A gazdasági világválság és az Európától távoli helyszín 1932-ben éreztette hatását az induló nemzetek létszámán, hiszen a 39 ország visszalépést jelentett Amszterdamhoz (46), de még Párizshoz (44) képest is. Ám a mezőny minőségét tekintve nem lehetett ok a panaszra. Mint ahogy a versenyzőknek sem a fogadtatásra. Los Angelesben épült fel az első olimpiai falu, igaz, kizárólag a férfiak számára. A sportolókat kétszobás lakóházakban helyezték el, s a faluban volt könyvtár, színház, posta, sőt még kórház is. (A nőkkel sem toltak ki nagyon, mert őket a város legelőkelőbb szállodáiban helyezték el.)

"Úgy hiszem, az olimpia fennállása óta az olimpiai falu szolgálta a legjobban azt az eszmét, amelyért a modern olimpiákat életre keltették. Barátkozhattunk itt mindenféle néppel, vallásra és a bőr színére való tekintet nélkül, s barátságok ezrei szövődtek. Az olimpiai falu valamennyiünk részére olyan élményt jelentett, amely örök életünkre szól" - nyilatkozta hazatérve Jekelfalussy-Piller György, akinek azért más élményben is volt része: megnyerte a kardvívás egyéni döntőjét, s tagja volt az aranyérmes magyar csapatnak (Gerevich, Glykais, Kabos, Nagy E., Petschauer, Jekelfalussy-Piller) is. Ugyancsak kétszeres olimpiai bajnok lett a tornász Pelle István, aki műszabadgyakorlatban és lólengésben győzött. Aranyérmet vehetett át a Komjádi Béla irányította vízilabda-válogatottunk, valamint az ökölvívás egyetlen európai bajnoka, a légsúlyú Énekes István is. (A nehézsúlyban az argentin Lowell győzött, aki ellen hazájában körözés volt kiadva...)

A hat aranyérem mellett öt-öt második és harmadik helyünkkel eddigi legjobb olimpiai szereplésünket könyvelhettük el, ami az éremtabellán a 6. helyet érte. S egy aranyérmet roppant bosszantó módon veszítettünk el. A kisöbű puskások versenyében a kitűnően célzó Barát-Lemberkovits Antal utolsó lövését tévedésből nem a saját, hanem az egyik ellenfele táblájára küldte. Tízes lett, s ha jó helyre lő, olimpiai bajnok, így viszont 18. lett...

Az éremtáblán a képzeletbeli dobogósok sorrendje: 1. Egyesült Államok (44-36-30), 2. Olaszország (12-12-12), 3. Franciaország (11-5-4). A versenyek kapcsán viszont Los Angelesben már nem kell a képzeletbeli dobogósok kifejezést használni, hiszen az érmesek most először tényleg emelvényre állhattak. Az előző három olimpia hőse, a 9-szeres olimpiai bajnok finn Nurmi azonban nem állhatott fel a dobogóra, sőt még versenyezni sem engedték! Mivel korábban egyes versenyein tetemes összeget fogadott el költségtérítés címen, a Nemzetközi Atlétikai-szövetség profinak minősítette és kizárta az olimpiáról. A 35 éves Nurmi a maratonfutásban indult volna. Los Angelesben egyébként a női atlétikai versenyek szinte egyenrangúakká váltak a férfiakéval.

Az olimpia legnagyobb sztárja Thomas Edward Tolan, Mildred Didrikson és Helen Madison volt. Tolan első színes bőrűként nyert olimpiai futóversenyt, mindjárt kétszer is (100 m, 200 m). A mindössze 165 cm magas, kissé telt futót egyetemi évei alatt eltanácsolták a versenytől; ahhoz képest remek teljesítményt nyújtott. Didrikson esete furcsább: ő elméletileg három, gyakorlatilag csak kettő aranyérmet szerzett. "Babe" két héttel az olimpiai játékok kezdete előtt egymaga megnyerte a dallasi Employers Casuality Company számára az amerikai női atlétikai bajnokságot, úgy, hogy hét versenyszámból hatot(!) megnyert. Az olimpián aztán első lett gerelyhajításban, 80 méteres gátfutásban, míg magasugrásban elért bajnokságát "szabálytalan stílus" miatt törölték. Didrikson mindössze 18 éves volt ekkor... A játékok után visszavonult és a golfnak szentelte életét. A világ egyik legeredményesebb golfozója lett, s még 1953-ban is (!) ilyen minőségben választották a legjobb amerikai sportolónőnek. Helen Madison a legeredményesebb versenyző(nő)ként három bajnoki címet szerzett: 100 és 400 méteres gyorsúszásban, valamint 4x100 méteres váltóban.

