A hetvenes-nyolcvanas években, akár akartuk, akár nem, szinte hetente kellett Tatára utaznunk az akkori sportnapilap, a Népsport szerkesztőségéből. merthogy ott kovácsolták az aranyérmeket.

Nos, Tata azóta sem "ment'' messzebb Pesttől, a különbség mindössze annyi, hogy mi kerültünk távolabb tőle. Jóval kevesebb időnk maradt arra, hogy edzőtáborokban leselkedjünk, s "belemenjünk a sportba. Abba a közegbe és abba a miliőbe, amelyet csak ott lehet megismerni. Csötönyi Sándor lassan veretessé nemesedő mondása jut eszembe: "Aki nem ismeri belülről az edzőtermeket, s nem tudja milyen az izzadtságszag, az nem tud semmit.

Szóval, Tata.

"Már el is felejtette azt a túllihegett orrcsontrepedést."
Szántó Imre Erdei Zsolttal iskolázik

Szentély volt ez régen, olyan, amelybe alázatosan lépett be a "kiválasztott, mert nem mindenkinek adatott meg, hogy a Tatai-tó partján rója a köröket, hogy ott emelgesse a tárcsákat, ott koptassa a birkózószőnyeget vagy a tatamit, vagy éppen ott résztávozzon. Csak a legjobbaknak.

Azóta sem változott ez! Most is csak az elit számára nyílik ki a kapu. A tábor tökéletes állapotban, minden és mindenki a helyén, az edzőtermek, a pályák, az uszoda tökéletes állapotban várják azokat, akiktől azt remélhetjük majd szeptember második felében, hogy a maguk módján meghálálják ezt az összkomfortot - Ausztráliában. Mert való igaz, Tatán már most az olimpiai időszámítás, a sydneyi visszaszámlálás szerint élnek. A sportolók, az edzők, a recepciós, a takarítónők, a szakácsok, a pályamunkások.

Tényleg fejest lehet ugrani itt a sportba. Úgy érzi az ember - s úgy is tesz -, hogy itt csak az olimpiáról szabad beszélni.

Persze, nincs is más választása.

Mert mi mást mondhatna Forgács Róbert, a tornaszövetség főtitkára, minthogy "ott főnek bent, az edzőteremben, de csinálják, mint a gép, most már az olimpiával kelnek, fekszenek

Mert mi másról számolhatna be Szántó Öcsi, a bokszkapitány, minthogy "mind a három olimpikonnak rendben van a súlya, Erdei már el is felejtette azt a túllihegett orrcsontrepedést, s Balzsay Karcsi sem félti a sérült kézfejét.

Mert mi mást is mondhatna Pécsi Gábor, az öttusázók szálláscsinálója, utazás- és sajtótájékoztató-szervezője, a férfiak szövetségi kapitánya, az érkező vendég gardírozója (hivatalosan egyébként szakmai igazgató), minthogy "tökéletesen rendben van minden, olyan körülmények között dolgozhatunk, hogy nem lelünk benne hibát. A lőteret saját magunk varázsoltuk elő, az egyik edzőcsarnok felét leválasztottuk, lefüggönyöztük, beszereltük az állásokat, itt edzhetnek."

Mert mi másról is elmélkedhetne a hűvösben Bakai József, az egykori válogatott atléta, a hétpróbázó Ináncsi Rita edzője, minthogy "tulajdonképpen az olimpiai felkészülés végére értünk, a jövő hetet már Pesten dolgozzuk végig, aztán még egy utolsó, amolyan lötyögősebb versennyel, a veszprémi Balaton-bajnoksággal pontot is teszünk a hosszú melóra.

Mert mi másról beszélhetne az étteremben az elköltött ebédje után Kulcsár Antal, a női öttusázók kapitánya, minthogy "Zsuzsa számára könnyebbre vettük az elmúlt napokat. Az elmúlt hét vége felé láttam, hogy kicsit sok volt neki a terhelés, feszült volt, de aztán hétfőre már újra a régi Vörös jött vissza. Az olimpia kapcsán csak attól a meccstől félek, amelyet biztosan meg kell vívnom vele. Zsuzsa versenye az olimpia utolsó napján lesz, így előtte biztosan ott akar majd lenni mindenütt, ahol magyarok is szerepelnek. No, ezt a programot kell majd szűkítenem valahogyan.

Már csak néhány nap választja el az olimpiai résztvevőinket attól, hogy ki Bécsből, ki pedig Budapestről elinduljon, s elrepüljön a messzi Ausztráliába, s nekivágjon annak a négy évente megismétlődő nagy és felejthetetlen kalandnak, amit úgy hívnak, olimpia.

S ha már az útra kelést említettem. A tatai tábor belső udvarán, a két főépület és az étterem övezte zöld, füves, fás területen, a kánikulától függetlenül is szembesül az ember azzal, hogy búcsúzni készül a nyár, s nesztelenül lépked felénk az ősz, a szeptember.

Cikázva gyülekeznek, izgatottan csivitelnek a fecskék.

Már csak egy-két hét, s útra kelnek.

Ők is

RÓTH FERENC, Színes Sport 2000.08.25.