|
|
| ||||
|
|
Úszó, műugró, műúszó, hosszútávúszó és vízilabda Eb 1995
Legyen nekünk könnyű a könny 
Veszettül húzós nap lesz ez a mai. Eddig sem volt eseménytelen az Eb, de ez az utolsó, maga az őrület. Kilenc óra, úszó előfutamok. Nyitányként a Széchy-team utolsó medálesélye: Czene 200 vegyesen. Nem bízza a véletlenre a dolgot, ha hangyányival is, de Sievinen előtt jut be a döntőbe, elsőként. Aztán a mi egyetlen Egérként csobban - és robban. Közte és üldözői közt már az "alapszakaszban" döbbenetes a különbség: öt teljes másodperc. Végül a vegyes váltó: ők másodikként záporoznak be a fináléba, ha tartják ezt a helyet, már kitűzzük a lobogónkat örömünkben.
Tizenegyet üt a Stefans Kirche órája, a Habsburg katolicizmusba kőkeményen belevert osztrákok misére igyekeznek. Mi a Happel-stadionba. Hátha a nők elhappolják az olaszoktól az aranyat. Mást nemigen tehetnek, ugyanis itt a digók az esélyesebbek )mi pedig a hívőket utánozhatjuk: fohászkodhatunk a sikerért). Náluk az a gárda nyomul, amelyikkel még mi babráltunk ki tavaly a római vb elődöntőjében. Akkor 7-5 volt ide. Az első negyed mindenesetre Allucci és Stieber gólpárbajával telik (2-2), majd Mercedes átveszi a vezetést - s vele együtt mi is (3-2). Nem sokáig. Sajnos, Kardos elnéz két távolit, a fórokat is bevágják Malatóék, úgy fest, szemben a pisai ferde toronnyal, ez a meccs eldőlt (3-6). De nem. Eke végre beboronál egyet, majd a duda pillanatában Szremkó lő egy irgalmatlan nagy gólt - már csak egy van közte, két negyed meg hátra, minden lehetséges. Nem, az lehetetlen ... Sokadszorra szisszenünk föl így az elkövetkezendő 13 percben, Hiába játszunk ötször előnyben, sehol semmi. Nem mintha az olaszok életük nagy játékával bűvölnék a népet, ők sem boldogulnak a magyar védekezéssel. Igaz, ha óvatossági versenyt hírdetnének, gyűlnének a pontok, dagadna a jegyzőkönyv. Pólóvonalon azonban üresen maradnak a rubrikák - mígnem egy perccel a vége előtt Giacintót bántóan üresen hagyjuk, ő meg beejti (5-7). Osztályrészünk ezúttal a könnyek ejtése: a fináléban korántsem volt sansztalan az új gárda, ezúttal mégis csak az ezüst sikerült. Persze, a "csak" Róma fényében mondható ki - egyébként tényleg szép volt, csajok! Minthogy Stiebernek sehogyan sem sikerült vizsgálati anyagot produkálnia, még három óra tájt is integethetünk a busz mellett szteppelő hölgygréniumnak. Vigasztalni azonban nincs mód és idő, sietünk a strandra. Na nem önös érdekből, hűvösebb van annál, hogy pancsoljunk - inkább az öröm hullámaiban óhajtunk mártózni az úszódöntőkön. Az első meglepetés Czene Attila. Igaz, csak a frizurája. Ugyanolyan, mint Rózsáé. Nem egy hajköltemény: csupán egy tincs éktelenkedik a homloka fölött. Persze, ha mellen is úgy úszna, mint a hajtársa ... Csodák azonban nincsenek, a 200 vegyes fináléjában Sievinen idejekorán elvágtat, Csibi ugyan üldözi, ám a finn röpül, mint a derekasan elröpített nemzeti hajítószerszám, a gerely. Majdnem megdönti saját világcsúcsát. Czene viszont jó az ezüstre, legalább mestere Széchy Tamás nem marad medál nélkül (bár 1983 óta nem fordult vele elő, hogy tanítványai ne nyerjenek aranyat.) Kiss Lászkó így is "visszavágott" Rómáért - köszönhetően Egerszegi Krisztinának. A 200 hát mezőnye ugyanis csak a startnál van együtt, aztán tovalibeg a drága lány. Nincs ellenfele (tavaly is csupán a sárga sárkány győzte le), a végén jó hat métert ver a német Hasséra - s egyben midnen idők legeredményesebb magyar Eb-versenyzőjévé avanzsált, lévén győzelmével megelőzte Darnyi Tamást. Egyszóval Egérkének kilenc, nekünk viszont nem nyolc, mi lesz a zárószámban, a 4x100 méteres vegyes váltóban. Bemutatásnál nagy röhögés, a németek Habsburg-jelmezben vonulnak fel, paróka, térdszalag, ami kell. Az úszásban már nem ők viszik a prímet: az oroszok száguldanak legelébb, igaz, a Pankratovot váltó Popov mintha előbb ugrana a vízbe a kelleténél, mellúszójuk, Szelkov rá is legyint a mozzanatra, ám a bírók nem jeleznek, így végül őket celebrálják győztesként, a Deutsch-Güttler-Horváth-Czene négyes fogat ismét kihúz egy szépen csillogó ezüstfogat. Ezzel függöny, irány vissza a focistadionba. 