Akárcsak Los Angelesben, 1936-ban Berlinben is óriási propaganda hadjárat vezette fel az olimpiát. Ám a különbség: ég és föld... Az uralomra került Hitler a náci propaganda szolgálatába állította az olimpiát, s nem eredménytelenül. Az olimpiai helyszíneket zsúfolásig megtöltő közönség felemelt karokkal és harsogó Sieg Heil! kiáltásokkal fogadta a német győzelmeket. Mindezt 38 alkalommal tehette, s a házigazdák 38 arany- 31 ezüst-, 32 bronzérmükkel a legeredményesebb nemzet lettek, megelőzve az Egyesült Államok (24-21-12) és a szenzációsan szereplő, 10-1-5-ös mérleggel záró Magyarországot! Győzteseink: Zombori Ödön (szabadfogású birkózás, légsúly), Kárpáti Károly (szabadfogású birkózás, könnyűsúly), Lőrincz Márton (kötöttfogású birkózás, légsúly), Elek Ilona (tőrvívás), Kabos Endre (kardvívás), Csík Ferenc (100 méteres gyorsúszás), Csák Ibolya (magasugrás), Harangi Imre (ökölvívás, könnyűsúly), s győzött kardcsapatunk (Berczelly, Gerevich, Kovács P., Rajcsányi, Rajczy, Kabos) és vízilabda válogatottunk is. Kuriózum, hogy két birkózónk, Zombori és Kárpáti Los Angeles-i második helyét váltotta elsőre. A legdrámaibb diadal talán Csák Ibolyé volt, aki hármas holtverseny eldöntésében harmadik kísérletére jutott át a 162 centin.

Az atlétapályán tündökölt az egész olimpia legnagyobb egyénisége, a 22 éves amerikai Jesse Owens (képünkön) is. A 100 és 200 méteres síkfutást (10,3 mp, 20,7 mp), valamint a távolugrást (806 cm) olimpiai rekorddal nyerte meg, s tagja volt a 4x100-on csapnivaló váltásokkal is világcsúccsal győztes amerikai váltónak. Ám Hitler elismerését mégsem tudta kivívni, hiszen volt egy "hibája": négernek született. A színes bőrűek alsóbbrendűségét hirdető Führer nem volt hajlandó gratulálni Owensnek...

Berlinben győzött Nurmi is, de nem "az" a Nurmi. Az egyik német lovagló, Stubbendorff a finn atléta iránti tisztelete jeléül a Nurmi nevet adta a lovának, s meg is nyerte vele a háromnapos versenyt. Ezt megtekintette az olimpián már csak nézőként jelen levő Repülő Finn is, s biztatta négylábú druszáját...

Igazán maradandót alakított úszásban a holland Mastenbroek is, aki a női 100 és 400 méteres gyorsúszás megnyerése mellett győzött a 4x100-as holland gyorsváltóval, 100 m háton pedig második lett. Utóbbi számban egy ma elképzelhetetlen eset történt. A győztes, ugyancsak holland Senff ugyanis a 100 méter helyett körülbelül 110 métert úszott. Amikor látta, hogy a fordulóbíró magasba emeli a vörös zászlót, azaz a fordulóját szabálytalannak minősíti, visszaúszott, s újra megfordult, immár szabályosan. Az úszóversenyek legnagyobb szenzációját azonban mégsem ő, hanem Csík Ferenc szállította, aki a klasszikus 100 méteres férfi gyorsúszásban legyőzte a szuperfavorit japánokat.

Berlinben a győztesek az aranyérem mellé egy-egy tölgyfa csemetét is kaptak, s ez volt az első újkori olimpia, amelynek a megnyitóján fellobbant az olimpiai láng. Ekkor kevesen gondolták, hogy három év múlva az egész világ lángra lobban, s a következő olimpiáig tizenkét esztendőt kell várni.

Fábik Tibor - Pincési László, Sporthírek 2000. május 30.