S nem csak a rendezésről maradtunk le, hiszen 1920-ban az I. világháború vesztes hatalmait - Németországot, Magyarországot, Ausztriát, Bulgáriát, Törökországot -, valamint a fiatal Szovjet-Oroszországot nem hívták meg. Így aztán erősen megmosolyogtató, hogy Antwerpenben debütált az öt kontinens egységét hirdető öt karikás szimbólum - darabokra törve. A belgák igyekeztek ugyan, de nem tudtak sikeres olimpiát rendezni. A 25 ezres antwerpeni stadionban csupán a labdarúgótorna botrányos döntőjében (Belgium 2-0-ás vezetésénél a csehszlovákok levonultak a pályáról) volt telt ház, többnyire lasszóval kellett fogni a nézőket... A rendezők iskolásokat vezényeltek ki a tribünökre és ingyenjegyeket osztogattak. Az atlétikai versenyeket mindenesetre érdemes volt megtekinteni.

Antwerpenben mutatkozott be a finnek legendás hosszútávfutója, Paavo Nurmi, aki 23 évesen három arany és egy ezüstérmet szerzett. Csak az első számában, 5000 méteren nem tudott győzni, a hajrában kikapott a világháborúban gázmérgezést szenvedett francia Guillemot-tól. Finnország ekkor élte fénykorát. Három olimpián (1920-28) 36 aranyérmet és 94 érmet szereztek sportolói.

A vívó Nadi öt aranyérmével Nurmit is túlszárnyalta, ám ha a magyar kardozók is ott vannak az olimpián, minden bizonnyal kevesebbel is be kellett volna érnie. Edward Eagan amerikai ökölvívó, a kisnehézsúly győztes azért érdemel említést, mert később profilt váltott, s ő az egyetlen, aki nyári és téli olimpián is bajnok lett. 1932-ben Lake Placidben az Egyesült Államok négyesbob csapata kamatoztatta a robbanékonysága és testsúlya elegyéből adódó előnyöket. Az éremtáblázat első helyén Antwerpenben az Egyesült Államok végzett (40 arany, 27 ezüst, 26 bronz), megelőzve Svédországot (19-20-24) és hagyományosan jól szereplő házigazda szerepét ezúttal betöltő Belgiumot (15-12-15).

Antwerpen után a rendezők sorában 1924-ban Párizs következett, amely 1900-ban már "megégett" házigazdaként, ám a NOB úgy határozott, újabb esélyt ad neki. Az esélyt a francia Pierre de Coubertin, az újkori olimpiák életre hívója s egyben a NOB elnöke maga kérte, s ezt a kérést illett méltányolni. A franciák - akik az "ősellenség" németeket nem hívták meg Párizsba - ezúttal kitettek magukért. Az atlétikai versenyeknek újra Nurmi volt a sztárja, akit immár képtelenség volt legyőzni, öt aranyérmet szerzett. Pedig az időrend ellene szólt, hiszen az 1500 és az 5000 méter döntője között csak 70 perc szünet volt. Ám a Repülő Finnt ez sem zavarta, s két nap múlva nagy fölénnyel nyerte a 10 ezer méteres, embert próbáló mezei futást is. A versenyzők olykor térdig érő gazban, bogáncsosban, máshol alattomos köveken, de állandóan 40 Celsius fokos hőségben futottak, nem csoda, hogy a mezőny fele feladta a versenyt. A pechesek között kell említeni az ötpróba harmadik helyezettjét, LeGendre-t, aki a verseny közben 776,5 centire javította a távolugrás világcsúcsát. A távolugrásban 744,5 centi is elég volt a győzelemhez, ám ebben a számban az amerikaiak őt nem nevezték be... A 100 méteres síkfutást az olimpiák története során most először nem egyesült államokbeli versenyző, hanem az angol Abrahams nyerte, míg 400-on a skót Liddell győzött. Kettőjük története a filmtörténelembe is bekerült, az 1981-ben készült Tűzszekerek Oscar-díjas alkotás lett.

S ha már a filmeknél tartunk, itt kell szólni a később Tarzanként elhíresült, szegről-végről magyar származású, amerikai Johnny Weissmüllerről (képünkön), aki aranyérmes lett a 100 és a 400 méteres gyorsúszásban, a 4x200 méteres amerikai váltóval, s ráadásképpen még vízilabdázóként is szerzett egy bronzot. A VIII. olimpián a legeredményesebb nemzetnek ismét az Egyesült Államok bizonyult (45-27-27), Franciaország (14-15-11) és Finnország (14-13-10) előtt. A magyar küldöttség a 12. helyen zárt (2-4-4), aranyérmeinket dr. Halasy Gyula agyaggalamb-lövészetben és dr. Pósta Sándor kardvívásban szerezte. Kardcsapatunknak most be kellett érnie az ezüstéremmel; ám a nagy csalódást az Egyiptomtól 3-0-ás vereséget szenvedett labdarúgó-válogatottunk szereplése jelentette.

Amszterdamban, 1928-ban természetesen Nurmi került a középpontba, hiszen a két olimpia között ontotta a világcsúcsokat, amerikai versenykörútján 140 nap alatt 40 világrekordot ért el. Ám túlhajszolta magát, s ezért most fizetnie kellett. 10 ezer méteren győzött, de 5000 méteren és a 3000 méteres akadályfutásban be kellett érnie a második hellyel. Pierre de Coubertin rosszallása ellenére ezen az olimpián már a nők számára is rendeztek atlétikai versenyeket, sőt a hölgyek tőrvívásban is bemutatkoztak. Az utóbbi számban 6. helyen végzett Tary Gizella első női olimpiai pontszerzőnk. (A hölgyek korábban csak íjászatban, teniszben, korcsolyázásban és úszásban indulhattak.)

Amszterdamban Weissmüller két arannyal gyarapította éremkollekcióját, győzött a 4x200 méteres váltóban, valamint a 100 méteres gyorsúszásban Bárány István előtt. Ezüstérmet szerzett férfi vízilabda-válogatottunk is, a döntőben 2-0-ás vezetésről 5-2-re kikapott az esélytelenebb Németországtól... A magyar küldöttségnek (5 arany, 5 ezüst) azonban bőven volt oka az örömre is. Kezdve azzal, hogy a szellemi olimpia irodalmi versenyében dr. Mező Ferenc "Az olimpiai játékok története" című munkája aranyérmet ért. További első helyeinket kardcsapatunk, Terstyánszky Ödön (kard egyéni), Keresztes Lajos (kötöttfogású birkózás, könnyűsúly) és Kocsis Antal (ökölvívás, légsúly) szerezte. Magyarország a 9. helyen zárt az éremtáblázaton, amelynek első három helyét az Egyesült Államok (22-18-16), Németország (11-9-19) és Hollandia (8-10-5) foglalta el.

Fábik Tibor - Pincési László, Sporthírek 2000. május 30.