Maracsk� �r persze nem b�jhatott ki a b�r�b�l. Alighogy megjelentek a l�nyok, azonnal �rvendezett, hogy ez azt�n remek, sokkal hangulatosabbak lesznek ezent�l a bankettek. A vil�gbajnokb�l a t�rsas�gi ember sz�lt -- okkal, mert k�rem a n�k, azok mindig n�k --, a maga m�dj�n igaza volt teh�t.

S igazuk volt azoknak is, akik �va intettek, hogy v�rjuk meg a v�g�t.

Megv�rtuk, s most m�r �l� az egyenjog�s�g mind az �t tus�ban. Kellett hozz� persze, hogy az olimpia mag�hoz sz�l�tsa a l�nyokat, mi t�bb, a "kellett hozz�" enyhe kifejez�s. �t karika, �t tusa -- s minden er�teljesebb, mint r�gen volt.

Legal�bbis annak, aki a jelennek �l, aki -- ez ma a m�di -- modern.

Mert, persze, l�teznek �r�k �rt�kek. Teszem azt Kov�cs Ir�n, azaz F�ni.

Ha f�lretolom elfogults�gomat, ami mindig kij�rt az igazi sportembereknek, akkor am�g csak �l a sport�g, �l a t�ny: � volt az els�, aki a magyar l�nyok k�z�l �rmet szerzett a vil�gelitben, mert eredm�nnyel jutott t�l az �t sz�mon.

B�cs�jhely, 1989, ez�st�rem egy�niben.

H�skor volt, s a kor h�se Kov�cs Ir�n.

�gy kezd�d�tt n�la, mint mindenkin�l: �szott Gy�r�tt, j�l �szott, hiszen Pestre h�vt�k a BVSC-be. A v�ros nem hagyta mag�t, meg�lljt parancsolt neki, ez�rt azt�n visszakozott, �m mire haza�rt, egykori t�rsai m�r �ttus�ztak. A h�skor h�s edz�j�n�l, Magyar Vilmosn�l.

"�n is mentem, ez term�szetes, sportolni kell, �s nem mindegy az sem, hogy egy�tt van-e az ember a bar�taival. Az �sz�ssal, a fut�ssal nem volt gondom, a t�bbit pedig megtanultam."

N�ha ilyen egyszer� az �let.

Akkoriban m�g nem profikr�l besz�ltek, hanem sportemberekr�l. A l�nyok, Kov�cs Ir�n s vele Tulok Andrea, ez�rt azt�n futottak, l�ttek, v�vtak, �sztak �s lovagoltak, s mik�zben edzettek, beleszerettek az �ttus�ba. Csin�lt�k szerelemb�l, csin�lt�k, mert meg akartak felelni a kih�v�snak, meg akart�k mutatni, hogy igen, a n�k m�r ebben az embert pr�b�l� sport�gban is...

Igen, m�r ott is.

S ha m�r ott is (f�)szerep jutott a h�lgyeknek, igyekeztek min�l ink�bb az egyr�l a kett�re jutni.

"Amikor elkezdtem, csak azt tudtam, hogy az �ttusa a lehet� legkem�nyebb sport, azt�n kider�lt, hogy itt t�bbr�l van sz�, �letform�r�l, �s r�ad�sk�ppen �lland� k�nyszerr�l. Hogy megmutasd, jobb vagy ma, mint tegnap volt�l."

�s Kov�cs Ir�n megmutatta -- �rmek a bizony�t�kok, vil�gbajnoki dobog�k a tan�k r�.

De t�bbre v�gyott. Hogy ezt el�rje, m�g arra is v�llalkozott, hogy otthagyja Gy�rt, �s Pestre k�lt�zz�n. A Honv�dban folytatta, �m nem sok �r�me tellett benne. Nem az eredm�nyek miatt, hiszen a tehets�g sohasem v�lik v�zz�. M�s hib�dzott.

"Nem volt nekem val� a budapesti l�gk�r. Idegennek �reztem amgam a v�rosban, �s az �ttus�ban is. Gy�r�tt mintha fontosabb lettem volna, �n �s a sport�g egyar�nt."

Mindenesetre otthon volt �s van Gy�r�tt -- ez t�ny. A v�ros akkor sem tisztelte meg t�l gyakran (n�i) �ttus�z�it, most sem h�vj�k, sz�l�tj�k az egykori alap�t�kat, ha a sport �nnepel arrafel�.

"Akik szeretik a sportot, azok eml�keznek r�m -- nekem ez elengend�. Meg az is, hogy �sz�st tan�tok, �s van egy csal�di v�llalkoz�sunk. J�l �rzem magam a b�r�mben, mi kell m�g?"

T�bb -- tal�n -- nem nagyon. A vil�gbajnoks�gon az �sz�sn�l �s a fut�sn�l versenyb�r�, �r�l annak, hogy h�vt�k -- a h�sk�r h�s�t, a nagykor�s�g let�tem�nyesei.

Ami pedig Maracsk� �r igazs�g�t illeti, a bankett�l most sem kell f�lni -- ha Kov�cs Ir�n az etalon, akkor semmik�ppen.

Az �ttusa vb-r�l Csan�losi Be�ta, F�redi Marianne, Malonyai P�ter �s Sinkovics G�bor tud�s�tott, Nemzeti Sport 1999.j�lius 14.

vissza | fel | home