|
|
| ||||
|
A kötelező siker és a kapitány bőre - Amikor a játékosokkal nekivágtunk a szezonnak, pontosan tudtam, hogy nem adhatjuk föl az Európa-bajnokságot, hiába nehéz a lecke, hogy néhány héten belül kétszer legyen csúcson a csapat - így a szövetségi kapitány, dr. Horkai György. - A bécsi sorozaton cssupán a presztizs a tét a Világkupához képest, csak hát mifelénk a vízilabda és a presztizs édestestvérek. - Az sem számít, hogy amikor hivatalba lépett, az lett a cél, hogy Atlantára éremesélyes csapata legyen? - Csak az számít, hogy nyersz-e vagy veszítesz ... A tradíciók alapján érthetően ... - Ezért lehetett, hogy tavaly a világbajnoki ötödik hely csaknem az állásába került. - Miért érdekes ez most? - Egy az oka: ha az Európa-bajnokágon nem megy a csapatnak, újra a fejét követelik majd. Ugyanazok, akik elfogadták annak idején az olimpiát a középpontba állító tervét. - Nézze, ami tavaly Róma után történt, roppant tanulságos. Volt egy olyan pillanata az elnökségi ülésnek, amikor úgy nézett ki, véget ér a kapitányi pályafutásom, hiába hosszabították meg korábban a szerződésemet a kérésem nélkül Atlantáig. Aztán fölállt Princz Gábor elnök úr, s csak annyit mondott, hogy a felkészülés tervét ugyanazok szavazták meg, akik most a pokolba kívánják. Miért utólag okosak, miért nem a világbajnokság előtt voltak azok? Így az elnök úr, a szavazás pedig megerősített tisztemben. - Szóval nincs mese, nyerni kell Bécsben. Ha már megeshet - a legújabbkori hagyományok szerint -, hogy a kapitány bőrére megy a játék. - Nyerni kell, de nem miattam. A játékosok, a múlt és a jövő miatt. A siker arra kell, hogy erősítse a játékosokban a hitet: nem dolgoztak fölöslegesen. - Jó a csapat? - Hadd lepjem meg a válaszommal: jó ... Más feleletet várt? - Dehogy, de azért továbbkérdeznék: tudnak annyit, mint ön vagy önök, azaz Gyarmati Dezső-féle, mára már aranycsapattá nemesült társaság? - Nincs értelme az összehasonlításnak, hogy mennyire nincs, arra hadd szolgáljak egy példával. Amikor Olaszországban dolgoztam, az egyik edzés után odajött hozzám Fiorillo, aki azért tud valamit a vízilabdáról, és elmagyarázta: ne húzzam föl magam azon, ha egyik-másik játékos nem érti, mit akarok, mert lehet, hogy ami nekem természetes, az nekik eszükbe sem jut. Sokszor gondolok a tanácsára, nagy igazság, amit mondott. - Jóban van a játékosokkal? - Nincs gondunk egymással. - Diplomatikus válasz, de engem az érdekel, vannak-e olyan viszonyban, mint önök annak idején Gyarmati Dezsővel, megbeszélik-e például időről időre, hogy mi történjék a medencében? - Még nem ... Ha minden jól megy, talán majd jövőre. Mondom, ha minden jól megy, ugyanis bennünket annak idején a sikerek tartották össze egymással és Gyarmati Dezsővel egyaránt. Egyébként esküszöm a módszerre, s ha már itt tartunk, azt is elmondom, nálam Gyarmati az ideál, a múltból visszaköszönő szituációkban mindig beugrik, hogy milyen megoldást választott ő. - Harmadik esztendeje kapitány. Sokat változott a hivatalba lépése óta a magyar póló? - Sokat és előnyére. Most már látszik egy-egy csapaton, hogy mit játszik, eltűnőben az ösztönösség. A változást a kupasikerek is bizonyítják. Aztán az is más a múlthoz képest, hogy tanulnak a játékosok, a válogatottaknál ismét rangja lett az egyetemnek, a főiskolának, ugyanúgy, mint régen, az én időmben. - A tanulás, hogy úgy mondjam, a mániája - Az. De nemcsak azért, hogy legyen jövőjük a játékosoknak. Minden csapatjáték szellemi sport, aki nem használja a fejét, nem viheti sokra. Aki tanul, edzésben tartja az agyát, kénytelen gondolkodni, ez pedig nem haszontalan a vízben sem. Arról már nem is beszélve, hogy a szoros időbeosztás - edzés, iskola, edzés - rendszerességre, alaposságra nevel. Az ilyesmi sem hátrány a sportban. - Említette a jövőt. Ön csak itthonról válogat, de mi lesz, ha a remélt olimpiai siker után szétszedik a csapatát? - Ha olyanok a körülmények itthon, hogy megéri visszautasítani az ajánlatokat, akkor együtt maradnak a srácok. Hogy így legyen - ahogy hivatalosan mondják -, arról már folynak a tárgyalások. - Nemcsak egzisztenciális okai lehetnek annak, ha valaki külföldre vágyik. - Ha a színvonalra gondol, tart ott Magyarországon a póló, mint akárhol a világon. - Én az életkörülményekre gondolok. Ön mesélte annak idején, anyagilag már nem szorulna rá arra, hogy Olaszországban dolgozzon, de nagyra tartja, hogy a leghétköznapibb dolgok értéke is stabil. Ha jól emlékszem, azt a példát említette, ha reggelente beül a kávéházba, a fölszolgált capuccino minősége állandó. - Ezzel nem tudok vitába szállni ... Egyébként: ha kapitány maradok az olimpia után, ha kulcsjátékosok szerződnek külföldre, akkor meglehet, változtatok az elveimen. De hagyjuk ezt .. Sok a feltételes mód ... - Ami tehát biztos: Bécs, Európa-bajnokság, a siker pedig kötelező. Szóval, nyerünk, igaz? - Persze. Magától értetődik. Ha már kimondta, majd éppen én tiltakozom ... Malonyai Péter, Nemzeti Sport
|
| |||
Úszás Műúszás, műugrás, hosszú- távúszás Női és férfi vízilabda |
|||
|
|||
Bécs EB 1995 |
|||
|
FONTOS
