„Magyar" szakágakat törölne a NOB programbizottsága
Új menü vagy pekingi kacsa?
----------------------------------------------------------------------
forrás: Bruckner Gábor, Népszabadság 2002.09.05
----------------------------------------------------------------------
Hogy mennyire kell komolyan venni,
arról megoszlanak a vélemények, a néhány napos hír mindenesetre így
szól: a Nemzetközi Olimpiai Bizottság programért felelős testülete
azt javasolja a szervezet végrehajtó bizottságának, hogy a 2008-as
játékoktól kezdődően csökkentsék az ökölvívás, a vitorlázás, a
lövészet, az evezés és a tollaslabda versenyszámait. Sőt: ne
rendezzék meg a baseball, a softball, a kajakszlalom, továbbá a
gyaloglás küzdelmeit, a lovaglás háromnapos viadalát, ráadásul nem
szerepelhetnének Pekingben - két hagyományosan „magyar" szakág - az
öttusázók és a kötöttfogású birkózók képviselői sem. Egyelőre mindez
nem több tervezetnél, az viszont kész tény, hogy már a 2004-es
athéni műsorból is kimarad a női tőrcsapatok versenye.
Az olimpia program és a versenyzők létszáma nem bővíthető tovább,
új sportágak csak az eddigiek rovására kerülhetnek műsorba - tömören
így összegezhető a NOB álláspontja az esetleges módosítások ügyében.
Az ugyancsak köztudomású, hogy jó néhány, a média érdeklődését
komolyan felkeltő, ráadásul anyagilag is biztos lábakon álló, nem
utolsósorban népszerű sportág „ácsingózik" az olimpiai részvételért.
E két tény nyomán állt most elő a NOB programbizottsága azzal az
ötlettel, hogy az említett „ágazatok" helyét a golf és a rögbi
foglalja el 2008-tól.
Azzal együtt, hogy csupán javaslatról van szó - amelyet a
végrehajtó bizottság esetleges egyetértő döntését követően a
közgyűlés szentesíthet csak -, megérdemel néhány szót a tervezet,
különösképpen mifelénk.
Rejtő Ildikó (kép:
MTI - Petrovits László) |
Így gondolja
Gáspár Tamás, a birkózószövetség főtitkára is, aki kijelenti:
a hír úgy érte a sportágat, mint derült égből a villámcsapás.
- Ha pusztán arra gondolunk, hogy az ókori játékok alapító
versenyszáma, a máig görög-római birkózásnak nevezett fogásnem
kerülhet veszélybe, akkor azonnal belátjuk: a fölvetés önmagában
nevetséges. Ennek dacára foglalkoznunk kell vele, hiszen ha csak
minimális az esélye annak, hogy az ötletből netán valóság lesz,
akkor már most mindent meg kell tennünk a szakág megmentéséért. A
hét végén Teheránban, néhány nappal később pedig Moszkvában ül össze
a nemzetközi szövetség kongreszszusa, és biztos vagyok benne, hogy a
téma napirendre kerül.
A kötött- és a szabadfogás nemzetközi népszerűsége között
egyébként nincs megrendítő különbség, inkább - ahogyan Gáspár
fogalmaz - területi eltolódás tapasztalható: míg az előbbi jobbára
Európában, addig az utóbbi többnyire Ázsiában kedveltebb és
eredményesebb. Az eddig elért eredmények lajstromba vétele helyett
maradjunk a földrajzi ténynél: Magyarország Európában található... A
főtitkár - hivatalából következően - bizakodó, és azt mondja, most
nem szívesen foglalkozna azzal, mi lesz a kötöttfogásúak sorsa, ha
mégis bekövetkezik a „kiiktatás". „Majd ráérünk magunkat akkor
emészteni, amikor egyebet már nem tehetünk" - tekint a remények
szerint beláthatatlanul távoli jövőbe.
Nagyjából hasonló véleményen van Császári Attila, a hazai
és az európai öttusaszövetség elnöke.
