|
|
| ||||
|
|
Úszó, műugró, műúszó, hosszútávúszó és vízilabda VB 1994
Horkai jól érzi magát a mókuskerékben 
Egy-egy világverseny vagy tétmérkőzés alkalmával még véletlenül sem laknék ugyanabban a szállodában, ahol a magyar csapat. Egyszerűen azért, mert úgy vélem, zavarnánk egymás felkészülését. Én az övékét, ők pedig az enyémet.
Ugyanakkor viszont nagyszerű dolog néha összezárva lenni annak a sportágnak a képviselőivel, amelyről közvetítek. Kisebb nemzetközi tornákon, barátságos találkozók alkalmával. Így sokkal jobban megismerheti az ember a magyar küldöttség tagjait, és érdekes megfigyeléseket is tehet. Mint például én, azon a néhány napon, amelyet a vízilabdások társaságában töltöttem Belgiumban. Nem lehetett nem észrevenni, hogy mennyire megváltozott a társaság - pozitív irányban - a korébbihoz képest. No meg azt sem, hogy ennél a küldöttégnél ki az első ember. Bármilyen kérdés is vetődött föl, a válasz mindig ez volt: "Majd Horesss megmondja." Az ugye természetes más válogatottaknál is, hogy a szövetségi kapitány dönt, mikor induljanak a mérkőzésre, hánykor legyen ébreztő, vagy hogy milyen jellegű legyen az edzés. A pólósoknál viszont dr. Horkai György határoz abban a kérdésben is, hogy milyen öltözékben menjenek a játékosok a polgármesteri fogadásra, a bírók és a vendéglátók közül ki és milyen ajándékot kapjon, milyen szövegű táviratot küldjenek a nagyszerűen zereplő junioroknak. - Most, hogy ezt így szóvá tetted, jövök rá, én nem annyira szövetégi kapitány alkat vagyok, inkább edző. Szeretek mindent a csapat körül magam intézni. A kollégák sem azért szükségesek, mint más "igazi" szövetségi kapitánynál, hogy helyettem elvégezzék a munkát, hanem hogy bizonyos résszfeladatokat oldjanak meg. - Szép, szép, amit elmondtál, de valljuk be, nem teljesen igaz. Figyeltelek edzéssen, és ott annyira kapitány vagy, hogy annál kapitányabb nem lehet senki. Félszavakkal osztod ki a munkát, és képes vagy leteremteni orvost, gyúrót, edzőkollégát. Ebből nem volt még konfliktusod? - Nem! Valózínűleg azért, mert mindenki tudja, hogy számomra az edzés szent és sérthetetlen. Mondhatnám most azt, hogy ezért fizetnek bennünket, de jobban szeretek úgy fogalmazni, hogy eredményt akarunk valamennyien, és az eredmény csak munka, sok munka árán születhet meg. Egyébként is, most saját szemeddel láthatod, hogy tréning előtt és után nem is haveri, hanem kifejezetten baráti a viszony közöttünk. Meg aztán miért is lenne harag néhány szó miatt, amikor valamennyien jól tudják, hogy én választottam őket, én kértem, hogy dolgozzanak együtt. - Igazán nem akarom megbántani a melletted tevékenykedő edzőket, de korábban egyik sem volt nagy név a vízilabdasportban. - Amikor megkaptam a kinevezésemet, én már hosszú évek óta Olaszországban éltem, így aztán a hazai pólóéletet csak hírből ismertem. Az első ötletem az volt, hogy Gerendás Gyurit kérem meg arra, hogy segítsen. Annyit játszottunk együtt, hogy minden gondolatunk egyforma. Ő akkor nem vállalhatta el ezt a feladatot, így aztán több helyről tanácsot kértem. Godova Gáborról igazán jó híreket kaptam, hogy az utánpótlás-nevelés terén jelentős eredményeket ért el, így aztán őt választottam - szerencsére. Dubecz Józsefet tornaedzőnek szerződtettük, mert ezt, a szárazföldi munkát rettenetesen fontosnak tartom. Én ha fölkészülök, tudok ötven remek gyakorlatot. Ő viszont, ha álmából ébresztik föl, akkor is azonnal ötszáz variációt sorol. - Általában, amikor együtt vagyok egy csapattal mint most veletek, megkérdezem az edzőt, nem zavarok-e, ha részt veszek a taktikai megbeszélésen. Tőled - régi barátságunk ellenére - meg sem kérdeztem, elvégre tudom, hogy bezárkózol a srácokkal, és még a közvetlen kollégák közül is csupán a már említett Godova Gábor tarthat veled. - Régi mániám, hogy ilyenkor ne legyen bent a megbeszélésen se vezető, se elnök, senki idegen. Lehet, hogy ez amolyan babona is, elvégre hosszú játékos-pályafutásom alatt csak két alkalommal tért el ettől az akkori kapitány Gyarmati Dezső, mindkétszer világbajnoki döntő előtt, és mindkettőt elvesztettük. - Mennyit vesz ki belőled egy mérkőzés? Azért kérdezem, mert Belgiumban, az olaszok elleni meccsen tajtékoztál, ami veled nem szokott előfordulni, a bírók kiküldtek az uszodából. Amikor azonban