Ha kellő sportmúlt és tapasztalat hiányában a szervezés, a rendezés és a tájékoztatás nem is érte el a tokiói színvonalat, a merész tervezésű létesítményekben, a technikai berendezésekben az érdeklődésben és a lelkesedésben a mexikóiak versenyre keltek a japánokkal.

Óriási költségekkel rendezték meg az addigi legnagyobb olimpiát, immár 112 ország csaknem 7000 sportolójának részvételével, s valóban a béke és barátság szellemében. A játékok egységét azonban a nagy távolságok miatt nem tudták biztosítani.

Az első aranyra 2 napig kellett várni. 16 év után ismét magyar atléta állt a dobogó legfelső fokán. Németh Helga (gerelyhajítás). Három nappal később Zsivótzky Gyula kalapácsvető álma is teljesült, végre sikerült legyőznie nagy ellenfelét, ami egyben az olimpiai bajnokságot is jelentette. A Balczó - dr.Török - dr.Móna összeállítású öttusacsapatunk négy világbajnoki címe után a csapataranyat is megszerezte, egyéniben 3 másodpercen múlt Balczó győzelme. A negyedik aranyat a legsikeresebb olimpiai sportágunk, a vívás "szállította". Kardvívásban elvesztettük hegemóniánkat, de kellemes meglepetésként Kulcsár Győző (jobbra) megszerezte a párbajtőrvívás első magyar olimpiai aranyérmét. Kajak egyesben Hesz Mihály, kenu egyesben Tatai Tibor gyarapította aranygyűjteményünket. Labdarúgócsapatunk győzelme után az i-re a pontot birkózóink tették fel: Kozma István és Varga János személyében. A magyar sport a záróünnepélyen eddigi 2. legsikeresebb olimpiáját búcsúztatta.