A megnyitóünnepségen 70 ezer néző előtt 69 ország sportolói vonultak fel, ami "természetesen" bekalkulált nevezési csúcs volt. A 21 ágyúlövés és a szélnek eresztett (béke)galambok sem számítottak különleges attrakciónak, ellentétben az olimpiai láng meggyújtásának pillanatával. A fél világ, s teljes Finnország találgatott, hogy ki lesz a kiválasztott. Avagy leegyszerűsítve: az egykori futófenomén Nurmi lesz-e az? S amikor egy idősödő, kopasz úr bukkant fel az alagútban, mindenki megkapta a választ, amit annyira várt. Minden idők legeredményesebb férfi sportolója (9 olimpiai arany, 3 ezüst), akit a Nemzetközi Olimpiai Bizottság profivá nyilvánított, s az 1932-es olimpiáról kizárt, az 55 éves Paavo Nurmi érkezett a stadionba. A könnyekig meghatódott nézők tapsvihara közepette meggyújtotta a pálya célkanyarjában elhelyezett kandelábert, ahonnan a tüzet tulajdonképpen elődje, az 1912-es olimpián három aranyérmet nyert Kolehmainen vitte fel a 72,71 méteres Järvinen-toronyba. (A torony nem véletlenül ilyen magas: Järvinen 72,71 méteres eredménnyel nyerte a gerelyhajítást az 1932-es olimpián, győzelme tiszteletére emelték.)

A megnyitó sajnos más vonatkozásban is emlékezetesre sikeredett. A versenyzők elvonulása előtt egy fehér lepelbe burkolózott hölgy libbent fel a díszemelvényre, s "My friends!" (Barátaim!) kezdetű szónoklatba fogott. Hogy ezután pontosan mit mondott volna, már nem derült ki, mert közben az illetékesek rájöttek, hogy a hölgy nem a műsor része. A "lebegő tündér" egy korábban ideggyógyászati kezelés alatt állt német hölgy volt, aki békeszónoklatot szándékozott intézni az emberiséghez...

S ha már szót ejtettünk egy tündérről, a versenyek kapcsán is akad egy mesebeli történetünk. Csehszlovákiában ugyanazon a napon, 1922. szeptember 19-én született Emil Zatopek és Dana Ingerova. Mindkettőjükből atléta lett, a sportpályán ismerkedtek meg, majd 1947-ben összeházasodtak. S a helsinki olimpián ugyanazon a napon lettek olimpiai bajnokok: a férj 5000 méteren, a feleség gerelyhajításban. A "csehszlovák gőzmozdonynak" titulált Zatopek ezelőtt már megnyerte a 10 ezer métert (csakúgy, mint 1948-ban Londonban), ezután megnyerte élete első (!) maratoni versenyét is; nem csoda, hogy Londont sokan csak úgy emlegetik: Zatopek olimpiája. Holott ha szám szerint nézzük, a szovjet Viktor Csukarin eredményesebb volt nála: a tornaversenyeken négy arany- és két ezüstérmet szerzett, pedig törött ujjal tornászott.

A 16-ból a tornaversenyeken született meg az első és a második magyar aranyérem is, Korondi Margit felemáskorláton, Keleti Ágnes műszabadgyakorlatával bizonyult a legjobbnak. Atlétikában, kalapácsvetésben a londoni bajnok Németh Imre számított az esélyesnek, de most "csak" bronzérmet nyert. Ám az aranyérem mégis magyar kézbe került, mert egy 20 éves fiatalember mikor dobjon világcsúcsot, ha nem az olimpián?! Csermák József 60,34 méteres eredménnyel lett első, s a világon elsőként dobta túl a 60 métert. Kardvívásban, akárcsak 1912-ben, az 1-3. helyeken három magyar versenyző végzett, Kovács Pál, Gerevich Aladár, Berczelly Tibor sorrendben; de ha ebből valaki azt gondolná, hogy két nappal korábban a csapatdöntő sima ügy volt, nagyot téved. Az olaszok már 7:5-re vezettek ellenünk, egyetlen győzelem választotta el őket az aranytól, de ez tényleg el is választotta, mert végül 8:7-re kikaptak. Női tőrben Elek Ilona 1936 (!) és 1948 után harmadszor is nyerhetett volna, de több bírói tévedés áldozataként be kellett érnie az ezüstéremmel. A sportlövő Takács Károly ötalakos gyorspisztolylövésben, valamint ökölvívásban Papp László azonban megvédte londoni elsőségét, míg öttusában a sportág első magyar aranyérmét a Benedek Gábor, Kovácsi Aladár, Szondy István összetételű csapat szerezte.
Jól küzdöttek birkózóink is.- Hódos Imre kötöttfogású légsúlyban, Szilvásy Miklós kötöttfogású váltósúlyban győzött, de a legtöbb aranyat a medencéből merítettük: Szőke Kató 100 m gyorson, Gyenge Valéria 400 m gyorson, Székely Éva 200 m mellen győzött, a Novák Ilonka, Temes Judit, Novák Éva, Szőke Kató összetételű 4x100-as gyorsváltónk is a leggyorsabbnak bizonyult, ráadásul világcsúccsal, s győzött vízilabda-válogatottunk is. S maradva a víznél, Zatopekék mellett volt még egy házaspár, amelynek tagjai, ha nem is egy napon, de Helsinkiben olimpiai bajnokok lettek. A játékok 11. napján Székely Éva, a 15. napon pedig a vízilabda-válogatott tagjaként Gyarmati Dezső.

"Hívtak a rádiósfülkébe. A riporter elém tette a nyilatkozatot, mely így kezdődött: «Köszönöm a Magyar Kommunista Párt nagy vezérének, Rákosi Mátyásnak...» A riporter döbbenten nézte, hogy félretolom a papírt és a saját szavaimmal nyilatkozom." - olvashatók ezek a mai nemzedéket valószínűleg megdöbbentő szavak Székely Éva "Sírni csak a győztesnek szabad!" című könyvében. Nos e szerint még labdarúgó-válogatottunk tagjai is sírhattak, akik magabiztosan masíroztak fel a dobogó tetejére. A 16-os döntőbe jutásért 2-1-re verték Romániát, majd 3-0-ra Olaszországot, 7-0-ra Törökországot. A Svédország elleni elődöntőt 40 ezren látták, ennyien korábban még sohasem voltak Finnországban labdarúgó mérkőzésen. S volt mit nézni: Magyarország-Svédország 6-0! A döntőben újabb közönségrekord, 60 ezer néző előtt a Grosics - Buzánszky, Lóránt, Lantos - Bozsik, Zakariás - Hidegkuti, Kocsis, Palotás, Puskás, Czibor összetételű válogatottunk az első félidőben nem bírt Jugoszláviával, de fordulás után Puskás (az első játékrész végén büntetőt hibázott!), majd Czibor is bevette Beara kapuját, beállítva a 2-0-ás végeredményt. Arany -stílszerűen az Aranycsapattól.

Magyarország az éremtáblázaton a 3. helyen végzett 16 arany-, 10 ezüst-, és 16 bronzéremmel. A szocialista eszményképnek abszolút mértékben megfelelő küldöttség ovációözön közepette tért haza. Minden idők legsikeresebb magyar olimpiájáról.

Fábik Tibor - Pincési László, Sporthírek 2000. május 30.