A Mr. Bean k�lsej� pinc�r enyhe grimasszal az arc�n t�lalta fel a retkes-ubork�s szendvicset. "S�rt is k�r?" -- k�rdezte, majd szedte a l�bait, meg az �res t�ny�rokat. Akkor m�r t�lvoltunk sok-sok v�v�d�son (a lengyeleket p�ld�ul 9:0-ra vert�k meg a p�ston, be sz�p... be sz�p...), de hi�ba futott a pinc�r, az id�, meg a gondolataink -- a fut�s, a nagy fut�s m�g h�travolt.

Huszonhat m�sodperc. Az az �tkozott huszonhat m�sodperc.

A Mr. Bean k�lsej� pinc�rnek persze fogalma sem lehetett arr�l, hogy megint itt vannak az oroszok, �s �gy, mint r�gen, magyar f�ld�n v�gtatnak, v�vnak, l�nek, ha a sors �gy akarja, �sznak, �s persze megfuttatnak benn�nket. A t�rt�nelem olykor ism�tli �nmag�t.

Itt van a nyakunkon az ezredfordul�, azt�n megint csak futhatunk az oroszok (meg a t�bbiek...) ut�n. Pedig nem �gy indult. Hajnalban m�g az �lmos, sz�rke �g alatt, amikor a v�ros egyik fele aludt, a m�sik pedig a whiskys rabl�t kereste, m�r ropogtak a fegyverek.

Bumm �s bumm. D�rrent a fegyver, hogy nem sokkal k�s�bb m�r cs�rrenjen a p�rbajt�r. A magyar l�nyok c�loztak, sz�rtak, �s megnyert�k a maguk csat�it.

Azt�n a v�z.

Pezseg, szinte forr a szigeti uszoda vize. Ott m�r p�r�g �s cs�r�g a dob. Tamtam �s tamtam, az ismer�s rigmus, meg a "Temp�, magyarok!", �s a l�nyok, mint a sell�k, �gy �sznak, maguk m�g�tt hagyva mindenkit. A v�z. Most selymes, szinte finom, nem f�l�lr�l zubog, �mlik r�nk, �rvizet, szinte �z�nvizet fakasztva, mintha egyenesen Nostradamus j�slat�t akarn� beteljes�teni.

Ez a "mi viz�nk".

Els� helyen a magyar csapat. Akkor m�g els� helyen. Gyer�nk, l�nyok, el�re!

A lovak k�vetkeznek. A lovak �s a p�lya, a h�tf�n m�g cs�sz�s, ny�lk�s p�lya. Emitt a s�r, amott a ny�r az uszod�ban. De v�ltani kell. Sorsolnak. Jut nek�nk egy Bor�ka, egy Mereng� �s egy Chino. Mindegy. Nyeregbe, magyar, ebb�l ak�r m�g arany is lehet!

Azt�n valami nem stimmel. Az oroszok hib�tlanul lovagolnak, a mieink rontanak. Egyszer, k�tszer, h�romszor.

A Mr. Bean k�lsej� pinc�r ekkort�jt t�lalta a retkes-ubork�s szendvicset. Akkor m�g nem sejthette, hogy "az �v�i" vil�gszenz�ci�t szolg�ltatva futnak majd az �lre. Hogy Nagy-Britannia egyszercsak el�ker�l valahonnan a fut�p�lya homokj�b�l, s�rpacnij�b�l, �s megel�z mindenkit.

De v�rjunk. Hiszen mi, magyarok is �gy indulunk, hogy ak�r...

Mi lehet ebb�l? Arany m�r aligha. De a dobog�, igen, a dobog� b�rmelyik foka ott �ll, hogy magyar l�b l�pjen r�.

Elindulnak. A k�z�ns�g dobol, f�ty�l, kiab�l, magyar z�szl�t lenget, az embernek bors�zik a h�ta a gy�ny�r�s�gt�l, hogy itt, �s hogy �gy lehet lelkesedni. �s futnak a l�nyok, sprintelnek, a nyelv�k is kil�g, de nincs meg�ll�s, mert b�rni kell, v�gig, v�ges-v�gig. Minden hi�ba. A lelkesed�s, az ekszt�zis. Ez is kev�s. H�tr�bb, s egyre h�tr�bb ker�lnek a magyarok. Partics Kati, a v�lt� utols� embere szinte lehetetlenre v�llalkozik. Akkor m�r nincs es�ly. A k�z�ns�g m�gis talpon, hiszen a britek a hetedik helyr�l futott�k fel magukat eg�szen az aranyig.

Mindenki tapsol.

A Mr. Bean k�lsej� pinc�r, ha tudn� ott bent, a b�rpultn�l, tal�n pezsg�t bontana.

Az �v�i tisztelet�re.

Az �ttusa vb-r�l Csan�losi Be�ta, F�redi Marianne, Malonyai P�ter �s Sinkovics G�bor tud�s�tott, Nemzeti Sport 1999.j�lius 14.

vissza | fel | home