia tehát körülbelül
ennyi - utópisztikus ábránd, nem több ...
|