Kozma István (kép:
Kovács Gyula) |
- Amikor meghallottam,
hogy az esetleges programmódosítás kapcsán megint szóba került az
öttusa, arra gondoltam: akadt a NOB-nak egy elnöke - nem is olyan
régen -, aki kijelentette, hogy az öttusának nincs helye a műsorban,
majd két nap múlva sajtótájékoztatón igazította helyre magát,
miszerint dehogy nincs. A mi sportágunk egyébként az egyetlen, amely
az utóbbi években csupa biztatást kapott a NOB-tól: bár a
csapatversenyt Barcelona után törölték, előbb fölvették a programba
a nők viadalát, majd tizenhatról huszonnégyre, Sydneyt követően
pedig harminckettőre emelték az egyéni viadal indulóinak számát.
Számomra elképzelhetetlen, hogy az a szervezet, amely bizonyíthatóan
kényezteti a sportágat, most egyszerre eltüntetné azt a színről.
Az öttusa az 1912-es stockholmi játékok óta folyamatos szereplője
az ötkarikás eseménynek, ráadásul 1912 és 1948 között - önálló
szövetség híján - a NOB gyakorolta a sportág felügyeletét, szervezte
versenyeit. Az érzelmi szálat tekintve a legerősebb az olimpiai
mozgalom alapítójának, Pierre de Coubertin bárónak a kötődése: a NOB
első elnöke volt az öttusa szellemi atyja...
Kérdés, hogy amennyiben odáig jutnak a dolgok, mindez meghatja-e
a döntéshozókat, vagy inkább azt mérlegelik, a törlésre kiszemelt
mekkora költséggel működik, hány néző érdeklődésére tart számot.
- A helyzet az, hogy aki kívül rekedt, az mindig be akar jutni,
aki meg bent van, az ott is szeretne maradni - vonja meg a
konklúziót Császári, majd így folytatja: - Mindig akadtak a maguk
érdekében erősen lobbizó, úgymond jól eleresztett sportágak; azt
hiszem, most is efféle próbálkozás tanúi lehetünk Ilyen egyszerű az
egész, szerintem pánikra semmi ok.
A női tőrözők valóban megnyugodhatnak - jegyezhetnénk meg némi
iróniával, ám aligha a mostani az alkalmas pillanat az élcelődésre.
A Nemzetközi Vívó Szövetség már-már vígjátéki elemekkel tarkított
döntéssorozatának eredményeképp ugyanis a gyengébb nem tőrcsapatai
már két év múlva, Athénban sem lesznek ott a páston. Kovács
Tamás főtitkár bevallja ugyan, hogy fáj a szíve a szakág
elvesztéséért, mégis azt mondja: még mindig a kisebbik rossz történt
meg velünk.
- René Roch francia elnök ámokfutása közben már arról is
szó volt, hogy a női kard egyéni viadalának programba iktatása miatt
férfi-női vegyes csapatok szerepelnek az olimpián, később meg
sorsolás döntött arról, hogy a férfi kardcsapatverseny a kimaradó...
Úgy gondolom, mindezek után szinte elégedetten dőlhetünk hátra:
megmentettük a legmagyarabb fegyvernemet, a kardot. Természetesen
sajnálom a tőröző lányokat, de összességében az a nagy helyzet, hogy
a női kard révén nyertünk egy új szakágat, ráadásul nem vesztettük
el a számunkra talán legkedvesebbet. Ahhoz képest, hogy a hónapokig
tartó tragikomédia során a franciák, a németek és az olaszok is
forgatták a köpönyegüket rendesen, egészen jól jöttünk ki az
ügyből.
Balczó András (kép:
MTI - Petrovits László) |
Minden
nézőpont kérdése tehát; Molnár Zoltáné, a Magyar Olimpiai
Bizottság igazgatójáé például a következő:
- Meggyőződésem szerint semmi ok az aggodalomra, hiszen
Jacques Rogge, a tavaly megválasztott NOB-elnök budapesti
látogatása alkalmával határozottan kijelentette, hogy az
akkreditáltak létszámának esetleges csökkentése semmiképpen sem
járhat a sportolók vagy a sportágak számának lefaragásával. Ebből
következően gondolom úgy: minimális az esélye annak, hogy a pekingi
program alapvetően eltérjen az eddigi műsortól.
Noha „a próféta szóljon belőle" kezdetű zárómondat is ide
illenék, ezúttal érjük be egy kevésbé líraival: a MOB-ból származó
információnk alapján úgy tudjuk, hogy a 2008-as játékok programján
legkésőbb 2006-ig lehet módosítani.