|
|
| ||||||||||
|
|
A 2008-as olimpia műsoráról jövő júliusban határoznak, addig kemény sportdiplomáciai csaták várhatók
Coubertin báró foroghat a sírjában ---------------------------------------------------------------------- forrás: Fábik Tibor, Népszava 2002.09.11 ---------------------------------------------------------------------- Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a NOB programbizottsága a közelmúltban olyan javaslattal állt elő, amely megrengette a sportvilágot. S nálunk kétségkívül az átlagosnál is nagyobb rengést okozott, hiszen az elképzelés szerint a 2008-as pekingi olimpián már nem szerepelne a kötöttfogású birkózás és az öttusa, s ezek ötkarikás krónikája 15, illetve 8 magyar aranyérmet jegyez. Az alábbiakban a javaslathoz vezető út mérföldköveit érintjük. A francia Pierre de Coubertin báró által életre hívott újkori olimpiák programjairól 1924-ig gyakorlatilag a rendezők döntöttek, s a minden szentnek maga felé hajlik a keze elv alapján igyekeztek úgy összeállítani, hogy lehetőleg minél több hazai győzelem szülessen. Erre igen jó példa az 1908-as londoni olimpia, amelyen az atlétika keretén belül kötélhúzást is rendeztek öt csapat részvételével. S mit tesz a véletlen, az aranyérmet Anglia I., az ezüstöt Anglia II., a bronzot Anglia III. nyerte. Ugyancsak ezen a játékokon esett meg, hogy lovas pólóban, motorcsónakversenyben, sőt a téli olimpiákat jóval megelőzve korcsolyázásban (!) is osztottak érmeket. Az újkori játékok hőskorában jó néhány, mai eszünkkel igencsak meghökkentő számban zajlott vetélkedés. Ilyen volt 1900-ban, Párizsban a 200 méteres akadályúszás; itt 50 és 100 méternél hordókat helyeztek el, s ezeken az indulóknak át kellett mászniuk. 1904-ben a botvívás mellett újra az úszás szolgált kuriózummal: a fejesugrás távolba számban minél messzebb kellett eljutni a medencében — úszás nélkül. 1912-ben, Stockholmban a diszkoszvetés és gerelyhajítás mellett ezekben a számokban kétkezes versenyt is rendeztek, azaz jobb és bal kézzel is kellett dobni, s a két eredményt összeadták. Az 1924-es párizsi játékokra némileg tisztult a kép, s a NOB 1928-ban előírta, hogy a rendezők mely sportágak közül választhatnak. A kínálatban ekkor a következők kaptak helyet: atlétika, birkózás, cselgáncs, evezés, gyeplabda, íjászat, kajak-kenu, kerékpározás, kézilabda, kosárlabda, labdarúgás, lovaglás, ökölvívás, öttusa, röplabda. A mai napig öt van közöttük, amelyik minden olimpián műsoron volt: az atlétika, az úszás, a torna, a vívás, valamint az evezés, de utóbbiban 1896-ban a rossz idő miatt elmaradtak a versenyek. Az 1896-os athéni játékokon egyébként még csak 9 sportág 43 versenyszámában hirdettek végeredményt. Ám mint már utaltunk rá, a század elején megugrottak a mutatók: 1908: 22 sportág109 versenyszám, 1920: 22154! Érdekesség, hogy az antwerpeni 154 eredményhirdetést csak 1964-ben sikerült túlszárnyalni, Tokióban már 163 számban osztottak érmeket. S nincs megállás, azóta minden olimpián több versenyszámot rendeztek, mint az azt megelőzőn. 1992, Barcelona: 25 sportág257 szám; 1996, Atlanta: 26271; 2000, Sydney: 28300. Immár műsoron van a triatlon, a tekvondo, a strandröplabda, a baseball, a softball, a gumiasztal. S értelemszerűen fokozatosan emelkedett az olimpiai indulók száma is; a sydneyi olimpián 199 nemzet 10 651 sportolója (6582 férfi, 4069 nő) vett részt. S az már bizonyos, hogy 2004-ben, Athénban 28 sportágban, 301 számban rendeznek versenyeket. Törvényszerű, hogy valamikor ki kell mondani a megálljt. Mert az még csak fel sem vetődött, hogy az olimpia idejét megnyújtsák, a NOB szigorúan ragaszkodik a 16 napos programhoz. Ez a terjedelem az 1932-es Los Angeles-i játékok óta van érvényben. Az olimpikonok létszáma is kimerítette a kimeríthetőt, így egyre több sportágban egyre szigorúbb kvótaszerzési rendszert dolgoznak ki. Jacques Rogge NOB-elnök pedig kimondta azt a bizonyos megálljt, hogy eddig és ne tovább; a mindenkori nyári játékokon továbbra is 28-30 sportágban, 300 versenyszámban közel 10 500 sportoló indulását tartja elfogadhatónak. Ennek szellemében a NOB programbizottsága, mint ismert, azt a javaslatot tette, hogy a 2008-as pekingi játékok műsorában már ne szerepeljen az öttusa, a baseball, a softball, a kötöttfogású birkózás, atlétikában a gyaloglás, kajak-kenuban a szlalom szakág, evezésben a könnyűsúlyú számok, tollaslabdában a vegyes páros, lovas sportban a háromnapos lovastusa. Emellett több sportággal kapcsolatban verseny-, illetve versenyzői létszámcsökkentést indítványoz; ezek az ökölvívás, a vitorlázás és a sportlövészet. Mindezeket ellentételezendő a golf és a rögbi pedig felkerülne a programba. (S a várólista, a most elutasított sportágak sora sem rövid, csak ízelítőképpen: biliárd, bowling, squash, táncsport, sakk.) A legmegdöbbentőbb javaslat egyértelműen az ókori olimpiák műsorán is jelen levő kötöttfogású birkózás kigolyózására tett kísérlet. Legalább ilyen szomorú az öttusa várható sorsa, hiszen az 1912 óta olimpiai sportágról tartotta azt Pierre de Coubertin, hogy egyedüliként foglalja magába teljesen az olimpiai eszmét. A tervezetet a NOB végrehajtó bizottsága később megvitatja, és ha jónak találja, akkor a közgyűlés elé terjeszti. Itt az első hírek szerint csak akkor lesz módosítás, ha a NOB-tagok legalább kétharmada erre voksol. Ám Rogge a műsor megváltoztatásával kapcsolatban azt mondta, vannak jogászok, akik úgy vélik, a szavazásnál elég az egyszerű többség. Kérem, én csak egy buta orvos vagyok, és az okos jogászok szerint a Charta csak az olimpiai sportág minősítéséről intézkedik, ahhoz valóban kétharmados többség kell, de a műsor változásaihoz elég az egyszerű többség, tehát a szavazatok ötven százaléka plusz egy voks — fogalmazott a NOB-elnök. Ami a sok bizonytalanság mellett biztos: a 2008-as olimpia műsoráról jövő júliusban a NOB prágai ülésén határoznak. Addig is Coubertin báró foroghat a sírjában. |
Schmitt Pál, MOB, ISM |
|||||||||
|
FONTOS
