Az amerikai rendezők nagyon kitettek magukért, a sportot állították a középpontba, korszerű létesítményekkel várták a világ sportolóit. 400 ország vett részt, s több mint 1millió volt a nézőszám.
Atlétikában és úszásban 35 csúcs dőlt meg. Az amerikai atlétika újra teljes fényében ragyogott. Úszásban a japánok több számban is átvették a vezető szerepet, híres kemény edzőmódszerük diadalmaskodott. Az Egyesült Államok fölénye nagyon kidomborodott a pontversenyben.
A gazdasági válság és a nagy távolság miatt csak 47 sportoló indulását biztosította a MOB (Magyar Olimpiai Bizottság), a vízilabdázók és úszók pedig saját költségen utaztak. A kevés résztvevő ellenére még így is ez lett az eddig legeredményesebb olimpiánk a 6 aranyéremmel, s ezzel az országok közti
versenyben a 6.helyen zártunk.
Kardcsapatban és egyéniben (Piller György) sikerült a dobogó legfelső fokára állni. Pelle István tornász vezérletével csapatban és az egyéniben lovon sikerült aranyérmet nyerni, korláton pedig ezüstöt. Az ökölvívók közül a légsúlyú Énekes István egyedüli európaiként lett olimpiai bajnok a sok amerikai
között. A legnagyobb örömet vízilabdázóink győzelme okozta. Komjádi Béla (Komi bácsi) nagyszerüen felkészített fiai végigverték a mezőnyt, revansot vettek a németektől a 4 évvel ezelőtti döntőbeli vereségért.
Az 1932.olimpia hőse: Pelle István (1907.Budapest-1986.Budapest)
1927-36 között Magyarország hétszeres összetett tornászbajnoka, 28-szoros szerenkénti győztese, hatszoros csapatbajnok. Világbajnokságot nyert 1930-ban nyújtón (maximális pontszámmal), a los angelesi olimpia kétszeres bajnoka (lólengés és müszabadgyakorlat). Győzelme sokat jelentett a magyar
tornasportnak. Tengerentúli sikere után itthon is sokan voltak kíváncsiak esztétikus mozgására, akrobatikai mutatványokkal felérő, merész gyakorlataira.