Kiss Gergely nem a kezével, hanem a lábával mutatta, hogy megrúgták, vesztére, mert végleg cserével kiállították a bírók (fotó: Meggyesi Bálint)

A legérdekesebb az egészben, hogy a találkozó egy uralkodóvá váló folyamat immár harmadik állomása, gondoljunk csak a Vasas elleni bajnoki rangadóra (első állomás…), amelyen szintén minimális különbséggel vérzett el a címvédő.
– El van keseredve, vagy inkább mérges? – kérdeztük Kovács Istvánt, a Domino mesterét a montenegrói kudarc után.
– Az egy dolog, hogy mérges vagyok-e vagy sem. Éppen elég a tény, hogy irtózatos hibákat követtünk el, például amikor Kiss Gergőt végleg cserével kiállították. Ezen a szinten nem szabad megengedni magunknak ilyen fegyelmezetlenséget, bármilyen sérelem is történik. Gergő kiállíttatta magát, nincs rá jobb kifejezés.
– Mennyiben hátráltatta a csapatot az ő kiválása a játékból?
– Egyrészt abból az emberelőnyből kaptuk a gólt, másrészt a végjátékban nagy szükség lett volna rá, már csak azért is, mert az egyetlen balkezesünk.
– Megtárgyalta már vele az esetet?
– Még nem, de sort kerítünk rá. Vannak dolgok, amelyek mellett nem mehetünk el szó nélkül, egyúttal hozzátenném: nem az ő nyakába varrom a vereséget.
– Dolgokat említett az előbb, így, többes számban. Milyen más gondokat lát?
– Akadnak olyanok, akiktől a mutatott teljesítmény kevés. El kell nekik gondolkodniuk azon, hogy miképpen tudnak változtatni ezen.
– Neveket is mondana?
– Nem szeretnék.
– Netán az edzésmunkájukkal elégedetlen?
– Nem. A tréningeken mindenki teszi a dolgát, ellenben a fejekben rendet kell rakni, hogy a megbeszélteket a mérkőzésen meg tudják valósítani. Mindig előbb magunkban kell keresni a hibákat, és ha nem találunk, akkor lehet a külső körülményekkel foglalkozni.

Kiss Gergely: valami mindig hiányzott

Csak egy játékost nevezett meg Kovács István a montenegrói vereséget követô nyilatkozataiban. Ô Kiss Gergely, akit a játékvezetôk 5–5-ös állásnál végleg cserével kiállítottak Herceg Noviban, az elônybôl 6–5-ös vezetést kicsikaró házigazda pedig már végeredménnyé fagyasztotta az állást. – Mi történt pontosan, mert a képernyôn nem látszott tisztán? – Megszereztük a labdát, indultunk támadni, és én az ellenfelem elé akartam férkôzni. Megfogtam a nadrágját, erre ô fejen rúgott, aztán valahogy áthúztam magam rajta, ami miatt kiállítottak. Már majdnem kiúsztam, amikor a lábammal mutattam, hogy elôtte megrúgtak, erre cserével végleg küldtek ki. – Úgy érzi, igazságtalanul? – Elvileg bármilyen gesztusért büntethet a játékvezetô, de a dumáláson és a bíró felé fröcskölésen kívül másért nem szoktak így ítélkezni. Én nem dumáltam, de nem is hallhatták volna, hiszen óriási hangzavar uralkodott az uszodában. – Valóban annyira sokat jelentett, hogy a végjátékban már nem segíthetett? – Az utolsó négy perc nehezebb lehetett nélkülem, igaz, addig kellett volna olyan pozícióba kerülni, hogy már ne legyen izgulnivalónk. Ugyanakkor egy olyan szintű csapatnak, mint a miénk, a váratlan szituációkat is fel kell tudnia dolgozni. – Mi az oka a fontos meccsek immár rendszeres elvesztésének? – Vannak alapvetô taktikai elemek, mint például az akciógólok vagy az emberhátrányos, illetve zónás védekezés, amelyek közül valamelyikkel mindig hadilábon álltunk. Most például jól ment a védekezés, annál roszszabbul a támadás. A kiút az lehet, ha az elemek összeállnak, és akkor fogunk mi még az elmúlt idénybelinél is jobban játszani. – Vegyük ígéretnek? – Igen, mert eddig is voltak kiváló alakításaink, de mindig volt valami, ami mindent elrontott. Hasznos tapasztalatokat szereztünk, és egyáltalán nem lehetetlen, hogy elsôk legyünk a csoportban. Emlékeztetnék arra, hogy az eggyel korábbi BL-kiírásban is kikaptunk idegenben a Moszkvától és a Dubrovniktól, mégis döntôt játszottunk.

