FONTOS


 








Mexikóváros 1968: Ugrás a jövőbe

Európai szemmel nézve az 1968-as mexikóvárosi olimpia hihetetlen akadályokat jelentett az öreg kontinens versenyzői számára. Nem elég, hogy a világ másik végére kellett utazniuk, ráadásul a magaslati versenyzésről komoly tanulmányok jelentek meg, miszerint káros az egészségre, sőt az olimpia kezdete előtt véres zavargások törtek ki az országban. Az azték város ennek ellenére mindent elkövetett, hogy ne okozzon csalódást.

Soha nem rendeztek még olimpiát ilyen magasságban - maximum az ókori Olümpiában. A tengerszint feletti 2240 méter komoly aggodalmait növelte, hogy az atlétikán kívül nem javítottak világcsúcsot a versenyzők. Bezzeg Bob Beamon...
De ne szaladjunk ennyire előre! Mexikó 150 millió dolláros büdzsével készült a XIX. nyári olimpia megrendezésére, amelyen 112 ország 5530 sportolója vett részt. Az érmeken immár 30 ország osztozott, s a sorozat történetében először szex- és doppingvizsgálatok biztosították a versenyek tisztaságát. Mexikóváros 10 aranyérmet jelentett a magyar sportnak; az 1968-as olimpián a 167 magyar sportoló (135 férfi és 32 nő) ugyanis 32 éremmel, közöttük 10 arannyal tért vissza a tengerentúlról.

Az első bajnoki címre mindössze két napot kellett várni, amikor a gerelyhajító Németh Angéla 12 évnyi szünet után ismét olimpiai elsőséghez juttatta a magyar atlétasportot. 60.36 méteres országos csúcsot jelentő dobását még a címvédő, végül 2. helyen végző román Penes sem tudta megközelíteni. Zsivótzky Gyula kalapácsvetésben Róma és Tokió ezüstje után végre a legfényesebb éremnek örülhetett: szoros versenyben, mindössze 8 centiméterrel verte a szovjet Klimet. Vívásban a kardhegemóniát végképp felváltotta a párbajtőr-siker: Kulcsár Győző egyéniben győzött, s ezt cselekedte a Kulcsár Győző, Fenyvesi Csaba, Nemere Zoltán, Schmitt Pál, B. Nagy Pál összetételű csapat is. Kajak-kenuban szintén két aranyéremnek örülhettünk. Először Hesz Mihály nyerte kajak 1000 méteren, majd néhány perc múlva Tatai Tibornak (kenu, 10 ezer méter) csendült fel a Himnusz. Két aranyérmet szereztek kötöttfogású birkózóink is: Varga János légsúlyban tette teljessé éremkollekcióját (ekkor már világ- és Európa-bajnoknak mondhatta magát), Kozma István pedig nehézsúlyban védte meg tokiói címét.

Kozma, akihez fogható nehézsúlyú klasszist az orosz Karelin színre lépéséig nem látott a világ, 1939. november 27-én született Budapesten. A Ganz-Mávag ifiválogatott kosárlabdázója volt, amikor felfigyelt rá Keresztes Lajos, 1928 olimpiai bajnoka. Kozma 15-ször nyert magyar bajnokságot (10-szer kötöttfogásban, 5-ször szabadfogásban), kétszer olimpiát, 3-szor világbajnokságot, egyszer Európa-bajnokságot. 1970 áprilisában súlyos autóbalesetet szenvedett: az Alkotmány utca és a Honvéd utca sarkánál karambolozott a 15-ös busszal. Kocsija romjait még emberfeletti erővel szétfeszítette, s kimászott, ám a kórházban április 9-én meghalt. 31 évet élt...

Mexikó magyar aranyérmesei közül kiemelkedett a labdarúgó-válogatott (Fatér Károly, Novák Dezső,Dunai Lajos, Páncsics Miklós, Noskó Ernő, Juhász István, Szűcs Lajos, Fazekas László, Menczel Iván, Dunai Antal, Nagy László, Básti István, Keglovich László, Kocsis Lajos, Sárközi István, Szalay Miklós, Szarka Zoltán), amely a döntőben 4-1-re verte Bulgáriát. Öttusázóink a csapatversenyben lettek elsők, Balczó András, Móna István, Török Ferenc összetételben.

