Ha valaki netán irigyelné az olimpia városába vasárnap elrepült, s oda helyi idő szerint hétfőn este megérkezett magyar küldöttséget, annak gyorsan mondjuk el: az öt sportvezető a megérkezése óta gyakorlatilag reggeltől estig talpon van, lót fut, szervez, tárgyal, intézkedik, küzd a később érkezők lehetőségeinek a további javításáért, s közben - fázik.

Fázik, mert nyári olimpia ide, nyári olimpia oda, a frontok, a szelek ezt nemigen tartják tiszteletben. Az időjárás nem veszi figyelembe, milyen nagy dolgok készülődnek arrafelé.

- Hűvös van, különösen a reggelek és a késő esték kellemetlenek, ilyenkor jóval tíz fok alatt marad a hőmérséklet, ami messze elmarad attól, amihez hozzászoktunk Magyarországon az elmúlt hetekben, hónapokban - mondta Molnár Zoltán, a magyar olimpiai csapat vezetője, amikor két tárgyalás között (Beszélgetésünk idején Sydneyben már 23 óra felé járt az idő. - A szerk.) sikerült elérnünk.

- Valóban kellemetlen lehet a perzselő nyárból hirtelen a kora tavaszba érkezni, a hőmérsékletkülönbség azonban elsősorban a sportolóknak okozhat majd gondot.

- Az előrejelzések - legalábbis a helyiek szerint- azt ígérik, hogy a játékok kezdetére sokat javul az idő, emelkedni fog a hőmérséklet. A kora tavasz az oka annak is, hogy viszonylag rövidek a nappalok. Reggel hét után világosodik, s este hétkor már sötét van. Ez azonban természetesen napról napra változik, hosszabb ideig lesz fönt a Nap. Itt most megyünk be a nyárba.

- Azt mondta az előbb, hogy tárgyaláson volt, s megbeszélésre vár, miközben már lassan éjfélt mutat sz óra. Szoktak azért aludni is néha?

- Nem mondhatnám, hogy sok időt töltünk ilyen "fölösleges" dologgal. Amióta megérkeztünk, minden percünket betáblázva éljük, helyesebben: beosztják azt a szervezők. Érhető a szigorúság, a pontosság, hiszen egyre több küldöttség vezetői, előőrsei érkeznek meg, s ebből fakadóan egyre többen állnak elő az ügyes-bajos dolgaikkal. Itt és most nem mondhatja senki, hogy ráér, majd holnap. Mindenki mindent azonnal akar, ezért aztán, hogy egy-egy tanácskozásra le tudjunk ülni a rendezőkkel, órákat kell várni. Dolgozunk, szervezünk, küzdünk, ezért vagyunk itt.

- Biztosan sokakat érdekel, hogy milyen volt, egyáltalán milyen lehet a rendkívül hosszú repülőút.

- Fárasztó, próbára teszi az ember idegeit. Mi huszonöt órát töltöttünk a levegőben, s legyen bármilyen komfortos is a gép, a vége felé már minden rossz, minden nyűg. Talán azt tudnám javasolni, hogy mélyedjenek bele egy könyvbe az utazók, talán így jobban megy az idő. De igazán jó megoldás, azt hiszem, nem létezik. Ezen túl kell esni.

- Valószínűleg sokan tették már fel ezt a kérdést önnek az elmúlt napok során, megkerülni én sem tudom: érződik-e már az olimpia hagulata Sydneyben?

- Azt szokták ilyenkor válaszolni, hogy már tapintható a feszültség. Mindenki teszi a dolgát, udvariasan mosolyog, segítőkész, a közel húszezer önkéntes pedig, akik közül már sokan sürgölődnek körülöttünk, különösen az, bár mondom, a feszültség, a versenyvárás szinte óráról órára nő. S hol van még a rajt.

- Mikorra várják a magyar küldöttséget, helyesebben, a küldöttségeket?

- Az első, kisebb csoport harmadikán érkezik meg, aztán hetedikén és tizenharmadikán jönnek meg a többiek, s akkor lesz teljes a magyar csapat.

(róth) , Színes Sport 2000.08.31.