Gyarmati Dezső 75 éves
--------------------------------------------------------------------------------
forrás: , [origo] 2002.10.21
--------------------------------------------------------------------------------
Tavaly decemberben amolyan előzetes ajándékot kapott a 75. születésnapját szerdán ünneplő Gyarmati Dezső a World Waterpolo című nemzetközi szaklaptól: a képe szerepelt a címoldalon, s az volt a kisérőszöveg mellette, hogy ő a vízilabda történetének legnagyobb egyénisége.
A sportág élő legendája mosolyogva említette, hogy az eddigi "nagy jubileumokat" általában valamilyen maradandó eredménnyel ünnepelte, a mostani ebből a szempontból bizony kivételt jelent: "Huszönöt évesen lettem először olimpiai bajnok, fél évszázados 'fennállásom' idején pedig éppen egyesztendős, tehát igencsak friss élmény volt, hogy szövetségi kapitányként sikerült győzelemre vezetnem a válogatottat Montrealban, majd rögtön után Európa-bajnokok lettünk Jönköpingben."
Játékosként háromszor állhatott ötkarikás eredményhirdetésnél a dobogó legfelső fokán, az 1976-os elsőség jelentette a negyedik aranyat. Gyarmati manapság is mindennapos vendég a Komjádi-uszodában, rendszerint nem csak beszélget a pólóról, hanem vízbe is száll, igaz: jobbára "csak" úszik, de ha útjába kerül egy labda, akkor - "csavarral, mert lövésnél fáj a vállam" - villan a hajdan rettegett bal kéz. "Lennének elképzeléseim, hogy mivel kéne megreformálni a sportágat. Kisebb pályán, s hat játékossal kellene, aztán... Ha Jacques Rogge-nak, a NOB új elnökének úgyis gondot okoz a versenyzői létszám, akkor tudna spórolni a pólóval is. Elég volna tíz vízilabdázót nevezni az olimpiákra csapatonként a jelenlegi tizenhárommal szemben, viszont kosárlabdamintára csupán az ötödik kiállítás járna kizárással, s nem a harmadik. Szóval akad ötlet még a fejemben!"
Bár túl gyakran nem kérik ki a véleményét (ő meg nem tolakszik azért, hogy meghallgassák), azért van kapcsolata az új állami sportvezetéssel: járt már Jánosi György sportminiszternél is. "Ígérte, hogy támogatja a Halhatatlanok Klubját, ami a szívügyem. Ez a társaság mindig 21 tagú, akkor veszünk fel valakit, ha egyikünk távozik az élők sorából. Sajnos búcsúztunk Hidegkuti Nánditól, szeretném, ha helyette Sándor Csikar kerülne közénk, s életműdíjat szánunk a legendás atlétaedzőnek, Koltai Jenőnek, meg örök barátomnak, egykori kapusunknak, Jeney 'Pierre'-nek."
|
FONTOS
