Mexikóváros 1968: Ugrás a jövőbe
Európai szemmel nézve az 1968-as mexikóvárosi
olimpia hihetetlen akadályokat jelentett az öreg kontinens
versenyzői számára. Nem elég, hogy a világ másik végére kellett
utazniuk, ráadásul a magaslati versenyzésről komoly tanulmányok
jelentek meg, miszerint káros az egészségre, sőt az olimpia kezdete
előtt véres zavargások törtek ki az országban. Az azték város ennek
ellenére mindent elkövetett, hogy ne okozzon csalódást.
Soha nem rendeztek még olimpiát ilyen
magasságban - maximum az ókori Olümpiában. A tengerszint feletti
2240 méter komoly aggodalmait növelte, hogy az atlétikán kívül nem
javítottak világcsúcsot a versenyzők. Bezzeg Bob Beamon... De ne
szaladjunk ennyire előre! Mexikó 150 millió dolláros büdzsével
készült a XIX. nyári olimpia megrendezésére, amelyen 112 ország 5530
sportolója vett részt. Az érmeken immár 30 ország osztozott, s a
sorozat történetében először szex- és doppingvizsgálatok
biztosították a versenyek tisztaságát. Mexikóváros 10 aranyérmet
jelentett a magyar sportnak; az 1968-as olimpián a 167 magyar
sportoló (135 férfi és 32 nő) ugyanis 32 éremmel, közöttük 10
arannyal tért vissza a tengerentúlról.
Az első bajnoki címre
mindössze két napot kellett várni, amikor a gerelyhajító Németh
Angéla 12 évnyi szünet után ismét olimpiai elsőséghez juttatta a
magyar atlétasportot. 60.36 méteres országos csúcsot jelentő dobását
még a címvédő, végül 2. helyen végző román Penes sem tudta
megközelíteni. Zsivótzky Gyula kalapácsvetésben Róma és Tokió
ezüstje után végre a legfényesebb éremnek örülhetett: szoros
versenyben, mindössze 8 centiméterrel verte a szovjet Klimet.
Vívásban a kardhegemóniát végképp felváltotta a párbajtőr-siker:
Kulcsár Győző egyéniben győzött, s ezt cselekedte a Kulcsár Győző,
Fenyvesi Csaba, Nemere Zoltán, Schmitt Pál, B. Nagy Pál összetételű
csapat is. Kajak-kenuban szintén két aranyéremnek örülhettünk.
Először Hesz Mihály nyerte kajak 1000 méteren, majd néhány perc
múlva Tatai Tibornak (kenu, 10 ezer méter) csendült fel a Himnusz.
Két aranyérmet szereztek kötöttfogású birkózóink is: Varga János
légsúlyban tette teljessé éremkollekcióját (ekkor már világ- és
Európa-bajnoknak mondhatta magát), Kozma István pedig nehézsúlyban
védte meg tokiói címét.
Kozma, akihez fogható nehézsúlyú
klasszist az orosz Karelin színre lépéséig nem látott a világ, 1939.
november 27-én született Budapesten. A Ganz-Mávag ifiválogatott
kosárlabdázója volt, amikor felfigyelt rá Keresztes Lajos, 1928
olimpiai bajnoka. Kozma 15-ször nyert magyar bajnokságot (10-szer
kötöttfogásban, 5-ször szabadfogásban), kétszer olimpiát, 3-szor
világbajnokságot, egyszer Európa-bajnokságot. 1970 áprilisában
súlyos autóbalesetet szenvedett: az Alkotmány utca és a Honvéd utca
sarkánál karambolozott a 15-ös busszal. Kocsija romjait még
emberfeletti erővel szétfeszítette, s kimászott, ám a kórházban
április 9-én meghalt. 31 évet élt...
Mexikó magyar
aranyérmesei közül kiemelkedett a labdarúgó-válogatott (Fatér
Károly, Novák Dezső,Dunai Lajos, Páncsics Miklós, Noskó Ernő, Juhász
István, Szűcs Lajos, Fazekas László, Menczel Iván, Dunai Antal, Nagy
László, Básti István, Keglovich László, Kocsis Lajos, Sárközi
István, Szalay Miklós, Szarka Zoltán), amely a döntőben 4-1-re verte
Bulgáriát. Öttusázóink a csapatversenyben lettek elsők, Balczó
András, Móna István, Török Ferenc összetételben.
