A megnyitóünnepségen 197 ország 10849 versenyzője vonult fel, a szervezők 26 sportág 271 versenyszámában osztottak érmeket. A számok grandiózus volta mellett természetesen a szervezés is remekül sikerült. A szervezők számítása bevált, Atlanta minden idők legsikeresebb olimpiájaként vonult be a történelembe.

A magyar csapat ezúttal 212 sportolóval (146 férfi, 66 nő) érkezett az Egyesült Államokba, s azzal a céllal, hogy a hagyományokhoz hűen sikeresen szerepeljen. Pedig az előjelek nem bizonyultak túl kedvezőnek: ökölvívónk Lakatos Pál (48 kg) már a mérlegelést sem "élte túl" ugyanis túllépett a megengedett súlyhatáron... Az első aranyra öt napot kellett várni, de az az érem csodaszámba ment. Miután Rózsa Norbert borzalmas teljesítményt nyújtva csak a B-döntőbe kvalifikálta magát a 100 méteres mellúszás fináléjában, s ott rajthoz sem állt, szinte hihetetlen, hogy 200-on győzni tudott. 2:12,57-es időeredményét csak honfitársa, Güttler Károly és az orosz Kornyejev tudta megközelíteni.

Másnap ismét az uszodáé volt a főszerep: először Egerszegi Krisztina győzött a 200 méteres hátúszás döntőjében (2:07,83 perc), az amerikai Hedgepeth és a német Rund előtt, majd Czene Attila az 1-es pályán (!) startolva óriási meglepetésre győzött a 200 méteres vegyesúszás döntőjében (1:59,91 mp)a finn Sievinen és a kanadai Myden előtt. Atlétikában Kiss Balázs remekelt (81,24 m), s bár az amerikai szervezők mindent elkövettek, még Lance Deallel sem tudták aranyat nyeretni. Pedig példátlan módon nem nyolc-, hanem kilencfős döntőt "szerveztek", hogy versenyzőjük a döntőben is dobókörbe állhasson. Kovács István (ökölvívás, 54 kg) végig fölényesen küzdve, a fináléban a kubai Mesát legyőzve állhatott a dobogó legfelső fokára. A kajak-kenusok két aranyat hoztak: Kőbán Rita a női kajak 500 méteres távján, míg Horváth Csaba, és Kolonics György a kenu kettesek 500 méteres távján győzött.

Az olimpia pompáját azonban befeketítette egy bombatámadás, amelyet az Olimpiai Parkban követtek el. Pedig a szervezők mindenre felkészültek. Az olimpia előtt egy hónappal ugyanis lezuhant egy személyszállító repülőgép New York partjainál, s a szervezők már akkor terrortámadásra gyanakodtak. Emiatt 10 500 rendőr, 2500 FBI- és CIA-ügynök, valamint 9000 katona vigyázott a sportolók biztonságára... Mindenkinek a müncheni tragédia rémképe villant fel, amikor a hírügynökségek világgá röpítették a hírt: 1996. július 27-én az atlantai Centennial Olympic Parkban csőbomba robbant, amely 2 embert megölt és 111-et megsebesített. A CNN világhíradó képei sokkolták a sportkedvelőket: vérben fekvő emberek, zokogó hozzátartozók. Egyetlen televíziós társaság tudott csak közvetett felvételt mutatni magáról a robbanásról: a német állami televízió ZDF éppen interjút készített az amerikai úszónővel, Janet Evansszel, amikor a robaj hallatszott. Evans elmenekült, a tévétársaság pedig messziről forgatta tovább a riadalmat keltő eseményt...

Mi is történt valójában? Éjjel egy óra tájban egy akcentussal beszélő, feltehetően fehér férfi telefonon bejelentette: az Olimpiai Parkban bomba fog robbanni. Ezzel egyidőben a parkban egy gyanús csomagra lettek figyelmesek, amelyet a tűzszerészek elszállítottak a helyszínről. (Érdekes, hogy később éppen a megtalálót, Richard Jewellt gyanúsították, ám a férfi tisztázta magát a vádak alól!) Negyed kettőkor robbanás rázta meg a parkot, amelynek során ketten (egy színes bőrű amerikai asszony, valamint egy török operatőr - utóbbi szívrohamban) meghaltak. A helyszínre érkező FBI-osok még két éles bombát hatástalanítottak...

