Kedd reggel, kilenc óra. A tatai Öreg tó vize szinte alig fodrozódott, semmi jel nem utalt rá, hogy a városban valami különleges esemény készülődik. Tata nem csak a természeti szépségeiről és a történelméről híres, s talán egyetlen helybéli sem sértődik meg, ha kijelentjük, hogy külföldön sokkal többet emlegetik az edzőtábora miatt, ahol legjobb sportolóink készülődnek az olimpiára.

A nyílt nap ötlete Pécsi Gábortól, az öttusázók szakmai igazgatójától származik. A készülődés hajrájában ugyanis egyre nagyobb volt a forgalom a versenyzők körül, s ez nem volt mindig zökkenőmentes. A zavartalan készülődés érdekében szükség volt arra, hogy sportolóinkat senki se háborgassa. Még a sajtó képviselői sem. Ezért tartották meg a nyílt napot, amikor minden újságíró, riporter kedvére válogathatott a menők között, akik örültek az érdeklődésnek.

Bár volt kik között válogatni, mégis csak jóindulattal lehetett nagyüzemnek nevezni a tatai eseményeket. Igaz, hogy öt sportág képviselői készülnek a táborban, a látszólagos nyugalom azonban feszültségeket takart. Többen is elismerték, hogy az olimpia előtti utolsó két-három hét az, amit már nagyon nehezen tudnak elviselni. Bár a 300 millió forintos éves költségvetéssel működő tatai edzőtábor tökéletes körülményeket biztosít az ott készülődőknek, a feszültséget, az egyre türelmetlenebb versenyvárást nem lehet palástolni.

Kedden érkeztek meg a női kézilabda-válogatott tagjai, Mocsai Lajos szövetségi kapitány vezényletével, és rögvest a konditerem felé vették az irányt. Az ökölvívók egy másik teremben nyüstölték magukat és egymást, Szántó Imre szövetségi kapitány szúró szemei előtt. Az öttusázók a délelőtti órákban vívó- és úszóedzést tartottak, a birkózók, Palócz Rudi "bácsit", a szövetség technikai vezetőjét hallgatták, aki, mint rendesen, vidám történeteket adott elő. A tornacsarnokban két férfi tornásznuk végezte el az utolsó simításokat a gyakorlatán.

Mivel számos Sydneybe készülő sportol edz itt hetek óta, nem csoda, hogy kedden Tatára látogatott Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke is, hogy néhány baráti szót váltson a versenyzőkkel.

- Hasznos volt ez a nyílt nap, hiszen az olimpiai mozgalom egyik alapelve, hogy a sajtóval jó kapcsolatot kell fenntartani. Mindkét félnek nagy szüksége van a másikra - mondta Schmitt Pál. - Biztos vagyok benne, hogy ez nem kárba veszett nap. Minden sportoló ugyanolyan felelősségtudattal végezte el az edzését, mintha ez a nap is egy lett volna a sok közül. Tudják, hogy a közvélemény mennyire szemmel követi őket. A nyílt nap után azonban, hogy úgy mondjam, zárttá nyilvánítjuk az edzőtábort, hogy már senki se zavarja a sportolókat.

Az elmúlt évtizedek alatt majdnem népszokássá vált, hogy az emberek egy-egy nyári olimpia előtt találgatnak, latolgatnak, vajon a magyar küldöttség hány aranyérmet hoz haza. A MOB elnöke sem kerülheti meg ezt a hagyományt. Schmitt Pál úgy fogalmazott, hogy húsz éremre számít.

- Fontos, hogy az emberek ne csak aranyakban mérjék a sikert, az értékes helyezések is sokat számítanak. Az általam remélt húsz érem megszerzése mellett az olimpiai pontversenyben a tizenkettedik, tizenharmadik hely megszerzésére lehetünk képesek. Mivel az olimpia második felében jönnek soron azok a sportágak, amelyekben erősek vagyunk, nem szabad majdtürelmetlennek lennünk. Ha az első héten még nincs világraszóló sikerünk, akkor sem szabad temetnünk a csapatot - mondta.

Visszakanyarodva az edzőtáborhoz: a magyar versenyzők nem egyedül készülődnek. Több, más nemzetbéli sportoló is kihasználja a tatai lehetőségeket. A Dominikai Köztársaságból például súlyemelők, Szlovákiából vívók és atléták, Csehországból pedig atléták érkeztek ide, akik talán már nem is csodálkoznak a magyar olimpikonok családias hangulatán. Supola Zoltán Európa-bajnok tornászunk ösztökélésére a világ- és Európa-bajnok ökölvívó, Erdei Zsolt a délutáni edzés után a szakácsművészetéről adott számot. "Madár" fakanalat ragadott, hogy szabadtéren egy nagy bográcsban elkészítse mindenki vacsoráját.

Egy csípős, magyaros lecsót.

Tatár Attila , Színes Sport 2000.08.30.