a végső dudaszó után 5 perccel beszélgetni kezdtünk, már mosolyogni is képes voltál. - Attól függ minden, hogy azt a bizonyos mérkőzést hol, milyen tornán játsszuk. Európa- vagy világbajnokságon kísértenek az összecsapások. A találkozó után képes vagyok négyszer-ötször végignézni a videófelvételt; ha éjszaka becsukom a szemem, a mérkőzéssel álmodom, ha nyitott szemmel hánykolódom, akkor is magam előtt látom a legapróbb jeleneteket is. A felkészülési tornák azért nem ennyire veszélyesek, azt nem is lehetne kibírni ép ésszel. Az után a bizonyos mérkőzés után pedig persze hogy tudtam nevetni is, elvégre nyilvánvalóvá vált, hogy csak kifejezett játékvezetői nyomással tudtak legyőzni bennünket az olaszok. - Nem félsz attól, hogy ezzel a bírók elleni kirohanásoddal leveszed a vereség felelősségének súlyát a játékosaidról? Meg különben is, mit várhatunk, amikor a világbajnokág Rómában lesz? Ott em nekünk fognak fújni. - Ez biztos. Egyébként semmiféle súlynak a levételéről nincs szó. Egyrészt nem szokásom a játékvezetőkkel foglalkozni, másrészt már annak a mérkőzésnek a szünetében elmondtam a fiúknak, senkit ne tévesszen meg az én viselkedésem. Mindenki csak és kizárólag a játékkal foglalkozzon, én is csak azért tettem szóvá a dolgot, hogy lássák: nem lehet velünk megcsinálni mindent. A videós elemzés után pedig kizárólag a hibákról beszéltünk a játékosokkal, szó sem esett a bírók működéséről. - Néhány nappal kéőbb a csapat 12:4-re valósággal kiütötte az olaszokat, majd hosszú idő után ismét alulmaradt a spanyolokkal szemben, és kikapott a hollandoktól és az ausztráloktól is. - Ezeken a tornákon az eredmény olyan nagyon nem fontos. Sokkal inkább a mutatott játék. Abban pedig biztos vagyok, hogy jó úton járunk. Azt szoktam mondani, hogy az olasz és a spanyol válogatott jelenleg összeszokottabb nálunk. Két-három taktikai variációt játszanak csupán, azt viszont hibátlanul, tehát előttünk járnak - még. De nem legyőzhetetlenek számunkra. Ugyanakkor arra is figyelmeztetnek a legutóbbi eredmények, hogy a nyomukban ott toporog néhány együttes, amelynél ugyan mi vagyunk jobbak, de számukra sem legyőzhetetlen ellenfél a magyar válogatott. A világbajnokság pedig irdatlanul nehéz lesz. Az olasz, magyar, orosz hármasból például egy biztosan nem kerülhet be a legjobb négy közé. Azért szoktam azt mondani, hogy csalóka anyagi ágon vagyunk. Ha nem figyelünk, akár ki is pottyanhatunk az éremharcból, de erre persze én nem is gondolok. - Figyeltem, a magyar csapat az egyetlen, amelyik egyáltalán nem kímélte magát. Az utóbbi hónapokban az összes valamirevaló nemzetközi tornán szerepelt. Nem félsz, hogy ez az iszonyatos menetelés megbosszulja magát? - Ha tudnám, hogy ez nem jó, nem csinálnánk. Persze arra sincs biztosíték, hogy ez a sikerhez vezető út. Abban viszont töretlenül hiszek, hogy csak nagyon kemény munkával lehet célba érni. Ez persze egyfajta próba is, elvégre ha netán nem vezet eredményre, az olimpia előtt még le lehet vonni a tanulságokat. Azt azonban nem győzöm hangsúlyozni, hogy az olimpia csak távlati cél. Most ezekben a napokban csak a világbajnokságon való eredményes helytállás lebeg a szemünk előtt. - Az együtt töltött napok alatt akármiről kezdtünk beszélgetni, mindig ugyanoda lyukadunk ki: a vízilabdához. - Csodálod ezt? Nyakunkon a világbajnokság. Az lenne baj, ha nem így lenne, ha nem ez foglalkoztatna mostanság. - Nem is ezért mondom. Sokkal inkább azért, hogy volt e az életednek olyan szakasza, amikor komolyan gondoltad, hogy nem a póló jelenti számodra majd az élethivatást. Egyetemi éveid alatt komolyan foglalkoztál-e annak a lehetőségével, hogy ügyvéd vagy jogtanácsos legyél. - Nagyon rövid ideig. Akkoriban még nem léteztek a maihoz hasonló magánügyvédi irodák. Egy ingatlanügynökség létrehozása szerepelt a terveim között. Csakhogy aztán minden másként alakult. Az olaszországi profiélet után szinte egyik napról a másikra estem bele az edzői hivatásba, de a Sisley Pescara megtisztelő ajánlatát nem lehetett visszautasítani. Aztán pedig belekerültem a mókuskerékbe, és nemcsak hogy nem lehet, de egyáltalán nem is akarok belőle kiszállni. Török László, Magyar Hírlap
|
| |||
Úszás Műúszás, műugrás, hosszú- távúszás Női és férfi vízilabda |
|||
|
|||
Róma VB |
|||
|
FONTOS