Éjjel kettőkor a Nemzetközi Olimpiai Bizottság rendkívüli ülésen vitatta meg a teendőket, és Francois Carrard, a testület főigazgatója Avery Brundage ‘72-es mondását ("A játékoknak folytatódniuk kell!") idézte kis különbségel: "The show will go on! A játékok folytatódnak!"

Az olimpia sztárjai közül kiemelkedett a legeredményesebb versenyző amerikai úszónő, Amy van Dyken (képünkön), de a legnagyobb sztárnak kétségkívül Carl Lewist tartották, aki Atlantában 36 évesen is győzött távolugrásban, ezzel megszerezte 9. olimpiai aranyát. Sorozatban harmadik elsőségét szerezte a török Naim Suleymanoglu súlyemelésben (64 kg), valamint az orosz Alekszandr Karelin birkózásban (130 kg). Anglia egyetlen aranyérmét Steve Redgrave nyerte, igaz ő személy szerint sorozatban már a negyedik olimpiáján bizonyult a legjobbnak.
Atlantában Michael Johnson két világcsúcsot is felállított. Egyet a 200 méteres síkfutásban, ahol 19.32 másodperces idővel megdöntötte saját rekordját (19.66, az amerikai válogatón!), a másikat pedig a 400 méteren elért győzelme után (43.49), hiszen az olimpiák történetében ő nyert először mindkét távon bajnokságot. De ki is ez a fiú?

Michael Johnson 1967. szeptember 13-án született a Texas állambeli Dallasban. Iskoláit Dallasban végezte: 1986-ban a Skyline gimnázium befejezése után egyetemre ment és 1990-ben a Baylor University marketingszakán diplomázott. Itt ismerkedett meg edzőjével, Clyde Harttal.
1987-ben Hart meglepetésére megdöntötte a 200 méter egyetemi rekordját (20.41 mp). A szöuli olimpiára azonban nem jutott ki, miután a válogatón szárkapocscsont-törést szenvedett. 1991-ben Tokióban világbajnok 400 m-en (46.70), 1993-ban Stuttgartban világbajnok a 4x400 m-es váltó tagjaként (2:54.29, új világcsúcs!), valamint a 400 méteres küzdelemben (43.65) 1995-ben Göteborgban már három vb-aranyat zsebelt be: 200 m-en (19.79), 400 m-en (43.39) és a 4x400 m-es váltó tagjaként (2:57.32). Négyszázas győzelme során akkora különbséggel győzött, mint addig még soha senki!

Atlantában a már említett két győzelmét követően Johnson 12 millió dolláros szerződést kötött a Nike-vel, majd megírta önéletrajzi könyvét "A sárkány elpusztítása" (Slaying the Dragon) címmel. 1997-ben Athénban világbajnok 400 méteren (44.12). 1998. október 3-án összeházasodott Kerry Doyennel, akivel a Texas állambeli Waco városában él. 1999-ben Sevillában megdöntötte Butch Reynolds 11 éves világcsúcsát (43.18), majd a 4x400-as váltóban is szerzett egy világbajnoki címet (2:56.47) Jelenleg gőzerővel készül a sydneyi olimpiára, ahol szeretné megvédeni a címeit.
Az olimpia hősének (az amerikai férfi és női kosárlabda-válogatott után szabadon) az amerikai női torna "Dream Team" aprócska tagja, Kerry Strug bizonyult. A csapatversenyben Strug sérült bokával (!) is vállalta az ugrást, ezzel biztosítva az aranyérmet. A 145 centi magas, 39 kg testsúlyú lányt edzője, Károlyi Béla ölben vitte a dobogóhoz. Sikerét elismerendő még Bill Clinton elnök is meghívta a Fehér Házba.

Az olimpia éremtáblázatán egyébként az Egyesült Államok végzett az élen (44 arany, 32 ezüst, 25 bronz), megelőzve Oroszországot (26/21/16) és Németországot (20/18/27). Magyarország végül a 12. helyen zárt (7/4/10).

Fábik Tibor - Pincési László, Sporthírek 2000. május 30.