Az olimpia
legnagyobb sztárjának a cseh Vera Caslavska számított, aki tokiói
három aranyérmét felülmúlva négyszer állhatott a dobogó legfelső
fokára: egyéni összetettben, lóugrásban, felemáskorláton és talajon
is a legjobbnak bizonyult. A férfiaknál a japán Sawao Kato három
arannyal gazdagodott. Az ameriakai Al Oerter hihetetlen szériát
produkált: negyedik olimpiáján is győzni tudott diszkoszvetésben
(ezt a bravúrt - négy egymást követő olimpián valaki ugyanabban a
számban győzzön - csak Carl Lewis tudta megismételni távolugrásban).
Tette mindezt úgy, hogy mindegyik alkalommal tulajdonképpen
esélytelenül indult, hiszen az olimpiák esztendejében nem ő tartotta
a világcsúcsot. Honfitársa, Richard Fosbury magasugrásban győzött,
egy általa kifejlesztett, s napjainkban is használatos ún. "Fosbury
Flop"-technikával. A legnagyobb sztár azonban kétségtelenül az
amerikai Bob Beamon (képünkön) volt, aki felejthetetlen és
sokáig megközelíthetetlen 8.90 méteres világcsúccsal nyerte a
távolugrást.
Beamon 1946. augusztus 29-én született a New
York állambeli Jamaicában. Édesapja már születése előtt meghalt, míg
édesanyját egyéves korában veszítette el. Mostohaapja szó szerint
mostohán bánt vele, állandóan részeg volt és verte őt. Megnyugvást
csak "apja" börtönbüntetése hozott a kis Bob számára, akit ettől
kezdve nagymamája nevelt. Szegény életkörülményeiket rontotta Bob
felelőtlen gyermekkora. Kilencéves korában már bandatagként rótta az
utcákat, lopott, verekedett, nem járt iskolába. 14 évesen még nem
tudott olvasni. "Szerencsés voltam. A nagymama elindított a
felnőtté válás útján, neki köszönhetem, hogy 14 évesen végre
normális iskolába kerültem. Ez hozta meg a fordulatot az életemben"
- vallotta önéletrajzi ihletésű, "A férfi, aki repülni tudott" című
könyvében. A nagymama ugyanis kiharcolta a bíróságon, hogy unokája a
börtön helyett végre tanulhasson. Beamon így került a manhattani
"600 School" nevű iskolába. Itt figyeltek fel a tanárok a ruganyos
mozgású fiúra, s azonnal az atlétika felé terelték figyelmét. 16
évesen már ő tartotta New York állam távolugrórekordját, s elérhető
közelségbe került számára az olimpia. Öt esztendővel később
Mexikóvárosban már mindenki róla beszélt. Miután a selejtezőben két
első kísérletét elrontotta, sokakban felrémlett az 1936-os eset,
amikor Jesse Owens ugyanilyen szituációból jutott végül a fináléba.
Ekkor barátja és edzője, Ralph Boston azt javasolta: a biztonság
érdekében egy lépéssel korábban ugorjon el, így nem rontja el az
utolsó kísérletet. Így történt, s Beamon döntőbe jutott. Ott elsőre
olyan nagyon ugrott, hogy szinte megfagyott a levegő a stadionban.
"Tudtam, hogy hatalmas ugrás, de amikor kiírták, hogy
8,90-et ugrottam, azt sem tudtam mit jelent. Amerikában ugyanis nem
méterben számolnak, így fogalmam nem volt arról, hogy ez most jó,
vagy nem." A társak reakciójára mi sem jellemzőbb arra, mint
amit a brit Lynn Davies mondott: "Elrontottad a versenyt!"
Beamon világcsúcsa 23 évet élt, 1991-ben a tokiói
világbajnokságon Mike Powell döntötte meg (8,95 méter). Beamon
azonban még elégedett, mint elmondta, az olimpiai csúcsot a mai
napig ő tartja.
Az "új évezred rekordja" hozzásegítette az
Egyesült Államokat ahhoz, hogy a legeredményesebb nemzetként zárja
az olimpiát. Az amerikaiak 45 arany-, 28 ezüst és 34 bronzérmet
szereztek, megelőzve a Szovjetuniót (29, 32, 30) és Japánt (11, 7,
7). Magyarország a 4. helyen zárt 10 arannyal, 10 ezüsttel és 12
bronzzal.
Fábik Tibor - Pincési László, Sporthírek 2000. május 30.
|