Az olimpia legnagyobb sztárjának a cseh Vera Caslavska számított, aki tokiói három aranyérmét felülmúlva négyszer állhatott a dobogó legfelső fokára: egyéni összetettben, lóugrásban, felemáskorláton és talajon is a legjobbnak bizonyult. A férfiaknál a japán Sawao Kato három arannyal gazdagodott. Az ameriakai Al Oerter hihetetlen szériát produkált: negyedik olimpiáján is győzni tudott diszkoszvetésben (ezt a bravúrt - négy egymást követő olimpián valaki ugyanabban a számban győzzön - csak Carl Lewis tudta megismételni távolugrásban). Tette mindezt úgy, hogy mindegyik alkalommal tulajdonképpen esélytelenül indult, hiszen az olimpiák esztendejében nem ő tartotta a világcsúcsot. Honfitársa, Richard Fosbury magasugrásban győzött, egy általa kifejlesztett, s napjainkban is használatos ún. "Fosbury Flop"-technikával.
A legnagyobb sztár azonban kétségtelenül az amerikai Bob Beamon (képünkön) volt, aki felejthetetlen és sokáig megközelíthetetlen 8.90 méteres világcsúccsal nyerte a távolugrást.

Beamon 1946. augusztus 29-én született a New York állambeli Jamaicában. Édesapja már születése előtt meghalt, míg édesanyját egyéves korában veszítette el. Mostohaapja szó szerint mostohán bánt vele, állandóan részeg volt és verte őt. Megnyugvást csak "apja" börtönbüntetése hozott a kis Bob számára, akit ettől kezdve nagymamája nevelt. Szegény életkörülményeiket rontotta Bob felelőtlen gyermekkora. Kilencéves korában már bandatagként rótta az utcákat, lopott, verekedett, nem járt iskolába. 14 évesen még nem tudott olvasni.
"Szerencsés voltam. A nagymama elindított a felnőtté válás útján, neki köszönhetem, hogy 14 évesen végre normális iskolába kerültem. Ez hozta meg a fordulatot az életemben" - vallotta önéletrajzi ihletésű, "A férfi, aki repülni tudott" című könyvében. A nagymama ugyanis kiharcolta a bíróságon, hogy unokája a börtön helyett végre tanulhasson. Beamon így került a manhattani "600 School" nevű iskolába. Itt figyeltek fel a tanárok a ruganyos mozgású fiúra, s azonnal az atlétika felé terelték figyelmét. 16 évesen már ő tartotta New York állam távolugrórekordját, s elérhető közelségbe került számára az olimpia. Öt esztendővel később Mexikóvárosban már mindenki róla beszélt. Miután a selejtezőben két első kísérletét elrontotta, sokakban felrémlett az 1936-os eset, amikor Jesse Owens ugyanilyen szituációból jutott végül a fináléba. Ekkor barátja és edzője, Ralph Boston azt javasolta: a biztonság érdekében egy lépéssel korábban ugorjon el, így nem rontja el az utolsó kísérletet. Így történt, s Beamon döntőbe jutott. Ott elsőre olyan nagyon ugrott, hogy szinte megfagyott a levegő a stadionban.

"Tudtam, hogy hatalmas ugrás, de amikor kiírták, hogy 8,90-et ugrottam, azt sem tudtam mit jelent. Amerikában ugyanis nem méterben számolnak, így fogalmam nem volt arról, hogy ez most jó, vagy nem."
A társak reakciójára mi sem jellemzőbb arra, mint amit a brit Lynn Davies mondott: "Elrontottad a versenyt!"
Beamon világcsúcsa 23 évet élt, 1991-ben a tokiói világbajnokságon Mike Powell döntötte meg (8,95 méter). Beamon azonban még elégedett, mint elmondta, az olimpiai csúcsot a mai napig ő tartja.

Az "új évezred rekordja" hozzásegítette az Egyesült Államokat ahhoz, hogy a legeredményesebb nemzetként zárja az olimpiát. Az amerikaiak 45 arany-, 28 ezüst és 34 bronzérmet szereztek, megelőzve a Szovjetuniót (29, 32, 30) és Japánt (11, 7, 7).
Magyarország a 4. helyen zárt 10 arannyal, 10 ezüsttel és 12 bronzzal.

Fábik Tibor - Pincési László, Sporthírek 2000. május 30.

OLIMPIA

  MEXIKÓVÁROS.1968

 
KÉPEK

  

 
LINKEK