Vízcseppek
------------------------------------------------------------
forrás: , Nemzeti Sport 2003.07.14
------------------------------------------------------------
MINDENKI MEDENCÉJE. Szó, mi szó, megadták a módját. A szervezők nem mindennapi megnyitóval kedveskedtek szombat késő este a Sant Jordi 12 ezres közönségének, akik között János Károly spanyol király lányát, Krisztina hercegnőt és Juan Antonio Samaranchot, a NOB örökös tiszteletbeli elnökét is felfedezhettük. Látványos koreográfiák, csinos balettoslányok, nem mindennapi fény- és hangeffektusok kísérték a csaknem kétórás programot, amelynek során 165 országból érkező vizet öntöttek az egységszimbólum jegyében a medencébe. Némiképp belerondított a képbe a helyiek kirohanása: a nemzetek zászlajainak egyenkénti bevonultatásakor (kár, hogy a mi piros-fehér-zöld lobogónkat honfitársunk híján egy spanyol önkéntes vitte körbe…) az iraki és a palesztin hatás ellensúlyozásaként óriási füttykoncert fogadta az amerikai és az izraeli küldöttet. Ennyit a politikai egységről…
FÔ A BIZTONSÁG. A biztonság érdekében még kutyákat is bevetnek a Sant Jordi uszodában. A fotósok és az újságírók táskáit is nem csak hogy átvizsgálják, a négylábúak is beleszagolnak, kell-e mondani, senki sem zsörtölődik emiatt.
BUSZOK KAVALKÁDJA. "Tizenegyféle útvonalon járó sajtóbusz? Remek!” – az első reakciók. "Mi ez az összevisszaság?! Miért nem járnak ezek, és egyáltalán, mikor és hol állnak meg?” – a tapasztalatok utáni mondatok. A helyszínek közötti közlekedés egyenesen csapnivaló (Barcelona csodás mivolta szerencsére sok esetben ellenpólusként hat), mintha nem is egy világbajnokságon, a sportesemények egyik legnagyobbikán lenne az ember. A csapatok panaszkodása sem ér egyelőre sokat, senki nem tud semmit, a majd megleszünk valahogy napokat élik a megjelentek. A taxisok persze boldogok, ők hasznot húzhatnak a történésekből.
|
FONTOS