– A legnagyobb fájdalmuk, hogy eddigi három csúcsmeccsük mindegyikét egy góllal vesztették el. Miért nem alakult csak egyszer is másképpen a végeredmény?
– Rá lehet fogni arra, hogy mindháromszor idegenben játszottunk, de nem akarom. Tudomásul kell venni, hogy remek csapatokkal találkoztunk, akár a Vasast, akár a Dubrovnikot, akár a Herceg Novit veszszük figyelembe. Az Euroliga-csoportunk nagyon nehéz, vagyis számítottunk arra, hogy ezektől a vetélytársaktól ki is lehet kapni, éppen ezért nem szabad mindenáron felelősöket keresni. A legbosszantóbb az, hogy mindannyiszor lehetőségünk volt a győzelemre, mégsem éltünk vele.
– Ami az elmúét évadban bejött, most miért fordítva sül el?
– Tudomásul kell venni, hogy az elmúlt idényben könnyebb csoportban szerepeltünk, és bár akkor sem játszottunk jól, jöttek a győzelmek. Vagyis egyáltalán nem pólózunk rosszabbul, csak éppen elmaradnak a sikerek. Van ilyen.
– Ezek szerint nem hirdettek rendkívüli állapotot.
– Nem akarunk, és nem is célunk pánikhangulatot kelteni. De a ma (hétfő – a szerk.) esti évadzáró vacsorán biztosan lesz egy kis beszélgetés az eddig történtekről.
– Nem lehet, hogy az évet végiggürcölő játékosok tompák, vagy esetleg a nyári nagy diadalok hatására tudat alatt is motiválatlanabbak?
– Elégedettek nem lehetnek magukkal, hiszen a három fontos mecscsünkből egyiket sem nyerték meg, a nyári sikerek pedig a válogatotthoz kötődnek. A Honvéd klub, a kettőt nem lehet összemosni. Ami pedig a tompaságot illeti, valóban fáradtak a játékosok, tizenegy hónap után nehéz már koncentrálniuk, de mert profik, meg kell erőltetniük magukat. Pluszpihenőt nem tudok adni, hiszen december huszonkettedikén még a Szuperkupáért játszunk a BVSC-vel, januárban a válogatottak edzőtáborba vonulnak, aztán folytatódik a bajnokság, majd februárban jönnek az újabb Euroliga-meccsek, és sorolhatnám.
– Két vereséggel állnak, ami nem jelenti azt, hogy ne tudnának továbbjutni.
– Természetesen él az esélyünk a nyolc közé jutásra, már csak azért is, mert eddig kizárólag a hazaiak nyertek. Azaz akár három győzelemmel is elsők lehetünk, de nem erre utazunk, hanem meg akarjuk verni idegenben a Volgográdot. Tény, abban reménykedtem a sorsolás után, hogy a két idei idegenbeli meccsünkön pontokat szerzünk, aminek óriási jelentősége lett volna, figyelembe véve, hogy ebben a csoportban szinte öngyilkosság otthon veszíteni. Nagyon közel voltunk hozzá, de most már mindegy, kár sopánkodni, temetni pedig tilos.

Jadran Herceg Novi (szerb-montenegrói)–Domino-BHSE 6–5 (2–1, 2–2, 1–2, 1–0)
Herceg Novi, 1500 néző. V: Klopper (holland), Vassziliu (görög)
HERCEG NOVI: Sefik – Gojkovics 1, MÉSZÁROS 2, Zlokovics, Szredanovics, UDOVICSICS 2, JOKICS 1. Cs: Latkovics, Milanovics, Prlajnovics, Vujovics. Edző: Petar Porobics
HONVÉD: Gergely – Biros, Kovács O. 1, Molnár T., Vári 1, FODOR 2, Kiss G. Cs: Bárány, Bereczki, Paján 1, Szívós, Sugár. Edző: Kovács István
Gól – emberelőnyből: 10/3, ill. 8/3
Kipontozódott: Mészáros (18. p.), Kiss G. (24. p.)

A Bajnokok Ligája utolsó kiírásában második helyen végző Honvéd ellen vízbe szállt a legutóbbi bajnokin pihenő Sefik, Mészáros, Latkovics, Milanovics, és az egykori becseji, Mészáros góljával például 2–0-ra vezettek az első negyedben a hazaiak. Szredanovics kiállítása után Biros a kapufát teszteli, de még marad annyi idő, hogy a középen feltűnő Kovács behúzza a jobbról érkező passzt. A második negyed elején is a felső lécre vannak hangolva a honvédosok, fél percen belül Kiss és Biros labdája is hangos csattanás kíséretében hal el. Sajnos a célzás ezen az estén nem erőssége Kovács István csapatának, amely a centerek szoros őrizete miatt kénytelen távolról próbálkozni. Két újabb elrontott kísérlet után Mészáros büntet úgy 7-8 méterről (3–1), Paján és Fodor góljaival azonban már egyenlő az állás. Ám a vezetés megszerzése nem sikerül, már csak azért sem, mert Szívós kiáll, és bár kivédekezi a Domino a hátrányt, Udovicsics rá három másodpercre kiszaggatja a hálót (4–3).
Félidő után másodszor hozza el ráúszásnál a labdát a montenegrói alakulat, amely a magyar bajnokhoz hasonlóan nem igazán pontos támadásban, az ifjú titán Udovicsics például tíz méterről tűzi rá jókedvében a labdát – fölé. A negyed vége 5–5, ám kis szerencsével végre előnyben folytathatnák Birosék, ha Kiss szabaddobásból egyből ellőtt labdája befelé pattan a lécről. A negyedik etap előtt megint a házigazda jöhet először támadással, de nem is ez a legfőbb baj. Hanem az, hogy egy felúszásnál (a labda a Dominónál) Kisst kiállítják, aki aztán mutogat, így pedig végleg cserével küldik ki a medencéből. Nagy luxus, és ha nem is csak emiatt, de nem tud felülkerekedni a Honvéd. Az előnyből Gojkovics talál be, aztán eljátszadoznak a labdával a hazaiak, akik az utolsó negyedben öt emberelőnyből gazdálkodhatnak, szemben a magyar gárda egy fórjával.

Mestermérleg
Kovács István: – Nem volt gond a játékvezetőkkel, csakis magunkban kell keresni a hibát. Sok fegyelmezetlenséget követtünk el, gondolok itt Kiss Gergő kiállítására.