Fél órával a mérkőzés előtt irdatlan tömeg áll a bejáratoknál, piros-fehér-zöld zászlók tömkelege, főként vízszintes csíkozással ... Apropó, lobogó: szombat este épp az edzés alatt próbálták ki a zászlófelvonást. Középre a magyart tették. Talán ugyanúgy várják a mi győzelmünket, mint az a 2000 honfitárs, aki kiözönlött Bécsbe. Kezdésre két szektor zsúfolásig megtelik velük. Hát lehet ilyen hangulatban veszíteni? Az első negyed szoros. Mocskos mákjuk van Silipóéknak. Lecsorgóból találnak egyetm majd Benedek lő kapufát ajtó-ablakban, s lesz 3-1 helyett 2-2, sőt Tóth Frank második frankó bombáját követően egy védelmi baklövésből lesz 3-3. A folytatásban sajna már náluk az előny, megint hozzájuk pattan egy blokkolt labda ... Látszik, most arra lesz szükség, amire eddig az Eb-n még nem: küzdeni, kegyetlenül küzdeni. A taljánokról üvölt, fantasztikusan felszívták magukat - itt nem lesz könnyed diadalmenet. Gyöngyösi, Varga Zsolt és Kásás góljaira minduntalan érkezik válasz: döntetlen a félidő (6-6). 
Nemsokára újfent Kásás keze villan, mi több, 7-6-nál számos esély kínálkozik arra, hogy a jól bevált recept szerint megroppantsuk az ellenfelet. Csakhogy emberelőnyben zavaróan zavarodott a társaság, védekezésünk is lyukas, ennek fele sem tréfa, az utolsó rész előtt 8-7 oda.
És ebben a periódusban kiderül: hiába hittük azt, hogy már nemcsak játékban, de fejben is végképp összeért a válogatott. Borzasztó nézni, hogy itt a finisben ismét a régi szindrómák törnek a csapatra. Bár 7-9-nél Benedek végre normálisan eltalálja a hosszú felsőt, a következő két előnyt Attolicóba vágja. Görcs. Tavaly, a vb után azt mondta: nem az oroszok elleni vereség bántja, hanem a digókkal szemben ellőtt emberelőny. Most is itt a lehetőség, hogy mindezt helyre tegye. Nem teszi. Azt is meg kell hagyni persze, a legvégére a másik hátulütő is előre tör: senki nem vállalja el a lövést, talán majd a Tibi. Az elmúlt tíz napban ez nem így ment. Most, a legégetőbb szituációban kijön a fóbia. Így ugyanúgy vesztünk, mint Sheffieldben. Kimarad vagy tíz előny, amivel még ez ellen az olasz együttes ellen sem lehet nyerni (8-10). Legfeljebb felnézni rájuk, a dobogó második fokáról. Tudom, ennél nincs veszettebb érzés. Immáron 16 éve marja a bensőnket. Kérdés, meddig? Meddig bírja a szervezet az aranyhiányt? Ott volt előttünk, hosszú esztendők óta nem álltunk hozzá közelebb. Meglehet, tán túlzottan a markunkban érezzük azt, ami még ott sem volt. És most itt állunk, ökölbe szorított marokkal a szájunkban, harapdáljuk az idegességtől, miközben végigömlenek rajta a keserv könnyei ... Csurka Gergely, Kurír
|
| |||
Úszás Műúszás, műugrás, hosszú- távúszás Női és férfi vízilabda |
|||
|
|||
Bécs EB 1995 |
|||
|
FONTOS
